A szerelem bora
Elöljáróban rögtön szögezzük le, direkt Valentin-napi bor nincs. Ám ha nagyon utánanézünk, kiderül, hogy mégiscsak akad a hazai palettán egy borvidék, amelynek nedűjét több száz éve a "nászéjszakák boraként" emlegetik. Az pedig nem más, mint a somlai.
 | |
| Ilyet érdemes beszerezni |
A juhfark talán a legismertebb somlói szőlőfajta, amit köztudottan a nászéjszakák boraként aposztrofálnak. Csak az a bökkenő, hogy a juhfarkból még a legjobb borosgazdáknak is csak "közepes" bort sikerül facsarni.
A nagy méretű fürtöket termő fajta nagyon érzékeny a rothadásra, így kénytelenek még a teljes érés előtt begyűjteni. Ennek eredménye egy meglehetősen kemény, savhangsúlyos ital. Őszintén szólva még sohasem találkoztunk mindenre elszánt juhfark-rajongóval.
Viszont jól emlékszünk Fekete Béla 2005-ös Juhfark borára, amely nagyon szép volt, de nem volt benne semmi olyan, amitől többre értékelhettük volna, mint a többi somlai fajtát.
Egyébként Somlón soha nem is tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget a fajtáknak, mint másutt. Somlón ugyanis ősidők óta vegyes ültetvényekkel dolgoztak, ami azt jelentette, hogy számtalan (körülbelül 40-50) különböző, fehér szőlőfajta érett egy parcellán, melyeket aztán egybe szüreteltek.
Homogén fajtaültetvények csak manapság találhatók a hegyen. Ezek között persze megtalálhatjuk a juhfarkot, de van ott kéknyelű, furmint, sárfehér és budai zöld is. A somlói tehát mindig is természetes cuvée volt.
Ha a somlói borról lefejtjük a misztikum pókhálóját, és csak egyetlen jelzőt rendelhetünk hozzá, akkor az kétségtelenül a "férfias" lesz.
Miért férfias bor a somlai? Mindenekelőtt azért, mert vulkáni kőzeten termett. A káliumban és mikroelemekben gazdag bazalthegy a maga sajátos mikroklímájával megfelelő kezekben testes, tüzes, ásványos jellegű borokat ad.
A somlói nem úgy gyümölcsös, mint mondjuk egy badacsonyi. A somlaira sokkal inkább a mineralitás a jellemző, egy bizonyos "sós" jegy, amely illatban és ízben is jelen van.
BŐVEBBEN>>>
