Szeptember 21. - Máté napja
Máté apostol - Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásának 728. oldaláról
Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi martirológiumok (vértanú-akták) szeptember 21-ére tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Szeptember 21. még a Szűz jegyébe esik, de már közel a Mérleg hava és véle új határnap: az őszi napéjegyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk, magyarázza, miért épp ő kapott helyet itt, szeptember utolsó dekádjában.
Máté, akit Lévinek is hívtak, a hagyomány szerint az első evangélium szerzője. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Épp a vámházban ült, és tette a dolgát, amikor Jézus felszólította, hogy kövesse (Mt 9,9). Az adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Nemcsak azért, mert abban a korban a készpénzfizetés még nem volt általános, és a terményből, portékából a köteles részt ki kellett mérnie. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt – a később használatos pénzegységek nevében fennmaradt a régi súlymértékeké (sékel, mina, tálentum) –, de a pénzérmék súlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást leggyakrabban az érmék körülnyírásával (nemesfémtartalmuk csökkentésével) követték el. Kafarnaum, ahol Máté működött, határváros volt Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló országocskája között. Mérleg és határváros: ez lehetett az a két evangéliumi mozzanat, amely Mátét illetően a jelképekre fogékony (s a hagyományokra is ügyelő) korai naptárszerkesztőket befolyásolta.
Az evangéliumok szűkszavú adatait a későbbi legendaszerzők dúsították fel a tőlük megszokott „ponyvastílusban”. Eszerint az apostolok szétszéledése után Etiópiában hirdette az igét. Amikor az általa megtérített uralkodó meghalt, utóda szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le. Más változat szerint máglyán végezte, egy hagyomány azonban úgy tudja, hogy imájára a tűz kialudt és késő öregkorában halt meg békében. A szent nők legendáiból jól ismert mozzanat: kéjvágyó pogány kényúr keresztény szűz ártatlanságára tör. Itt azonban semmi sem indokolja szerepeltetését, hacsak az nem, hogy Máté-nap a Szűz jegyébe esik. Mint ahogy a „tűzoltó” Szűzre vall a kialvó máglya motívuma is. A kép azonban a közelgő őszpontra is ráirányítja figyelmünket, hiszen a nappalok (a nappálya) drámai gyorsaságú rövidülése az égi tűz erejének feltűnő gyengülésével jár együtt.
Veszelszki Antal 1799-ben kiadott Száz esztendős kalendáriom-ában, amit a falusi majoros gazdáknak ajánlott, és adott ki az év 12 hónapjának kalendáriumi szokásairól és tanácsaival, azt írta Rövid paraszt Praktika-ként: „Ha Máté napján tiszta idő vagyon, a bornak esztendőre nagy bőségét várják.”
Vetésre nem alkalmas nap, mert úgy vélték, hogy polyvás lesz a gabona, ha ekkor kerül a földbe (ezt a tilalmat Máté egész hetében betartották). Nem szántottak, mert a hiedelem szerint a földet felveri a gaz, ha ezen a napon szántják. Megfigyelések alapján e naptól a méhek nem repülnek ki többé, hanem a kaptárban maradnak.
forrásom a Borlexikon Online és a http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/szent_mate
