Beszélgetés Hapák József fényképésszel
A XVII. Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál résztvevői nem mindennapi kiállítást tekinthettek meg a Budai Várban szeptember 10–14. között. A bor és a kultúra együtt képviseltette magát a Magyar Nemzeti Galériában Hapák József A bor színe alatt című fotókiállításával. A kiállítást Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke nyitotta meg. Az ötven, közel két négyzetméteres óriás fénykép ritkán tapasztalható dimenziókba helyezi a szertartásos borfogyasztás kellékeit. Hapák József, a műtárgyfotózás kiemelkedő képviselője, évtizedek óta az egyházi és világi gyűjteményeink féltett kincseit örökíti meg. – Hogyan helyezte el a borfogyasztás kellékeit a fotókon? – Amikor felkértek erre a kiállításra, akkor úgy gondoltam, hogy teljesen más oldalról közelítem meg a bort és a borfogyasztást. Szerettem volna megjeleníteni azt, hogy a téma az egyházi liturgiákban miképpen jelenik meg. Miután néhány évtizede fényképezem a katolikus és a református kincstárakat, felgyűlt olyan anyagom, amely alapján arra gondoltam, hogy bemutatom a katolikus és a református kelyheket, illetve úrasztali edényeket, poharakat. Tudniillik nem hallottam még, hogy csináltak volna ehhez hasonlót, ezért megpróbáltam összepárosítani a templomokhoz a megfelelő úrasztali kelyheket és poharakat. Az, hogy a képek ilyen nagy méretben és ilyen sűrűn jelennek meg egymás mellett – az 50 darab 1 méterszer 2 méteres fotó –, hihetetlen erős élményt ad. Azt a különbséget is próbáltam érzékeltetni, hogyan használják a katolikusok és a reformátusok a borfogyasztás kellékeit. A katolikusok kelyhei lényegesen gazdagabbak, míg a reformátusoké pedig gyönyörű, egyszerű vonalvezetésűek. – Ezeken a hatalmas kifejezéssel bíró, nagyméretű fotókon Ön érdekes megoldáshoz folyamodott: a fotón látható egy templombelső, és arra mintegy rá van montírozva a templomban található műtárgy… – A fotókon megjelennek templombelsők és külsők, továbbá templomoknak a részletei, és ehhez a kelyheknek egy-egy részlete. Például a nyitó fotót úgy lehet elképzelni, hogy a téli Pannonhalma távlati képe látható, be van fagyva minden, és mögüle a Mátyás-kehelynek egy része, mint a felkelő nap jelenik meg. Vagy a másik fotón: a sonkádi templom diadalíve és egy úrasztali pohár kétméteresre kinagyítva látható, mindeközben a pohár íve megegyezik a diadalív ívével. Hihetetlen érdekes üzeneteket hordoznak ezek a fotók. – Egy ilyen kiállítás elkészítésére körülbelül mennyi idő szükségeltetik? – Szerettem volna megmutatni az embereknek azt, hogy a bor nem abból áll, hogy Géza bácsi végigmegy a puttonnyal a hátán, összeszedi a szőlőt és később a kádban tapossa. Többet szerettünk volna a kollegámmal, Fila kovszky Györggyel, aki az egész kiállítási anyagot digitalizálta és kinyomtatta. A kiállítás koncepcióját nem volt nehéz kitalálni, hiszen sok minden adott volt. A fiókból előhúzni az anyagot, és összepárosítani a megfelelő templomokat a megfelelő kelyhekkel, illetve az úrasztali poharakkal: az volt inkább nehéz. – Meddig tekinthető meg a kiállítás? – A kiállítás szeptember 28-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galéria A épületében, a földszinten. forrásom a http://www.tirek.hu/reflap/index.php/ujsag/olvas/i/355/LII. évf. 39. sz. - 2008-09-28 - Csonka-Kovács Abys
