A fenti mondat többféleképpen értelmezhető, de most nem a klasszikus másnaposság okoz gondot a magyaroknak. Nem is a fogyasztóknak fáj a fejük, hanem a szőlőtermelő gazdáknak. Ahogyan más termelőknek, nekik is a felvásárlási árakkal van bajuk, mert az várhatóan 10-15%-kal elmarad a tavalyi áraktól, és a későbbi kékszőlőknél még ennél is nagyobb lehet a visszaesés. A piac szereplői szerint az ok az, hogy a pincészetek bevásároltak olcsó olasz borokból, ami mellett már a hazai termés csak olcsóbban kell. Pedig a várható terméshozam nem sok, nagyjából az átlagos éves itthoni fogyasztást és a szokásos exportot fedezi. Ez viszont akkor lenne csak teljes mértékben igaz, ha nem volna import, ami van. A gazdák ezért szigorúbb ellenőrzést sürgetnek, nehogy például az olasz bor magyarként kerüljön forgalomba.
Az ügy kicsit hasonlít a dinnye és meggy témájára, de mégis más. Itt nem arról van szó, hogy irreálian alacsonyak lennének a felvásárlási árak, csupán arról, hogy a tömegtermelésben jelenlévő olasz konkurencia olyan árat tud nyújtani, amit Magyarországon nem tudnak, vagy nem akarnak teljesíteni. Nem látunk bele a szőlőtermesztés költségeibe, anyagi vonzataiba, de önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, hogy
miként képes olcsóbb bort előállítani egy olyan ország, ahol köztudottan lényegesen magasabbak a munkabérek, amik jelentős részét képezik a bor árának? Ehhez hozzájön az, hogy a nagy olasz bortermelő helyek az ország fejlettebb régióiban vannak, ahol még élesebb a bérkülönbség. Ezen alapfeltételek mellett kérdéses, hogy miért is nem éri meg nekünk itthoni bort termelni, illetve miért olcsóbb az olasz bor még ideszállítva is.
A másik tényező, amivel nem élünk megfelelően, az a minőség. Igaz, hogy ez teljesen szubjektív vélemény, de az olasz boroknál lényegesen jobb minőséget tudunk itthon előállítani. Ez az a versenyképességi elem, amit sokkal inkább erősíteni kellene. Van fogyasztói réteg, aki ugyanolyan árszint mellett előnyben részesítené a magyar borokat, még a nagyobb mennyiségben előállított tömegborok esetében is, ha úgy érzi, hogy megfelelő minőséget kapott a pénzéért. Ez az a pont, ahol nem csak a kannás borok tekintetében szenved sérelmet saját magától az itthoni piac. Nem ritka, hogy palackozott borok esetében is olyan nedűt találunk, ami már súrolja a bor elnevezés használatának jogosságát. Jó volna, ha legalább odáig eljutnánk, hogy a termelők és forgalmazók azt a közös érdeket tartanák szem előtt, hogy a vevő nyugodtan vehessen le üveget a polcról, és legfeljebb az ízlésének megfelelően kelljen döntenie.
Azt gondolom tehát, hogy mielőtt a szőlőtermelők belemennének abba, hogy magyarázkodni próbálnak, inkább igyekezzenek gyorsan alkalmazkodni a piachoz. Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik, és nagyszerű borokat lehet itthon előállítani. Sőt ezzel együtt lehetőség van kielégíteni azoknak a fogyasztóknak az igényit is, akik nem akarnak mélyen nyúlni a pénztárcájukba egy jó borért. A konkurencia azonban itt van, és bármennyire nem tetszik, meg kell vele küzdeni. Mi a fogyasztók szeretnénk azt, ha továbbra is jó magyar borokat találnánk, versenyképes áron az üzletek polcain.
forrásom a http://mover.blog.hu/2008/09/11/fejfajas_az_olasz_bortol