A pálinka éve
2008 a pálinka éve volt. Ha valaki nem vette volna észre. Nagyon ideje volt már. Végre egy hungarikum, amelyre igazán büszkék lehetünk. Teljes mértékben különbözik más égetett italoktól, a hasonlóság a térség hagyományos szeszesitalaival szóba sem hozható, mert ennek feszegetésével már a haza- és nemzetárulás veszedelmes területére tévedhetünk.
Mint Dobozi Imre Tizedese (Sinkovits felejthetetlen alakításában), amikor megkérdezi a lakájt játszó Major Tamást, milyen ital található a háznál. Az sorolja: francia konyak, skót whisky, orosz vodka, angol brandy… A Tizedes közbevág: pálinka nincs? – Mind az, uram! De ez még a szocializmusnak nevezett hazug rendszer beszűkült világszemléletének proli szóhasználata, amikor az oroszok itt voltak a spájzban.
Bizony, a folyékony nagykabátnak is nevezett ital valódi hungarikum, igazi diplomáciai sikernek könyvelhetjük el, hogy sikerült az EU-ban levédetnünk az elnevezést és a főzési módot. Állítólag két nemzet képviselője állott az ítélő bizottság előtt azzal a szándékkal, hogy nemzetének megszerezze a szóhasználat kizárólagos jogát: a román és a magyar.
Zseniális volt a magyar diplomata, csak kért egy román értelmező szótárt, fölütötte a „pălincă” szónál, ahol az európai döntéshozók elolvashatták: magyar eredetű szó.
Hát akkor miről beszélünk?! Szerencsénk, hogy a szlovákok nem pályáztak, mert a magyar értelmező szótárban az áll, szlovák eredetű szó, s ráadásul az átvétel idején még gabonapálinkát jelentett. Mindegy. Győzött az igazság, és ez jót tett a nemzeti öntudatnak. Azóta csak a Magyarországon (és néhány osztrák tartományban) gyártott italt szabad pálinkának nevezni.
A románok cujkája, a bolgárok és szerbek rakijája, a szlovákok borovicskája, a németek snapsza, a csehek slivovicája és becherovkája nyomába sem érhet a mi száz százalékban gyümölcsből vagy szőlőtörkölyből készített nemzeti italunknak. Büszkék is lehetünk rá, mert nálunk soha nem a lerészegedés itala volt, hanem kulturális népszokások kapcsolódtak hozzá.
Népi elnevezéseinek bőséges tárháza pedig arra bizonyíték, hogy gyógyászati, alkalmi és ünnepi célból fogyasztották eleink mindig kulturált és mértékletes módon. Nyakolaj, nerángass, kerítésszaggató, papramorgó stb. … Sőt a női egyenjogúság tekintetében is megelőztük a világot, mint a kontyalávaló kifejezésünk bizonyítja.
Sajnos, nem figyeltem eléggé, és csak most szereztem tudomást arról, hogy a tavalyi a pálinka éve volt. Miről maradtam le?! Bár a nemzeti jóérzéshez már az is elég, hogy történelmi győzelmet arattunk a románokon ebben a kérdésben.
forrásom a http://umsz.manna.ro/velemeny/a_palinka_eve_2009_03_05.html
