Szekszárd dícsérete...
Alisca
Őrzi e táj – Pannónia földje – a római kor hagyatékát,
Hajt venyigét szaporán, oltja a bölcs veterán,
Tudta Alisca, e hegy leve mustja, ha mennyei lét ád,
Lepheti múlt, s vele por, hírneve lesz ez a bor.
Elüszionod Szekszárd
Térj ide vándor! E tor már Bakkhosz atyánknak az oltár,
Ajkadon jó vörös hegylé olvad a szóval eleggyé,
Boldog Elűszionod járd, isteni kert ez a Szekszárd;
Áldva a pásztor a korttyal, éltet örökkön e bordal!
Egy pint az örökségből
Jó Garaynk leleménye: az hogy e bor bika vére,
büszke kadarnak a dics’, versbe idézte Babits,
Liszt-mise ihlete óbor, írta Piusznak a doktor,
s mind, amit őriz e pint, most a szemedbe kacsint.
forrásom a http://www.csatolna.hu/hu/szepek/bakkhosz/