Fejfájás az olasz bortól
szerző: movhu
A fenti mondat többféleképpen értelmezhető, de most nem a klasszikus másnaposság okoz gondot a magyaroknak. Nem is a fogyasztóknak fáj a fejük, hanem a szőlőtermelő gazdáknak. Ahogyan más termelőknek, nekik is a felvásárlási árakkal van bajuk, mert az várhatóan 10-15%-kal elmarad a tavalyi áraktól, és a későbbi kékszőlőknél még ennél is nagyobb lehet a visszaesés. A piac szereplői szerint az ok az, hogy a pincészetek bevásároltak olcsó olasz borokból, ami mellett már a hazai termés csak olcsóbban kell. Pedig a várható terméshozam nem sok, nagyjából az átlagos éves itthoni fogyasztást és a szokásos exportot fedezi. Ez viszont akkor lenne csak teljes mértékben igaz, ha nem volna import, ami van. A gazdák ezért szigorúbb ellenőrzést sürgetnek, nehogy például az olasz bor magyarként kerüljön forgalomba.
Az ügy kicsit hasonlít a dinnye és meggy témájára, de mégis más. Itt nem arról van szó, hogy irreálian alacsonyak lennének a felvásárlási árak, csupán arról, hogy a tömegtermelésben jelenlévő olasz konkurencia olyan árat tud nyújtani, amit Magyarországon nem tudnak, vagy nem akarnak teljesíteni. Nem látunk bele a szőlőtermesztés költségeibe, anyagi vonzataiba, de önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, hogy miként képes olcsóbb bort előállítani egy olyan ország, ahol köztudottan lényegesen magasabbak a munkabérek, amik jelentős részét képezik a bor árának? Ehhez hozzájön az, hogy a nagy olasz bortermelő helyek az ország fejlettebb régióiban vannak, ahol még élesebb a bérkülönbség. Ezen alapfeltételek mellett kérdéses, hogy miért is nem éri meg nekünk itthoni bort termelni, illetve miért olcsóbb az olasz bor még ideszállítva is.
