énzcentrum: Honnan indult a cég, milyen fejlődésen ment keresztül?
Névjegy
Dr. Oroszné dr. Prekop Erzsébet, 1992-től a Miskolci Likőrgyár Zrt. vezérigazgatója. 1976-ban végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem Általános agrármérnök szakán, majd később mérlegképes könyvelői vizsgát tett és Vállalatgazdasági szakmérnök képesítést is szerzett. Tudományos doktori fokozatát 1990-ben kapta meg. A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács Etikai Bizottságának elnöke, A B-A-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Elnökségi tagja és az Élelmiszeripari Osztály elnöke, valamint a Miskolci Első Lady Lions Club és a Magyar Pálinka Lovagrend alapító tagja.
Dr. Prekop Erzsébet: A miskolci likőrgyárat 1916-ban alapította Miskolc városa. A cég azóta nyilván nagyon sok változáson ment keresztül, 1945-ben államosították, a Magyar Szeszipari Tröszt egyik tagvállalata lett, az öt magyar szeszipari cég egyike volt a szocializmusban. 1992 óta részvénytársaságként működik a vállalat, amelyet 1996-ban privatizáltak. Azóta 100 százalékban magyar tulajdonú cégként folytatja tevékenységét. A cég portfoliójába tartozik természetesen a szeszesital-gyártás - ezen belül a kommersz italok, likőrök, a keserű likőrök és a brandyk - és a pálinkakészítés. Ezen kívül palackozzuk a lillafüredi ásványvizet, illetve a Sztar üdítőitalokat is gyártjuk és forgalmazzuk. 2004-ben építettünk egy új pálinkafőzdét, amely beruházás értéke 120 millió forintos volt. A cég tavalyi árbevétele, 25 millió forintos export mellett, 2,3 milliárd forint volt.
120-140 embert foglalkoztatunk, azért intervallumban mondom, mert vannak idényjellegű munkáink, téli időszakban inkább megy a szeszes ital és a pálinkák, amihez kevesebb ember is elegendő, a nyári időszakban az ásványvíz és az üdítők népszerűbbek, ami ugyan jóval kisebb árbevételt ad, de nagyobb az élőmunka-szükséglete.
Én 1992-ben lettem vezérigazgató, nagy adósságállománnyal vettem át a cég irányítását. Akkoriban a cég gyakorlatilag elveszítette a saját vagyonát, ezért egy gyors csődmenedzselést kellett végrehajtani, a cég léte vagy nemléte forgott kockán. Ebből adódóan sok nehézségen mentünk keresztül, a bankok nem akartak hitelt adni, a vevők nem akarták kifizetni az áru ellenértékét, mert úgyis tönkremegy a likőrgyár, a szállítók csak készpénzre adtak bármilyen anyagot, mert úgyse tudjuk kifizetni, az APEH folyamatosan ott toporgott, mert náluk is volt egy nagy adósságállomány.
Ezen kívül ott volt majdnem 300 ember, akinek fizetést kellett adni. Ebből a helyzetből kellett elindulni. Végül sikerült eljutni oda, hogy a cég kifizette a banki hiteleket, a szállítókkal is rendezni kellett a kapcsolatot, a dolgozóknak kellett a fizetést biztosítani, a legvégére maradt az APEH, velük sok harc árán sikerült megállapodni az adósság átütemezésében. Végül mindenkinek mindent kifizettünk az utolsó fillérig. Utána indulhattak meg a nagyjavítások, karbantartások, felújítások, beruházások, úgy 1998-tól. Ekkor még volt egy kis APEH-adósságunk, de már próbáltunk egy kis fejlesztés irányába is lépni. Ezt elsősorban pályázatokkal oldottuk meg, vissza nem térítendő támogatásokra pályáztunk, minél nagyobb részben, a többit pedig önerőből oldottuk meg. 2000-ben kifizettük az utolsó APEH-adósságunkat, 2000 és 2004 között minden évben több százmillió forintot fejlesztettünk és beruháztunk úgy, hogy 40-45 százalék volt a vissza nem térítendő támogatás, a többi önerő. Jelen pillanatban a cégünk hitel nélkül gazdálkodik.
