Beregszászi borásztervek
Beregszász környékén mindig is nagy hagyományai voltak a borászatnak, amelynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Vannak divatos, felkapott és méltatlanul elfelejtett borfajták, és olyanok, amelyek másod-, illetve harmadvirágzásukat élik. Közéjük tartozik a múlt század nyolcvanas éveinek egyik jellegzetes nedűje, az emlékezetes Trojanda Zakarpattya. A szakemberek szerint a minőségi borkészítésnek három fontos feltétele van: a nap, a föld és maga a borász. A földdel, a szőlőérlelő domboldalakkal – néhány gorbacsovi évet kivéve – sohasem volt baj, meleget is adott bőven a Jóisten. Így hát csak az emberen, e nemes ital készítőjének szakértelmén és hozzáállásán múlott minden. Az elmúlt néhány évben azonban egy negyedik tényező is markánsan képbe lépett: a gép, a nagyüzemi technológia, amihez több száz hektáros – a legutóbbi mérések szerint kétszázötvenhét –, európai szabványutasítás szerint telepített ültetvény, és magas színvonalú, nagy szakértelemmel végzett borkészítés és palackozás párosul. Hogy az egykoron itt bő termést hozó szőlőfajtákat mostanság újak váltották fel, az nem csak a már említett rossz emlékű szovjet éveknek "köszönhető", hanem az idő múlásának is. Lépett azóta egyet-kettőt előre a világ és a beregszászi domboldalakon is az európai szőlőfajták kerültek többségbe, közöttük a jellegzetes, rózsaszín Traminer. – Két új ültetőgépet is vettünk – ecseteli az utóbbi évek történéseit Anatolij Poloszkov, a helyi Csizaj-Agro Kft. vezetője. – Terveink szerint idén tavasszal újabb 70–100 hektárt ültetünk be szőlővel. Természetesen ezúttal is európai fajták kerülnek telepítésre. Legalább három évre lesz szükség, hogy a friss ültetvények termőre forduljanak, és a fürtökből ízletes kortyolnivaló, a múlt század egyik királynője, a Trojanda Zakarpattya kerüljön a borkedvelők asztalára. Ám addig is több borfajtát – Rizling, Aligote, Rkaciteli stb. – dob piacra a Csizaj-Agro Kft., amelyek garantáltan kitűnő minőségéhez a tavalyi időjárás is tevékenyen hozzájárult, hiszen tavaly a must cukortartalma egyik fajtánál sem volt huszonnégy foknál alacsonyabb. forrásom a http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/090120/mozaik05.html
