Biciklis bortúrán és a havas lejtőkön is bizonyított
Szeged - Húsz éve dédelgetett álmát valósította meg Makra Péter, amikor a nyugdíjba vonult 61 éves férfi tavaly tavasszal kerékpárral Szegedtől Lisszabonig tekert.
– Friss nyugdíjasként egy közel húsz éve dédelgetett álmomat szerettem volna megvalósítani, amikor elhatároztam, hogy egy hosszabb nyugat-európai kerékpártúrát teszek első nyugdíjas évem tavaszán. Világéletemben sportoltam: gyerekkoromban fociztam és korcsolyáztam, 14 évesen Erdélyben tanultam meg síelni, a katonaság alatt atletizáltam, majd 20 évesen tájékozódási futó lettem. 1996-ban megjártam az atlantai paralimpiát barátom, Nagypál István segítőjeként. A futóedzések mellett olykor a kerékpár nyergébe is felpattantunk, Münchenből több alkalommal is hazatekertünk az évek során – idézte fel sportolói múltját Makra Péter, aki civilben délmagyarországi uniós projekteket ellenőrzött. Egy németországi biciklitúra során – jó húsz évvel ezelőtt – fogadta meg, hogy nyugdíjas éveiben átkerekezi a kontinenst.
Irány Santiago de Compostela!
Fotó: DM/DV
A Szent Vince Borrend tagjának elhatározását a jó borok szeretete és tisztelete is inspirálta. – Az útiterv keresztezte Európa legjelentősebb borvidékeit. Kocsival mégsem tudtam volna végigkóstolni azt a rengeteg finom nedűt, ami az utamba akadt – magyarázta a 61 éves férfi. Lánya, Éva egy párizsi egyetem hallgatójaként Franciaországban tanult, míg fia, Péter Barcelonában dolgozott. Úgy tervezte, őket is meglátogatja a túra során.
Koszorú: a bor jele
Makra Péter tavaly április 28-án indult Szegedről. A Dunavölgyi kerékpárúton haladva a május elsejét már a Wachau borvidéken ünnepelte. – Az itteni kis falvakban élő borászok a házi borkiméréseikben borkorcsolyák és sült kolbászok társaságában árusítják „eigene", azaz saját boraikat. Hogy ezeket a bornyerő helyeket a vendégek már jó messziről észrevegyék, örökzöldekből, fenyőgallyakból font koszorút helyeznek ki az épületre. Ez az egyezményes jel, melyet minden művelt borbarát ismer – mesélt ausztriai borélményeiről.
Luxemburgban a világhírű, elsősorban rizlingből készült, moseli borokat is megízlelte. Ahnban meglátogatta a „bortermelők kápolnáját", ahol egy rövid imát is elmormolt a jövőbeni jó bortermésekért.
Az egyetlen defektet éppen Franciaországban, a híres Bordeaux-i borvidék központjában kapta. – A pumpám is tönkrement, így egy helybeli szállított el egy közeli benzinkúthoz, ahol segítettek megjavítani a bringát. Közben rám esteledett, hajnali 2 óra körül értem be Bordeaux-ba, ahol mindent zárva találtam. Úgy tekertem mintegy 50 kilométert a mesés szőlőtőkék között, hogy egyetlen gyűszűnyit sem kóstolhattam meg a világ egyik leghíresebb borából – elevenített fel egy kevésbé kellemes élményt Makra Péter.
Vadkemping az „Úton"
Párizsban két napig időzött a lányánál, búcsúzóul háromfogásos vacsorával lepte meg az éppen vizsgákra készülő Évát. Az út a Pireneusok lábánál folytatódott, ahol a bátor utazót elkapta az eső, így kénytelen volt vonatra szállni. Spanyolországban kerékpárral haladt végig a híres zarándokúton, El Caminón. A 900 kilométeres szakasz során zarándokszállásokon, sátorban vagy a szabad ég alatt, egy kifeszített függőágyban töltötte az estéket.
Az óriás műlesiklás győzteseként (középen) a jogllandi síparadicsomban.
Fotó: DM/DV
Compostelából indult Portugália felé, május 24-én ért az útja végére. Gondolta, Európa legnyugatibb pontjánál, a Rocafoknál megmártózik az óceánban. – Nem sikerült a fürdőzés, mert lecsúsztam egy szikláról, és háromfelé tört a sarkam. Két napig feküdtem egy lisszaboni klinikán, sínbe tették a lábamat, de már itthon műtöttek. Platinacsavarokkal rögzítették a sarkam – árulta el. A portugál fővárostól vonattal jutott el Barcelonáig, onnan repülővel érkezett haza.
Mozdulni kell!
Nem sokáig nyalogatta a sebeit, idén februárban Ausztriába utazott, ahol a jogllandi síközpontban megrendezett első országos nyugdíjas alpesi síbajnokságon indult. Nem is akármilyen sikerrel: a senior III. korcsoportban óriás műlesiklásban nem akadt nála jobb. A 900 méter hosszú, 24 kapus versenypályát 45,50 másodperc alatt teljesítette, a második helyezettre több mint 5 másodpercet vert.
– Futni még nem tudok a lábammal, mert belenyilall a fájdalom, de a síelésben nem akadályoz, ezért is indultam a versenyen – magyarázta. – Tudja, az a mottóm: mozdulni az utolsó pillanatig.
Márai a borról
forrásom a http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/biciklis_borturan_es_a_havas_lejtokon_is_bizonyitott/2089614/