Pénzcentrum: A pálinkafőzéshez az alapanyagot saját ültetvényen termelik vagy felvásárolják, illetve mekkora gyártási kapacitás?
Dr. Prekop Erzsébet: Nagyobbrészt felvásároljuk, elsősorban a Borsod megyei gyümölcsösökből, a gönci barackot 100 százalékban Gönc térségéből, ugyanis ez földrajzi eredetvédett pálinka, amelyet mi védettünk le, a többi gyümölcsöt pedig ahol megfelelő minőségben és árban találjuk, ott vásároljuk fel.
A prémiumkategóriás pálinkából kevesebb az előállított mennyiség, míg a középkategóriás termékből lényegesen több. Előállításnál az a gyakorlat, hogy mindig legyen mindenféle pálinkánk, viszont a forgalmazás tekintetében - főleg a prémiumkategóriánál - vannak olyan pálinkák, amelyekből nem tudunk olyan nagy mennyiséget előállítani. Ilyen volt pl. a 2006-os sompálinka, amely 2007 elején elfogyott, vagy a vadkörtepálinka, amely szintén elfogyott . Ezeket a prémium kategóriákat 2004 óta gyártjuk, jelen pillanatban több mint 20 féle pálinkánk van ezen belül öt biopálinka, amelyeket vadgyümölcsökből készítünk, ezek az Aggteleki Nemzeti Park területéről származnak, ezért a mennyiségük véges. Több száz vagy ezer-egynéhányszáz palack van belőlük, nagyobb mennyiségben a gyümölcsök korlátozott volta miatt nem lehet előállítani.
Pénzcentrum: A technológiai berendezések beszerezhetők itthon, illetve elérhető-e elegendő szakember a piacon?
Dr. Prekop Erzsébet: Mind a főzőberendezést, mind a számítógépes programot Németországból vásároltuk. A gyümölcsfeldolgozáshoz, a cefrekészítéshez a tárolótartályokat viszont itthon is be lehet szerezni.
A szakemberképzést, a kertészeti egyetem szesz és sör tanszéke végzi. Részben azoknak a gyártóknak a segítségére és támogatására szorultunk, akik ezeket a gépeket előállították. Magyarországon jórészt német berendezések találhatók, ilyen a miénk is, és a gyártók nyújtottak segítséget a technológia megismeréséhez, bizonyos mértékig a begyakorláshoz. Emellett a saját kárunkon, a saját tapasztalatainkból tanultunk. Általában fiatalok a főzőmesterek, nálunk is, és nagyobbrészt nálunk tanulják meg a szakmát. Az első év tanulóév mindenkinek, itt be kell kapcsolódnia cégvezetésnek is, segíteni a fiatalok betanulását.
Pénzcentrum: Hogyan pozícionálják a termékeiket itthon és külföldön? Külföldön mennyire ismert a magyar pálinka?
Dr. Prekop Erzsébet: A 2002-es uniós csatlakozás kapcsán nagyon sikeres volt a pálinkás szakma, mert a pálinka nevet sikerült levédeni az unióban. Úgy gondoltuk, hogy az a pálinka, ami eddig is forgalomban volt Magyarországon, egy nagyon sikeres termék, csak még egy picit finomítani kell rajta, lágyabbá tenni, a kellemetlen illat-, ízanyagokat letompítani, a gyümölcsösségét pedig fokozni. Ehhez pedig alapvető szemléletváltásra és kiváló technológia alkalmazására van szükség.
A magyar népben megvan a pálinkafogyasztás hagyománya. Ma már azonban minőségi termékekkel szeretnénk növelni a pálinka presztízsét, megcélozni a fiatal fogyasztókat, a városlakókat, akik tudják, hogy a magyar embernek mindig is sokat jelentett a pálinka, de az ő életükből ez kimaradt. Szeretnénk, ha úgy fogyasztanák, mint gasztronómiai kuriózumot.
