Irány a pohár feneke – elmerülünk némi hárslevelűben
Megint utána néztünk mi rejtőzik a dugók alatt, csökkentve a raktáron lévő hárslevelűek számát. Nyomattuk magunkba a hungarikumot egész este, tapasztalatainkat pedig önökkel is megosztjuk.
Minden bizonnyal magyar fajtáról beszélünk, amely leginkább Tokaj-hegyalján, a Mátraalján (tudják, falu szélén, stb.) és az Egri borvidéken található. Persze körültekintőségünk jeleként mi megvizsgáltuk egy elfeledett tájegység hárslevelűjét is.
Előbb szárazat ittunk, ami hárslevelűből egyáltalán nem gyakori. Félédes, édes változatai elterjedtebbek. Ez nyilván azért van, mert későn érő típus. Jó vágású dolog pedig a száraz, mert érezni rajta, hogy jelentősége van, mégis igen könnyed, üde, gyümölcsös. A szokásos borissza körökben elterjedt frázisok után elmondanánk, hogy a Pannon Tokaj, Nyári László féle 2006-os hárslevelű egy igazán tökös, mégis árnyalt bor, ha dohányipari termék lenne, lájtnak neveznénk. Azt mondják, hogy tésztákhoz való, de legyenek nyugodtak, el lehet magában is szürcsölgetni, ezüstöt mondunk.
Ugyancsak Tokajból hozták asztalunkra azt a szintén 2006-os hárslevelűt, amely igazán megmutatta a fajtajellegeket. Jóllehet, egy édes borral volt dolgunk, abból is a késői szüretelésűvel. A Tokaji Kereskedőház áruját csak fél literenként árulják, ami baj, ami viszont nem, hogy olyan, mintha hársmézet szaglásznánk. Vagyis elmondhatjuk, hogy Tokaj szőlővesszein nem csak nektárt érdemes csepegtetni, hanem némi túlérett hárslevelűt is. Az sem ritka amúgy, hogy a hárslevelű is aszúsodni kezd, tud olyat. Ízlett, jóféle nedű. és az is lehet, hogy még nem is szabadott volna kinyitni. Jó erős az ezüst, amit kapott.
Nos, a Szabolcska Mihály utcában van egy borkimérés. A kóstoló napján arra menve észleltük a hárslevelű kínálatot, így, nem bírván magunkkal betértünk az elárusító helyre. Kutasi Frigyes borait méri ott maga a pincemester. Ő Soltvadkertről hozza a piát Újbudára eladni. Tudjuk, tudjuk, hogy Kecelen és Soltvadkerten fogy a legtöbb cukor ősszel, és titokzatos dolgok történnek időnként arra, amely a Bermuda háromszöghöz hasonlatos hírt kölcsönöz - már, ami a borügyeket illeti - a környéknek. Mi viszont leszögeznénk, hogy tapasztaltunk roppant fejfájást nagy mennyiségben szódával fogyasztott gyanús eredetű italtól. Azonban a Szabolcska Mihály utcai beszerzőhely megbízható árut kínál. Persze tréfás kedvünket bizonygatja, hogy a termelőit együtt kóstoltuk a páláckozottal, de nem mellékes szál, hogy az Egervin "védett eredetű" Debrői hárslevelűjét, melyet a Bulls blood Kft. (mivan?) töltött üvegekbe 2006-ban, kékre-zöldre verte a soltvadkerti házi bor. Szegény Egervinéknek meg nem azon kéne gondolkozniuk, hogy adják el tudatlan turistáknak a hárslevelűjüket (a címkén előbb van angolul az ismertető, aztán magyarul), hanem itt a fentieken. Persze ez itt a mi szerény véleményünk. Igyanak bátran, amiből jólesik!
