HA MEGCSORDUL VINCE...
.jpg)
Kicsit megelőzve a Vincék neve napját 2009. január 17-én szombaton a borkóstoló szoba melegében vártuk a vendégek érkezését, a Bor Canto együttes muzsikált, Debreczeni Mónika pedig köszöntötte a megjelenteket. Lakner Tamás, az együttes vezetője – nem mellesleg Vylyan Vinitor – ismét bebizonyította, hogy jó tanár is. Megtanította a Vince napi dalocskát, amit a rizlingtől felfrissült vendégek szorgalmasan el is sajátítottak! Ezután kisétáltunk a deres szőlősorok közé, ahol forralt bor várt bennünket. A lelkeket a Kalocsai Érsekségből érkező Mészáros István melengette tovább, s a liturgia szerint megáldotta szőleinket. Tavaly hatott az égi áldás, reméljük, most sem lesz másként
Az ősi útmutatás szerint igyekeztünk mindent megtenni, amit a hagyomány megkövetel. Locsolóbort rejtettünk el a sorok alá, a tőkékre gömböcöt, hurkát kötöttünk, szőlészünk, Balogh Kornél pedig mesélt a Vince-napi hagyományokról. Az elásott borosüvegeket meg kellett találni, de a játékot nehezítette, hogy már szőlészeink sem emlékeztek a lelőhelyekre! Végül mindegyik Vince-bor előkerült, s a jó termés biztosítása érdekében meg is locsoltuk velük a szőlőnk földjét. Már csak a Vince-vessző vágás volt hátra. Ilyenkor megmetszik a szőlőt, s a Vince-vesszőket vízbe állítva, a szőlő termékenységére következtetnek. Mivel a forralt boros bogrács már ürülni kezdett, s egyre hidegebb lett, szőlészünk letett arról, hogy ily módon a téli metszések tetemes részét a kedves vendégekkel végeztesse el. Így Debreczeni Mónikát követve mindenki a pince felé vette az irányt, bejárva a szőlő útját a fogadó résztől az erjesztő téren át a pincéig. Ezután a borok és Ipacs Szabó István következett, majd dalok és borok, és dalok… így a kellőképp megalapozott hangulatban következett a mondaíró pályázat díjkiosztója.
(X)