A mai pálinkák többsége 40 fokos. Azért is tértünk át erre, mert egyrészt nem az alkoholizmust szeretnénk terjeszteni, hanem élvezetet nyújtani az embereknek, másrészt ezzel is próbáltunk alkalmazkodni a nyugat-európai trendhez, és élénkíteni az exportot.
Sajnos jelenleg külföldön elég nehéz értékesíteni, van érdeklődés, de tapasztalatom szerint inkább azok részéről, akik Magyarországról szakadtak külföldre. Ők persze továbbadják, tehát van egy kevés exportunk Németországba, de van ausztrál exportunk is. Az ausztrál minden évben több raklapnyi pálinkát visz ki, aki szintén egy magyar származású.
Pénzcentrum: Ha összehasonlítjuk a bor ágazattal, a prémium borok kivitele akkor indult meg, amikor a szakmán belül létrejött egy összefogás, az egyes pincészetek mellé arcot rendeltek, illetve visszakapnak pénzeket marketingre. A pálinkatermelők között nem érzek összefogást. Van-e erre kezdeményezés?
Dr. Prekop Erzsébet: Hagyományosan a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács foglalja magába a cégeket, de nemcsak a pálinkával foglalkozik, hanem valamennyi tömény szeszes itallal. 2002 óta nagyon szép előrelépés történt a szakma önszerveződésében, jelen van a Magyar Pálinkafőzők Országos Egyesülete, amely a kis pálinkafőzők érdekképviseleti szervezete. Ez a két szervezet együttműködött abban, hogy a pálinkát sikerült levédenünk az uniós csatlakozás kapcsán, mert azt el kell mondanom, hogy nagyon sok ellenlábasunk volt. Ebbe a munkába az ÉFOSZ is bekapcsolódott. Az utóbbi időben, mivel a pálinkának meg kell teremteni a piacot, a presztízst, megalakult a Magyar Pálinka Lovagrend, amelynek alapító tagjai főként azok, akik pálinkafőzéssel foglalkoznak. A másik szervezet, amely csaknem azonos időben kezdett megalakulni, és már elég hatékonyan fejti ki tevékenységét, a Pálinka Céh. A szeszipari szövetség, a lovagrend és a céh tagjai között nagyon sok az átfedés, hiszen nem vagyunk olyan sokan a piacon.
Marketingre - a három szervezet összesen - 2007-ben 50 millió forintot kapott az Agrármarketing Centrumtól, és van egy ígéretünk, hogy idén ezt megháromszoroznák. Ezt a 150 millió forintot a három szervezettel szeretnénk felhasználni a pálinka imázsának a terjesztésére, hogy a lehető legszélesebb rétegben megtalálja a hazai fogyasztókat.
Ez a négy szervezet összefogásában készül a pálinkatörvény tervezete.
Pénzcentrum: Mit tartalmaz ez a törvény?
Dr. Prekop Erzsébet: Az uniós csatlakozáskor megszületett a magyar élelmiszerkönyv, amelyben minden élelmiszer leírása megtalálható, a pálinkáé is. Mit nevezünk pálinkának, hogyan kell előállítani, milyen lehetőségek vannak az előállítás során. Közszájon forog pl. a mézes pálinka, de ilyen nincs, minden mézes alkoholos ital szeszes ital, nem lehet pálinkának nevezni. Viszont mindennek nincs meg a törvényi háttere. A törvény megalkotása kapcsán nagyon sok jó megállapodás köttetett a négy szervezet együttműködésében, bízom abban, hogy egységes koncepciót tudunk letenni tavasszal a földművelési miniszter elé.
Pénzcentrum: Önök milyen értékesítési csatornákkal dolgoznak?
