...igen, de ott teljesen más volt mint délen. Az Egyesült Államokban Washington állam, Oregon és persze Kalifornia voltak a legfontosabb állomásaim. Washington állam ezek közül a legészakiabb. Ez közvetlen szomszédja Kanadának, ám a belső sivatagi klíma miatt mégis annyira meleg, hogy ha Pinot Noir-t akarnak palackozni, a hűvösebb, déli Oregonból kell hozni az alpanyagot. Az amerikaiak szeretik a jó borokat és nagyon sok pénzt képesek áldozni rá, elsősorban persze Kaliforniában. De feltűnt, hogy a borkultúra messze nem annyira kifejlett, mint Európában. És itt most nem a fogyasztásra gondolok (mert nem láttam jéggel vagy vízzel keverni a bort náluk), hanem inkább a történelmi hagyományokra, illetve azok hiányára. Az alkoholtilalom időszakára, egyes vallások által kiszabott tilalmakra, melyek a mai napig élnek. Furcsa, hogy még vezetni vagy fegyvert viselni is sokkal fiatalabban lehet, mint bort fogyasztani. Nem ritka, hogy 60 évesektől is elkérnek valamilyen okmányt, hogy meggyőződjenek róla: valóban elérték a 21 éves korhatárt. Az is különös, hogy nem minden államba lehet szabadon bort bevinni, illetve a különböző licenc díjakat kell a kereskedőknek fizetniük, hogy bort adhassanak el adott helyen és időben. Emellett talán az ameriakiak voltak az elsők akik a címkékre a bor/alkoholfogyasztás káros „mellékhatásait" is feltüntették. Ettől függetlenül nagyon komoly borok születnek. náluk! Kalifornia a leghíresebb és minden joggal. Mendocinoban barátokkal kóstoltunk, nagyon izgalmas a magasabban fekvő területeivel, a Zinfandellel illetve az olasz fajtáival. Érdemes odafigyelni rá, de persze ott van a jól ismert Napa, Sonoma és ezen belül az egyes AVA-k is (kisebb borvidékek, szőlőtermelő területek). Sajnos sokkal délebbre, mint Santa Cruz, Monterrey nem sikerült most elmenni, majd legközelebb. A szabadság fogalma az USA-ban testesül meg leginkább, így a borturizmus fogalma is itt kellett, hogy megszülessen - mesteriek a vendéglátásban. Az amerikaiak kedvesek, barátságosak - jó érzéssel köszön el tőlük a látogató. Fantasztikus hely. Ez egy nagyon összetett kérdés. Valószínűleg nem is tudok minden igényt kielégítő választ adni rá. Azt biztosan el lehet mondani, hogy Európában sokkal több a szabály, az újvilág pedig liberálisabb, jelenti ez a szőlőfajták kiválasztását vagy a technológiát (engedélyezett öntözés, csipsz, stb.). Sok helyen az adottságok jobbak, de lagalábbis megbízhatóbbak a szőlő termesztéshez, mint az öreg kontinensen. Több pénzt tudnak befektetni, koncentráltabb a termelés és általában gazdaságosabb. Csak egy példa: míg Magyarországon 1 borászra jut 0,5 ha átlagos termőterület ekkor ez Dél Afrikában 30 ha. Ez nem azt jelenti, hogy Európának a hagyományos fajtái mellé most mindenhol Syraht kellene telepítenie, hogy a divat után menjen. Nem pusztán az újvilági árakkal és mennyiségekkel kell versenyezni, de az értékrend, a borkultúra, a hagyományok is játszanak a versenyben. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ezt nem érti meg az Európai Unió, mikor a gazdákat arra ösztönzi, hogy kivágják a szőlőt. Inkább az összefogást serkentené, és felkarolná a hagyományokat! Nem európai bort kell produkálni, hanem franciát, magyart, németet... Persze kissé romantikusan hangzik ez egy pénzközpontú világban. Egyetértek viszont abban, hogy ha valami nem hoz hasznot, akkor változtassunk rajta! Például szűnjön meg a kényszerlepárlás. A megbukott diákot sem támogatják ösztöndíjjal. Európának legfontosabbak azok a területei, amelyek presztízsértékűek, melyeken olyan borok születnek, amik sosem készülnének el az újvilágban. Mert nincs meg az a szőlő, talaj, éghajlat, kultúra. Ezeket a legmagasabb szinten védeni kell! Ilyen például Tokajhegyalja Magyarországon, ilyenek a hungarikum szőlők és az azokat termelő borvidékek (Somlói Juhfark, Badacsonyi Kéknyelű, Szekszárdi Kadarka, stb.) Az értékeink védelme nagyon fontos. Mit történik az újvilágban, ami ezt rombolja? Ott vannak az elnevezéseik: Új Zélandi Chablis (Chardonnay helyett) vagy Muscat Tokay (Ausztrál erősített bor). Ahogy mondtam, a kérdés nagyon összetett és legszívesebben kedvenc óvilági és újvilági boraim mellett tudnánk erről egy egészséges vitát folyatni, a lényeg, hogy mindenhol vannak nagyon jó borok és ezeket az egyedi, megismételhetetlen borokat védeni kell, ugyanúgy, mint bármilyen más értéket - legyen az eszmei vagy kézzel fogható. A bor több mint puszta alkohol. A gyakorlati tapasztalatszerzések után újra visszakerültem Angliába. Tavaly Londonban voltam egy kisebb, de nagyon elit borkereskedés felelős menedzsere. Most újra egy nagyobb bor kereskedő cégnek dolgozom, amely szintén patinás, ha belegondolunk, hogy a 18. század vége óta üzemel. Ők hozták be az első újvilági borokat a brit piacra, és ők voltak, akik úgymond "felfedezték" a Petrust is. Ma is nagyon erősek, Bordeaux