A magyar olasz
Aszondta Márai, hogy "a rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél." Nos, ez minket is roppantul érdekelt.
Emiatt szereztünk pár üveg rizlinget, Villányból, Somlóról, a Balaton környékéről, és a Márta aljáról. Leginkább a közép árkategóriában, 500 és 2000 forint közöttieket. Még Varga pincészeteset is vettünk. 2006-os, badacsonyi. Megállapítottuk, hogy sokat segítene ezeken a Varga-féle borokon, ha kitalálnának nekik valami új dizájnt, mert ez már olyan kopott, mint egy valamirevaló spagettiveszternben a lópokróc. Meg a Varga úr fejét is fölöslegesen teszik rá. No, de mindegy, fontos a külcsín, de jobban érdekel bennünket az, ami belül van. Az öt féle borból, melyeket megittunk aznap este, ez ízlett legkevésbé a társaságnak. Ennek ellenére, mivel tömegbor, meg minden, azért elmondható, hogy lényegesen ízesebb, illatosabb, mint a hasonló áru, más fajtájú borok. És bizony ott vannak benne a fajtára jellemző, sokszor emlegetett keserűmandulaságnak a nyomai is. Picit karcosabb, mint kéne, de remekül el lehet fröccsözgetni. (74 pont)
Ugyancsak alacsony árkategóriájú, (annyira, hogy a Madarasteszkóban akciókor kétszáé' adták üvegét) dolog a Nagyrédei Szőklőskert-féle Olaszrizling is, 2006-ból. Szintén kb. 2343253264 liter készülhet belőle minden évben. Reméljük valóban magyar, és valóban rizling van a palackban. Az egyik kedvenc fröccsborunk amúgy. De tisztán kóstolgatva akadnak érdekességei. Leginkább az a fura zamat, amit nem tudunk mihez hasonlítani. Valamiféle virágméz illatot véltünk fölfedezni, de közben savankás. Jól néz ki, tiszta, egyszerű. (77 pont)
Később megittuk Feind Péterék szintén tavalyelőtti rizlingjét is. A balatonfőkajári, öreghegyi italban első körben a dugó volt a legérdekesebb. Azon nem lepődünk meg többé (sőt), hogyha nem parafa, de ha fekete műanyag, azt elsőre fölhúzott szemöldökkel fogadjuk. Mert jópofa, de minek. Lehet lilát is kapni, tudjuk, de úgysem látszik, amíg ki nem húztuk, akkor meg már mindegy, nem? Ez egy kevésbé intenzív pia, lágy illatokkal, kevés karakterrel. Azt mondjuk, hogy könnyed borozgatáshoz, beszélgetéshez poén. Aztán változik a kép. Minél többet kóstol belőle az ember, annál érdekesebb. Nagyon árnyalt bor, de vannak értékei, egyáltalán nem savas, sima, a végére egészen meg lehet szeretni. (79 pont)
A Wunderlich pincében, Villányban is gyártanak olaszrizlinget. Ez alkoholügyileg a legerősebb mind közül, melyeket akkor ittunk. A legdélibb végül is. Kissé csípős bor, de nagyon friss, üde, és tiszta. Szeretjük inni. (81 pont)
De amit a leginkább kedvelünk, pedig először ittuk, az a Tornai Pincészet somlói olaszrizlingje. Igaz, ez félszáraz ital, ráadásul 2004-es. Azt beszélik itt-ott, hogy a somlói borok később öregszenek, mint a többi. Nos, némi dolog lehet ebben, mert a majdnem 4 éve szüretelt bor még szénsavas. Épp a kellemes mértékben. Exkluzív üvegben van (Tornai Pincészetes címer van az üvegbe gyógyítva). Nagyon-nagyon várjuk a május elejei pecázós, bográcsolós, Somló hegyre mászós hétvégét! (83 pont)
Összefoglalva, megint csak Máraitól lopott szavakkal elmondanánk, hogy "a rizling az volt Magyarországon, amit a franciák általános szóval, a műfaj közelebbi megjelölése nélkül, fehérbornak neveztek. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható. Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni." Tudjuk, hogy elkéstünk a dologgal, de innen üzenjük a derék Sándor bácsinak, hogy a rizlinggel azért még nincsenek nagy bajok.