Dr. Prekop Erzsébet: A multinacionális áruházakban nagyon sok pálinkát találhat. Egyre inkább megjelennek a különleges pálinkafélék is, azonban a valóban prémiumkategóriás termékek nem nagyon találhatóak meg itt, hanem inkább szaküzletekben, ajándékboltokban, delikáteszüzletekben, gasztronómiában. Ennek több oka van. egyrészt - mint már említettem az elején - ezek a termékek véges mennyiséggel rendelkeznek, ezeket nem lehet akciózni, és ezek nem tömegtermékek. A középkategóriás pálinkáink ott vannak a szupermarketekben, mert ezekből több tízezer palackot forgalmazunk. Az értékesítés másik oldala, hogy a gasztronómia nagyon sokat tud tenni azért, hogy ezeket az italokat megismertesse a fogyasztókkal.
Pénzcentrum: Éppen azt hiányolom az értékesítési csatornáknál, hogy valaki könnyedén meg tudja vásárolni a prémiumkategóriás termékeket, mivel csak egy-két kis szaküzletben lehet hozzájutni. Ellentmondást látok abban, hogy azt kommunikáljuk: ez egy jó minőségű magyar termék, de aki meg akarja vásárolni, nem tudja ezt megtenni, főleg ha az ország olyan pontján él, ahol nincs ilyen speciális üzlet. Hogyan lehetne ezt feloldani?
Dr. Prekop Erzsébet: Ez valóban nagyon nehéz. Úgy gondolom, hogy Magyarországon a kereskedelmi forgalom erősen áttevődött a multinacionális áruházláncokba. Ezt meg lehetne tenni rajtuk keresztül is, ha ők változtatnának a kereskedelmi politikájukon ezeknél a termékeknél.
Pénzcentrum: Ha jól értem, a hazai piac szép ütemben fejlődik?
Dr. Prekop Erzsébet: Igen. Örvendetes, hogy a fiatalok megkedvelték a pálinkát, büszkék arra, hogy ez egy magyar termék. Pár évvel ezelőtt jöttek hozzám olyan emberek, akikről nem is tételeztem fel, hogy azzal foglalkoztak: az unióban elfogadták, hogy ez magyar termék. Nagy örömmel töltött el, hogy az emberek így viszonyultak hozzá. A borászok jelentős utat tapostak ki előttünk, nekünk könnyebb volt előrelépni.
Az utóbbi 3 évben nagy utat jártunk be, optimista vagyok, úgy látom, hogy sokkal jobb a helyzet pálinka terén, mint általában más termékeknél.
Pénzcentrum: A fekete-, illetve szürkegazdaság mennyire van jelen ebben az iparban? Érződnek-e az adminisztrációs szigorítások?
Dr. Prekop Erzsébet: Ez nagyon nehéz kérdés. Ha nem 16. éve lennék vezérigazgató, lehet, hogy másként ítélném meg a helyzetet. Érezzük, hogy van ellenőrzés, nem is bánjuk, bennünket is folyamatosan ellenőriznek, nap mint nap, a pénzügyőrök már szinte patikamérlegen mérik nálunk az alkoholt. A zárjegysorszámozás adminisztrációja is rendkívül erőteljesen megnőtt.
Mi magunk is gyakran szenvedünk attól, hogy az ország más részéről ideszállított termékek megvernek minket az árakkal saját termelő piacunkon, pedig nekünk nincs több száz kilométeres szállítási költségünk
A prémiumkategóriás termékeknél nem nagyon fordul elő a hamisítás, ott a fogyasztók is meg tudják különböztetni a minőséget, hiszen ezek drága termékek. Persze ezeknek a gyártóknak és forgalmazóknak nem is az az érdekük, hogy a prémiumkategóriás piacon legyenek jelen és keveset értékesítsenek drágán, hanem hogy sokat értékesítsenek olcsón, tehát inkább a szeszesital-piacon és a középkategóriás pálinkapiacon vannak jelen. Mondjuk a múltkor láttam az egyik multinacionális üzletlánc hirdetési újságjában barackpálinkát félliteres palackban 1499 forintért. Megdöbbentem, mert ilyen nincs! Ha valóban barackpálinka, azt nem lehet ennyiért értékesíteni. Minimum 2000 forintosnak kell lennie. Mi tényleg azt tesszük a palackba, ami rá van írva, ennek viszont magasabb ára van.
forrásom: http://www.penzcentrum.hu/cikk-1009616-1.html