mellett és szinte minden fontosabb, ismertebb borvidékről van boruk. A bristoli Averys Borkereskedésről van szó, a bortanácsadói csapat tagja vagyok. Ezen kívül sikeres felvételi vizsga után felvételt nyertem idén a Master of Wine intézménybe is. A komoly munka tehát folytatódik tovább, csak dupla erővel: kóstolás, tanulás, szemináriumok, borvidékek látogatása... Emellett a saját weblapommal szeretnék mélyebben foglalkozni illetve tervben van még egy másik angol nyelvű weblap indítása illetve egy magyar nyelvű is. És persze nektek is írok a Borászportálokra. Mi a személyes véleményed az MW-kről? Valóban egyfajta félistenek a világ borkultúrájában vagy inkább a cím marketingértéke a lényeg? Mondjuk egy sztorival világítanám meg. Sokat beszélnek manapság a csavarzárról, hogy az mennyire jó, nem lesz dugós a borunk... Egy érdekes előadást tartott Pascal Chatonnet kutató, a TBA-ről (tribromoanisole), ami mondjuk, a borászat faszerkezetében rakodhat le és a levegő által a borba kerülhet derítésnél. Hasonló jellege van, mint a TCA-s, dugós bornak. Pont az oxigénátvitel részletes kifejtése (OTR) volt egyébként a legutóbbi MW vizsgakérdés is - hogyan hat mindez a parafa dugónál, csavarzárnál a borra. Csavarzár alatt lévő borok másképpen fejlődnek, egyesek a mercaptán, kénhidrogén szagot mineralitásnak nevezik, mások hibának (egyébként hiba is). Egyes szőlőknél nem jó mindig a csavarzáras megoldás - például Grenache, reduktivitás miatt, kén és oxigén reakciója miatt. Vagyis a naprakészség, rálátás a világ borászatára - erről van szó. Tudni, hogy aktuálisan mi történik a borvilágban. Ez, az ami kiemeli őket a borszkértők közül. Például Kaliforniában vagy Ausztráliában egy új borhibát észleltek. A globális felmelegedéssel mind gyakoribb erdőtüzek füstje a szőlő héjába beépülve az elkészült borra is kihat. Főleg a vörösboroknál - mert ugye héjon eresztjük a szín kioldása miatt. Sok-sok érdekes és új dolog történik mindig a borok világában. Még Magyarországon hallottam először a Master of Wine címről és az intézményről. Tokajon rendeztek meg egy nagy kóstolót és Bill Gunn MW előadását olvastam Tokajról, majd Clive Coates MW-vel készített a Borbarát Magazin egy interjút. Hallgatván a Boregyetemen Romsics László előadását az intézményről, és ahogy ő közelített a bor világához, mondhatjuk, ez új és izgalmas volt számomra. Miután elfogadta meghívásomat Borbarát Klubunkba, az én érdeklődésem még tovább nőtt. Amikor kikerültem Angliába, és találkoztam az első MW-vel, Charles Taylor-ral, kóstoltam a borait (borkereskedő) faggattam őt az intézményről is. Valójában mindenről, ami csak eszembe jutott. Kiderült, hogy a borkereskedésnek, ahol dolgoztam, van egy állandó vásárlója, aki MW, Patricia Stefanowicz, ő lett később a tanárom is, ma pedig a mentorom az MW kurzuson. Sok MW-vel volt szerencsém már beszélgetni, hallgatni az előadásaikat, kóstolni velük. Mindegyikük igen lelkes, persze ki-ki másképpen. Egy biztos: ami összeköti őket, hogy életük a bor. A kérdéseket feltette: Hradszki Róbert, Borászportálok szerkesztő Kielmayer Kristian
Mindig van egy pohár a kezében...
Robert Mondavi, pihennek a vörösök
Tisztaság mindenek előtt!
Mivel fogsz foglalkozni most, merre tovább a tapasztalatszerzések után?
A Budai várban a Borfesztiválon szeptemberben Tokajit kóstol
...mert Tokajhegyalját nagyra tartja
Romane Conti - Franciaország, Burgundia
Válaszolt - elemzett, a borokat pörgette:
Borászportálok bortudósító
Nemzetközi Borakadémikus, Master of Wine hallgató
bor, pince, borászat, szőlő, pálinka, párlat, hírek .. e-mail: tester@fw.hu
2009.10.27. 12:21
Hogyan lett állandó szakértőnkből MW hallgató - az interjú folytatása
Címkék: bor mw borszakértő
Az immár MW hallgató Kielmayer Kristian most az USA-ban tett bortúrájára tekint vissza, s összehasonlítja nekünk az óvilág és az újvilág boréletét. Megtudhatjuk azt is, mi az ő véleménye a sok borkedvelő szerint túlértékelt, megint mások szerint méltán istenített Master of wine-okról, és hogy hogyan lett belőle is MW hallgató.
Úgy tudom az amerikai kontinens északi felébe is eljutottál idén...
Hasonló kérdést tett fel az egyik Tokaji borász is, hogy mennyire fontos ez az egész. Valóban, talán senki sem fogja olyan jól ismerni az adott talajt, szőlőt, bort, mint a gazda maga, de nem is erről van szó.
A bor mestere volt, talán ami elsőre megragadt, sokat olvastam az egészről, hogy mennyire nehéz és komoly a vizsga, elmélet és gyakorlat. Az utolsó vizsga több napon keresztül zajlik, kóstolás több bor összehasonlításával a lehető legmélyebb jellemezés és elemzés. Az elméleti vizsga, mely szintén több részből áll: borászat, szőlészet, technológia, marketing, borvilág...
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://borhirek.blog.hu/api/trackback/id/tr391478622
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.