EURÓPA MÉRTANI KÖZEPE
Négy méter magas főnix- szobor jelzi Tállyán, hogy 1992-ben hivatalosan is rögzítették: Európa mértani közepe a történelmi borvidéken található. A 2000-ben felállított alkotást az ukrán Volodimir Scsur, a tállyai Közép- Európai Művésztelep és Szabadiskola rendszeres résztvevője készítette.
Tállya a Tokaj-Kassa-Tarnów királyi borút vonalán kiemelt fontosságú kereskedelmi központként volt ismert. A rendkívül gazdag épített és kulturális örökséggel rendelkező hagyományos szőlő- és bortermelő település ma már borkulturális skanzen, a világörökség része. A község lakóházainak harmada száz évnél öregebb, de vannak négy-ötszáz esztendős házak is. A falu alatt hatalmas pincerendszerek húzódnak a 14-15. századból, részben összefüggően, részben elkülönülten. Ezek egy része ma is feltáratlan. A leghíresebb kétségtelenül a Rákóczi pince. Számos mellékágával hatalmas területet hálóz be a katolikus templomtól a Mailloth-kastélyig, a Rákóczi-kúriáig. Van egy ritkaságszámba menő, csillagboltozatos terme, amit vészterhes időkben imahelyként használtak. A település korábban Rákóczi-birtok volt, ezt példázza az 1670-es években épült Rákóczi-kúria.Európa mértani középpontját egy négy méter magas főnixszobor jelzi Forrás: Orosz Péter
Az evangélikus templomban keresztelték Kossuth Lajost 1802-ben, mert szülőhelyén, Monokon akkor még nem volt evangélikus templom. A késő barokk templom 1790-ben épült, berendezése, a főoltár, a szószék, az orgona, a keresztelőkút, a padok gondos copf stílust mutató munkák. A Szent László tiszteletére szentelt katolikus templom gótikus eredetű, barokk stílusúvá 1720-ban építették át. Az egyik mellékoltár képét, amely Szent Vencel szüretelését örökíti meg, a neves 18. századi festő, Maulbertsch alkotta. A templom berendezése nagyon szép rokokó együttes, a fő- és a mellékoltár, a szószék is 1757-ben készült.
Lavotta János emlékhelye is itt kapott helyet. A zeneszerző és zenetudós 1820-ban Tállyán halt meg. Lavotta az úgynevezett "virtuóztriász" tagjaként Bihari és Csermák mellett fontos szerepet játszott a magyar zene történetében. A verbunkos irányát a nyugati zenével való egyesülés felé terelte, elsősorban programmatikus jellegű darabjain keresztül. A magyar verbunkos zene atyja a katolikus temetőben nyugszik.
Kétségtelen, hogy a történelmi nevezetességeket felülmúlják a borvidék nedűi. IV. Pius pápa a tridenti zsinat idején megkóstolta a tállyai bort, és ezt a kijelentést tette: "szentségének ilyen (tállyai) bor dukál". A Napkirály pedig a királyok borának nevezte a tokajit.
A Tokaj-hegyaljai borvidéken a szőlőművelés a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A ma ismert borok többségét azonban a 13. században kezdték készíteni a IV. Béla király által betelepített vallon szőlőművelők. A különleges minőséget a vulkáni talaj és az észak felől védett elhelyezés, a kedvező mikroklíma teszi lehetővé, meleg nyarat és hosszú, enyhe őszt biztosít.
A leghíresebb tokaji bor az aszú, amit 1630 táján készített először Sepsi László Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari titkára. Ez úgy készül, hogy a kézzel különválogatott aszúszemeket kinyomkodják, és az így nyert aszútésztából 3-6 puttonnyal (nagyjából harminc liter) adnak egy gönci hordónyi (százharminchat liter) jó minőségű tokaji borhoz, majd egy-két napi áztatás után leszűrik, és hordóban érlelik évekig. Az érlelés ideje hagyományosan két évvel hosszabb, mint a bor puttonyszáma.
Az aszú mellett a szamorodni a másik jellegzetes fajta. A szamorodni lengyel szó, annyit jelent: "ahogy született". Az így készített bort a szüreteléskor az aszúszemeket is tartalmazó szét nem válogatott szőlőből erjesztik. Az Aszú Eszencia a leggazdagabb és legritkább tokaji bor, az aszúszemekből kinyomkodott mustból készül. Ritkaság a muskotályos aszú is, mert a készítéséhez felhasznált illatos szőlőfajta kevés.
A világon elsőként a Tokaj-hegyaljai borvidéket nyilvánították zárt borvidékké, méghozzá egy királyi rendelet keretében 1737-ben. Ez azt jelentette, hogy erre a területre más területről származó szőlőt, mustot, bort - palackozott borok kivételével - behozni nem volt szabad. Most sem szabad. A dekrétum azon nemesi okból született, hogy megvédjék a világhírű szőlő telepítésének és a neves aszú elkészítésének eljárását. A bor korábbi sikerei ugyanis arra ösztökélték a szőlőtermelő gazdákat, hogy egyre nagyobb területeken termesszenek szőlőt, ami egy idő után túltelepítéshez vezetett. A növekvő mennyiség pedig a minőség rovására ment.
Ezért 1655-ben rögzítették az aszúszemek kiválogatására vonatkozó szabályt, 1737-ben - mint fentebb említettem - királyi dekrétumban jelölték ki a Tokaj-hegyaljai termőterületet, 1772-ben pedig megszületett a világ első dűlőbesorolási rendszere. A Tokaj- hegyaljai borvidék 87 kilométer hosszúságban és 34 kilométer szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen. Három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátorhegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben található. Huszonhét települést foglal magába, melyek közt legkiemelkedőbb termelőhelyei Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya.
forrásom a http://www.naplo-online.hu/utazo/20090218_Europa_mertani_kozepe
