Igazgató úr, ha ma egy cégvezetővel beszél egy újságíró, akkor az első ami szóba kerül az a gazdasági válság és annak hatása az adott iparágra. A Győri Likőrgyárat, illetve azon belül a pálinka piacát mennyire érinti ez a recesszió? Az előbb azt mondta, hogy a pálinka közelebb hozza a korosztályokat, mit gondol mennyire erősítheti a nemzettudatunkat, a büszkeségünket egy ilyen ital és mennyire vihet közelebb minket Európához? wa forrásom a http://gyorinap.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=751&Itemid=32Pálinka: divat és országimázs A pálinka hungarikum, azaz magyar termék. Ezt jelzi a palackon az a pálinkazárjegy is, amelyből az első darab a hetekben került fel a Győri Likőrgyár Pannonhalmi Pálinkáriumának egyik törkölypálinkájára. A nemes italról, a hozzá kapcsolódó pálinkamúzeumról és a fogyasztási szokásokról a cég vezérigazgatójával beszélgettünk. Barabás Attila lapunknak adott interjújában többek között azt mondta, a pálinka legnagyobb pozitívuma, hogy ráébresztett minket értékeink felfedezésére.
A válságot illetően még viszonylag kevés tapasztalatunk van. A tavalyi évben egy 20 százalékot lényegesen meghaladó forgalomnövekedést értünk el, tehát akkor még nem érzetük a válságot. Idén a januári hónap sem volt rosszabb, mint az előző év hasonló időszaka, viszont februártól határozottan érezhető egyfajta megtorpanás. Vélemény szerint ezt nem a piaci folyamatok indokolják, hanem az a válság helyzet, amiről mindenki beszél. Ez a válság a legkevésbé a legolcsóbb és a legdrágább termékeink fogyasztását befolyásolja, viszont a piac közepét nagyon drasztikusan érinti. Mi nagyon kis űrméretűtől nagyon nagy űrméretűig, nagyon olcsótól nagyon drágáig állítunk elő különböző italtermékeket. Egyértelmű, hogy termékválasztékunk közepe gyengül és a minél olcsóbb termékeknek lesz kereslete, ugyanakkor azt hiszem, hogy hosszabb távon a pálinkát sem fogja látványosan érinteni ez a válság. Nekem azonban az az érzésem, hogy aki a válsággal kapcsolatban bármit mond, az jósol. Ekkora és ilyen mértékű válságról senkinek nincs tapasztalata és ezért senki nem is tudja kiszámítani a dolgokat. Én úgy vélem, hogy hosszabb lesz ez a recesszió, mint ahogy sokan várják.
Hogyan alakult a Magyarországon pálinka fogyasztás az elmúlt éveket tekintve?
Azt kell mondjam, hogy a pálinkaipar az élelmiszergazdaság egyetlen dinamikusan fejlődő ágazata. Erre sokan azt mondják, hogy persze, iszik a magyar! Csak a pálinkáról azt kell tudni, hogy ez a világ egyik legdrágább itala: többe kerül, mint a Whisky vagy a Brandy. Magyarországon az eddig pozíciót fogott whiskyket, brandyket, fehér rumokat, konyakokat, minőségi import italokat váltja le a vendéglátásban és az élelmiszer-kiskereskedelemben egyaránt. Tehát nem azért népszerű a pálinka, mert „iszik a magyar”, hanem mert a prémium szegmensben, azaz a drága, csúcsminőségű italok termékskáláján átveszi az import italok szerepét.
Mi és mikor volt az a pont, amikor a magyarok megint elkezdtek a pálinka iránt érdeklődni?
Volt egy ilyen határozott pont: 2002. július elseje. Ezen a napon lépett életbe ugyanis az a földművelésügyi minisztériumi rendelet, amely kimondja, hogy ettől az időponttól kezdve azt a terméket lehet pálinkának nevezni, amely Magyarországon termett gyümölcsből Magyarországon lett lecefrézve, lepárolva és lepalackozva. Előtte minden pálinka volt, amire azt mondták, azóta pedig csak az a pálinka, ami a definíciónak megfelel. A pálinka újjászületése tehát hét évvel ezelőtt történt meg. A Pálinka Napja egyébként december 6., hiszen a pálinka védőszentje Szent Miklós.
