A jászsági pálinkának még mindig nincsen párja
szerző: Illés Anita
Sokan mondják, hogy a jászsági pálinkának nincsen párja. Annak ellenére, hogy az évek múlásával átalakultak a pálinkafőzés hagyományai, a porteleki Budai Antal megőrizte az aranyat érő ital elkészítésének százéves technikáit.
Hamisítatlan pálinkaillat fogadott bennünket, amikor Tóni bácsi kinyitotta a pálinkafőzde ajtaját. — Jöjjenek csak be — mondja Budai Antal, aki több mint két évtizede foglalkozik pálinkafőzéssel. Tóni bácsi nem késlekedett sokáig, amint bementünk, hozta is a legfrissebb főzésű pálinkát. — Addig nem mehetnek el innen, amíg meg nem kóstolják — mondja mosolyogva Tóni bácsi. Szívesen legurítottam volna egy kis kupicával, de sajnos a zéró toleranciára való tekintettel vissza kellett utasítanom kóstolót. Tóni bácsi elmesélte, hogy orvosi javaslatra kezdett el pálinkafőzéssel foglalkozni. Három infarktust követően döntött úgy, hogy változtat életén munkahelyet vált. Akkor kezdte el a pálinkafőzést és azóta semmi baja nem volt a szívének.
Nemcsak a rosszkedvet űzi el a pálinka
Nagyapáink korában a hétköznapokhoz hozzátartozott a pálinka. Régen a mezőgazdaság sok fizikai munkást igényelt, a földeken dolgozók munkája pálinkaivással kezdődött. Ebből a jó szokásból ered a pálinkás jóreggelt köszönésforma. Ha rossz kedvük volt, búfelejtőnek ittak egy-két kupicával, de használták gyógyszernek is. A pálinka előpárlatát, a rézelejét alkalmazták fogfájásra, meghűlésre, fertőtlenítésre, manapság pedig a reumás kezelések egyik hatásos szere.
— A jó pálinka titka a jó gyümölcs. Abból az alapanyagból lehet igazi pálinkát főzni, amit gyümölcsként is jól el lehet fogyasztani. A többiből csak kerítésszaggató lesz. A Jászságban egyébként a szilva a legjellemzőbb, vagy a vegyes gyümölcsből készült pálinka. Régebben sok törkölypálinkát főztünk, de mivel ma már a környéken kevesebb szőlő terem a törköly főzése visszaesett — mondja Tóni bácsi.
A pálinka főzési szezonja manapság szeptembertől novemberig tart. — Ilyenkor, februárban már csak a lusta emberek főzetik a pálinkát — mondja Tóni bácsi. — Régen májusig is kitartott egy-egy szezon. A főzési folyamat sokrétű és összetett. A gazda behozza a cefrét, segít beleönteni az üstökbe. Hagyományos, százéves technikával készítjük a pálinkát, rézüstben, fatüzeléssel. Rohanó világunkban már kevésbé divat, hogy a gazdák megvárják a főzés végét, inkább visszajönnek érte. Pedig hajdanában a jó pálinkafőzés felért egy kisebb lagzival. Emlékszem, amikor még Jászalsószentgyörgyről, Alattyánról és más településekről is jöttek gazdák, mekkora bálokat szerveztünk. A pálinkakóstolgatás mellett természetesen sütöttünk, főztünk, volt, hogy vaddisznóból készítettünk vacsorát — emlékezett vissza. — Mai napig a pálinkafőzés végén mindenki kíváncsian várja, hogy vajon milyen lesz az ital.
— Egyszer főztünk egy férfinak, aki többször is beállt a pálinkakostolók sorába. A többiek nem tudták meg, hogy milyen volt az ő pálinkája, mert azt mondta, hogy csak otthon kóstolja meg a sajátját. Talán sajnálta, ki tudja. Mindenesetre az a szokás, hogy a főzés végén, mindenki mér a sajátjából és körbekínálja a többieket. A pálinkafőzés szabálya, hogy érzékszervi vizsgálattal is minősíteni kell a pálinkát, magyarul meg kell szagolni és kóstolni. Persze, nem árt vigyázni, mert olykor a jóból is megárt a sok...
forrásom a http://www.hirkereso.hu/search?q=p%E1linka&timelimit=168&x=0&y=0&archivum=-1
