A húsvéti nyúl elfogyasztása
Keresztény kultúrkör vs. 21. századi fogyasztói társadalom. Avagy az egyházi ünnep és a bilagit kapcsolata. Húsvéti nyúl megöntözve.
Eszünk, kérem szépen, ki körmenet előtt, ki után, ki pedig helyette. Néhányan azért, mert a böjt után megérdemeltnek vélik, páran meg mert csak. Nos, igazuk van. Mindenkinek. Fogyasszanak, de ne feledjék a bort sem hozzá!
A sonka-torma-kalács-tojás szenzációs négyeshez folyjon a rizling, sőt, szívesen jártatjuk az eszünket a disznyó seggéből kinövő hátsó comb füstölt változatának, és a chardonnaynek a kapcsolatán is. Ám rádöbbenünk, hogy a megfelelő torma kiválasztása után teljesen mindegy, milyen nedűt választunk, a finomabb illatok és ízek úgyis elvesznek a torma agyletépő hatása miatt.
Sokkal érdekesebb az a kérdés, illik-e nyulat enni Húsvétkor. A magából kifordult, és emellett biológiai képtelenségként létező tojás rakó nyúl problémája ez. Mert ugye, nemcsak tojást rak, ajándékot is hoz. Illik megenni? Namármost, a kérdés súlya vitathatatlan. Próbálunk is kitárni a válasz alól azzal, hogy nem tudjuk, mindenesetre bármikor esznek nyulat, legyen az Húsvétkor, ballagáskor, nevenapon, vagy szerdán, vegyék figyelembe azt, mennyire jót tesz szegény tapsifülesnek, hogyha a gyilkosság után, de a sütés előtt két napig fokhagymás, kakukkfüves vörösborban ázik.
Hozzá, ugye hasonlót iszunk ahhoz, amiben fürgyött. Mi például egy Pueblo Viejo Rioját. Ez a bor titokzatos, ezért izgalmas. Titokzatossága a szűkszavú magyar címke miatt van, és azért, mert annyit tudunk csupán spanyolul, hogy Zorro.
Azt tudjuk, hogy a spanyolok a harmadik legjelentősebb bortermelők a világon, La Rioja pedig a legismertebb spanyol borvidék, ahol sok a tempranillo. Ennyi. Marqéus de Carrión csinálta az italt, 2004-ben. Annyit még kiderítettünk, hogy egy crianzához volt szerencsénk, ami egy minőségi kategória, és azt jelenti, hogy a bor minimum két éves. Abból a két év érlelésből pedig legalább felet tölgyfahordóban lakott. Ezt éreztük rajta, mert már akkor fölcsillant a szemünk, amikor még nem is tudtuk, hogy ez így van. Fura bor volt ez a spanyol üveg. Testes, mégis lágy, szinte elvesző savakkal, mégis egyensúlyban volt az egész. Mélybordó színe volt, valahogy matt, és sajnos valami denkek is voltak az alján. Valahol a kamrában találtuk, valaki hozhatta egyszer, így nem tudjuk az árát sem. Titokzatos, mondom. Tessenek azért megjegyezni, hátha rábukkannak valahol. Nyúlhoz kiváló!
innen van: http://genyatrade.blogter.hu/?post_id=256444