Nyilván volt egy olyan marketing tevékenység is, amelynek köszönhető, hogy az utóbbi években többen isszák ezt az italt.
Csak az utolsó másfél évben érződött ilyen állami központi marketing tevékenység. Előtte, 2002 és 2006 között egy egyenletesen fejlődő pálinkaértékesítésről beszélhetünk, amely 2006-tól egy kicsit jobban meglódult és 2007-2008-ban egy nagyon látványos fejlődés következett. Igazából itt még nem állami akarat jelent meg a marketingben, hanem egyéni cégek törekvései. Megjelentek a bérfőzdék a kereskedelmi piacon is és ők is elkezdték a pálinkafogyasztást népszerűsíteni, aminek köszönhetően még többen kezdtek pálinkát inni. És volt egy pont 2007 derekán, amikortól a pálinkafogyasztás átment divattá. A sok kommunikáció, a sok magyarázás ott váltott át abba a kategóriába, hogy az emberek elhitték azt, hogy ez nekik jó és elkezdték keresni ezt az italt. Ma azt mondhatjuk, hogy a pálinka divat.
Ki iszik pálinkát?
Mindenki, de mindenki mást. Fiatalok, középkorúak, idősebbek, tehetősek, menedzserek, parasztemberek vidéken, nők, férfiak, tehát a célcsoportba szinte mindenki beletartozik. Óriási viszont a különbség abban, hogy milyen pálinkát isznak. A vidéki ember elsősorban a bérfőzött pálinkát issza, a menedzser (a tehetős vásárlóréteg) a jó márkanévvel rendelkező pálinkát issza, a fiatal a modern ízeket issza (szamóca, málna stb.), a hölgyek a mézes pálinkát isszák, az idősebb városi korosztály a klasszikus ízeket issza (törköly, szilva, barack). Pálinkafesztiválokon el szoktam mondani, hogy itt az a csodálatos, hogy egymásra találnak a korosztályok. Ott van a fiatal, aki rácsodálkozik a pálinkára és megérti azt, hogy ez az ital tisztán gyümölcsből készült, az ő számára ez az érték. Egy középkorú menedzser számára az az érték, hogy ez Pannonhalmi Pálinka vagy hogy ez Göcsei Bucskás Körtepálinka, azaz hogy ez egy jó márka és ő ki tud fizetni 6-8 ezer forintot ezért a minőségért. És odajön a fiatal és a középkorú mellé egy idős ember a pulthoz és mosolyog rajta, hogy ezek a fiatalok csak most jönnek rá erre, amikor én már 60 éve tudom, hogy mi a jó. Minden korosztály megtalálja tehát a saját maga pálinkáját. Ez a variabilitás óriási előnye a pálinkának például a whikyvel szemben. Előbbi legalább 25 -féle növényből készíthető, mondjuk szamócából, áfonyából, kökényből, birsből, míg utóbbi lehet maláta, lehet blended, lehet grain, meg lehet skót és nagyjából kifújt.
Ha már a marketingnél tartunk, akkor az Ön nevéhez is fűződő pálinka lovagrend megalapítása mennyire szolgál üzleti és mennyire kulturális célokat?
A pálinka lovagrend nem sokkal a már említett rendelet életbelépése után alakult 2003-2004-ben. Ez volt az első pálinkás szakmai szervezet. Több cégvezetővel együtt éreztük azt, hogy nem volt elég a pálinkarendeletet megalkotni, hanem tovább kell bábáskodni a pálinka felett és valamilyen másfajta tevékenységet is csinálni kell. Erre hoztuk létre a Magyar Pálinka Lovagrendet, amely azt gondolom, hogy az élesztője volt az egész pálinkafejlődésnek, hiszen a jelenlétünkkel, a látvánnyal, amit nyújtottunk felhívtuk a figyelmet a pálinkára. Hitelt adott a szervezetnek, hogy a szakmai szereplőkön kívül olyan emberek is beléptek, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a Vám és Pénzügyőrség parancsnoka. Azt gondolom, hogy óriási jelentősége volt a pálinka lovagrendnek. Érdekes, hogy ez egy olyan lovagrend, amely azzal a céllal alakult meg, hogy hozza létre a pálinkatörvényt és hozzon létre egy törvényben deklarált szervezetet, amely felügyeli a pálinkát és az azzal kapcsolatos tevékenységeket. Mindkettőt sikerült megvalósítani: életbe lépett a törvény, amely szabályozza azt, hogy idén tavasszal létre kell hozni a Pálinka Nemzeti Tanácsot, ami mint csúcsszerv irányítja a szakmát.
