Emmausz-járás
Emmausz-ünnep a délmagyarországi Bóly (Németbóly-Deutschbohl) szőlőhegyén
Az Evangélium szerint Krisztus feltámadása után hétfőn találkozott két tanítványával Emmausz község határában. A tanítványok nem ismerték meg, csak azután jöttek rá, hogy ki is Ő, amikor este megáldotta a kenyeret és testvériesen szétosztotta köztük. Az erre való emlékezés máig fennmaradt a húsvéthétfői emmausz-járás népi vallásos szokásában. Ez a szokás Európa katolikus német nyelvterületein ismert. A magyar falvakban az emmauszjárás szokása ismeretlen. A második világháború után a magyar hatóság által Bólyból 750 fő kitelepítése ellenére a szokás fennmaradt.
Bólyban az emmausz-járást a vendégszeretet feltámadásának jeleként a falu közelében lévő tágas és nagy présházakban ünnepelték. Akinek nem volt sem présháza, sem pincéje, azt a szomszédja hívta meg a vidám játékokra és a körbejáró teli vendégpohárra. Az emmausz ünnepet ma már nem csak a németek, hanem az utóbbi években a más falvakból a községbe betelepültek is megünnepelik.
Az emmausz-járást mindig a présházakban, Bóly község külső határában rendezték meg, jóllehet a bólyiak a többszöri felvásárlás révén számos szőlőterületet birtokoltak a szomszédos Versend határában. Bóly község határában négy pincesor volt. A második világháború előtt csak a „falusi elit"-nek és a kézműveseknek volt présháza a Mária-hegyen. Ezt a pincesort a lakosok elitsornak nevezték el. Itt már a 20. század kezdete óta járda is volt a présházak előtt, hogy az emberek cipőben mehessenek sétálni. A másik pincesor az ún. Holtban volt, a pincék a kálváriadomb mellett álltak, a présházak pedig a meredek domboldalon. A harmadik pincesor a Seital-ban a malom mögé épült. A negyedik pedig Alsó- és Felső Tukár dűlő területén. Már a pincesorok elhelyezésén és külső képén is megmutatkozott a Bólyra nézve jellemző kép, egy zárt és hierarchikus falusi társadalmi szerkezet.
dr. Csoma Zsigmond