Győr, illetve Pannonhalma milyen szerepet játszik a pálinka fejlődésének folyamatában?
Nagyon kevesen tudják, de Pannonhalma, illetve az ottani szerzetes rend révén a legrégebbi írásos emlékek a pálinka előállításról ehhez a vidékhez kapcsolódnak, a bor készítés, a törköly készítés kapcsán. Ezt megörökítendő indítottuk el a pannonhalmi törkölypálinka eredetvédelmi eljárását, ami egy viszonylag könnyű folyamat volt, mert számos dokumentum szól arról, hogy ez valamikor egy elismert termék volt a régióban. Két okból is a pálinka egyik bölcsője Győr és Pannonhalma környéke, egyrészről azért, mert a bencés rend révén a lepárlás technológiája az elsők között került be a városba, másrészről pedig azért, mert a Göcsejt, azaz az Őrség területét is érintő, Pozsonyba tartó Borostyán úton Itáliából érkező kereskedőkkel viszonylag hamar eljuthatott a mi régiónkba is ez az ital. Azt gondolom, hogy nagyon közel van a történelmi bölcsőhöz ez a térség, de ez egy olyan terület, amit még nagyon erősen kutatni kell. Erre egyébként rendkívül sok energiát fordítunk, mert azt várjuk, hogy nagyon sok új dolog fog még előjönni ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Erre épül majd az a pálinkamúzeum is, ahova a hírek szerint a közelmúltban az első pálinkazárjegyet megkapó pannonhalmi törkölypálinka is kerül?
Igen. Vannak elképzeléseink a pálinkaturizmussal kapcsolatban és ebben a pannonhalmi törkölynek, illetve az első zárjegyes pálinkának jelentősége lesz, de hogy ezt hogyan, milyen formában tudjuk létrehozni még a jövő kérdése. Ma Magyarországon egyébként egy pálinkamúzeum működik Izsákon. Mi tudatosan készülünk egy hasonló múzeum létrehozására, elég sok, a pálinkakészítéssel kapcsolatos tárgyunk van, köztük két komplett berendezés, amivel a régi pálinkafőzést be tudjuk mutatni. Kimondottan gyűjtjük a ma már nem használatos régi eszközöket, a múlt századból való pálinka fokolóink vannak, különböző ereklye pálinkák, amelyek a lovagrend különböző eseményeihez kapcsolódnak. Rengeteg írásos dokumentumunk van, okiratok, bizonylatok, szerződések a pálinkával kapcsolatban, tehát rövidesen összeáll ennek a múzeumnak az anyaga.
Ez a múzeum Pannonhalmán lenne?
Vannak olyan terveink, hogy Héderváron is szeretnénk egy pálinkafőzde bemutatótermet létrehozni, egyelőre azonban a gazdasági válság és a pálinkafőzéshez kapcsolódó pályázatok bizonytalansága befolyásolja ennek a múzeumnak a helyét, de az anyagokat mindenképpen szeretnénk bemutatni.
A Győrből kikerülő palackok hány százalékát foglalják el a magyar pálinkapiacnak?
A harmadik – negyedik legnagyobb pálinka előállítók vagyunk, a szeszes ital piac egészét tekintve pedig a másodikok, de teljesen részletes piaci felmérések nincsenek. A pálinkából a piaci részesedésünk becslésem szerint 8-10 százalék.
Ezt csak azért kérdeztem, hogy jelenthet-e országosan egy olyan nevet a pannonhalmi pálinka, mint mondjuk annak idején a Győri Keksz?
Az a szándékunk, hogy ez egy nagyon erős márkanév legyen. Abszolút top prémium kategóriás minőségi pálinkát szeretnénk csinálni. Azt szeretnénk, hogy a pálinkák között is a legjobbak között legyünk. A pannonhalmi név eleve is jól cseng, kicsit alliterál is, hogy pannonhalmi pálinkárium, tehát ezzel még játszani fogunk a jövőben.
Mennyire tartja fontosnak, hogy az egyes kulturális rendezvényeken megjelenjen ez az ital?
Az elmúlt években bevett gyakorlat lett a pálinka- és kultúrfesztivál. Ma már ismét a kultúránk részének tekintjük a pálinkát és bátran merjük kulturális eseményeinkhez párosítani. Sok ilyen rendezvényhez kapcsoljuk. Ilyen a győri őszi fesztivál is, de az országban számos ilyen esemény van. Örömteli, hogy ezzel kapcsolatban senkinek nincsenek fenntartásai.
Melyik az a pálinka, amit ön a legjobban kedvel?
A pálinka-ízlésfejlődés egy folyamat. Egy pálinkaivó ember ugyanazon a fejlődésen megy keresztül, mint egy whisky ivó ember. Először egy grain whiskyvel próbálkozik, ami a leglágyabb, legkerekebb, legselymesebb, legédeskésebb. Valamilyen tempóban eljut a blended whiskykig és biztos, hogy a végén maláta whiskykkel fejezi be a fogyasztást, de közben öregszik és korosodik. Azt gondolom, hogy ez a pálinkáknál is így van. A fiatalok, a hölgyek mindig az ihatóbb pálinkákkal találkoznak, mert azok gyümölcsízűbbek, kellemesebbek, könnyedebbek, parfümösebbek, légiesebbek. Aztán egyre inkább a testesebb és oxidáltabb ízek irányába haladnak és bármilyen furcsa, minél előre haladottabb egy ember pálinkafogyasztási ízlésének fejlődése, annál inkább eljut például egy gyönyörű szép érlelt törkölypálinkához, aminek az összetétele, bonyolultsága már fantasztikus. Pedig a törkölypálinka az egyik leglenézettebb pálinka Magyarországon. Vagy például mindenképpen a pálinka ízlésfejlődésének egyik állomása a finom, cizellált ízvilágú vadgyümölcsök pálinkáinak a megkedvelése. Ha valakit som pálinkával akarok rászoktatni a pálinka ivásra, az kudarcra van ítélve. Neki mindenképpen egy szamóca, egy fekete ribizli, egy kajszibarack pálinkával kell kezdeni.
Én már a nagyon nagy törkölyöknél tartok és nagyon szeretem az érlelt erdei gyümölcs pálinkákat.
A pálinka egy kárpát-medencei ital és nagyon szerencsésen le tudtuk védetni magyar itallá. A legnagyobb pozitívuma a pálinkának az, hogy ráébresztett minket arra, hogy felfedezzük értékeinket. Azzal, hogy ez megtörtént és elfogadtuk a pálinkát, nyilvánvaló meglévő értékeinkre ébredtünk rá és ez hozzávezethet egy nagyon pozitív nemzettudat kialakulásához. A pálinka meg fogja hálálni azt a gondoskodást, amit belefektettünk. Még nem sokan tudják Magyarországon, de én igen, hogy a pálinka eszközzé fog válni, országimázs hordozó eszközzé. Ha kellő marketinget, odafigyelést és gondosságot fektetünk a pálinkába, akkor 3-4 éven belül elérhet a pálinka arra a szintre, ahol ma mondjuk egy scotch van. Ha azt hallom, hogy skót whisky, akkor egyértelműen pozitívan asszociálok Skóciára, vagy ha azt mondom, hogy Tequila, akkor pozitívan asszociálok Mexikóra. A pálinka felkínálja azt a lehetőséget, hogy ha azt hallja egy külföldi, hogy pálinka, akkor pozitívan gondoljon Magyarországra. Ez a munkánk a végső célja.