Pezsgőkóstoló a Magyar Borok Házában Budapest 2007. december 28. (péntek) 18 óra
Budapest, Magyar Borok Háza (Szentháromság tér 6.), Dionüszosz nagyterme
Előadó: Garamvári Vencel és Dr. Kállay MiklósKaviár, tenger gyümölcsei, osztriga, a libamáj ízelítő is lehet.
Dom Perignon.
A pezsgő története a XII. századig nyúlik vissza a hűvös Champagne vidékére.
Magyarországon elsőként a Hubert pezsgőgyár alakult 1825-ben, Pozsonyban. Ennek megnyitását sorra követték az újabb pezsgőgyárak, volt idő, amikor számuk a huszonegyet is elérte.
Kizárólag a legjobb alapborokból, lehetőleg minél szárazabban.... ez a methode traditional filozófiája.
Az est során nyolc pincészet ( Cezar Winery, Garamvári Pince, Gonda Borház, Helibor, Polgár Pince, Szigeti Pince, Taschner Borház, Törley Pince ) képviseli magát pezsgőinek legjavával - mintegy két tucat pezsgővel. Szeretnénk bemutatni a klasszikus érlelésű pezsgők különböző arcait, ezért a három hagyományos fajtán kívül - Chardonnay, Pinot Meunier és Pinot Noir - különféle alapborból készült pezsgőket mutatunk be - Leányka, Muscat Ottonel, Tramini, Irsai Olivér . . .
Búcsúzzunk az Óévtől különleges pezsgők kíséretében, s a legszebbel köszöntsük az Új Esztendőt !
"...Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy..."
(Vörösmarty M. : Fóti dal)
Rendezvényfelelős: Bozzai Zsófia
Részvételi díj: 5500 Ft/fő
Jelentkezés: borhaz@gmail.com
További információ: (06 1) 212 1030, 212 1031
Minden érdeklődőt arra kérünk, hogy időben jelezze felénk részvételi szándékát.
A regisztráció a visszaigazolással együtt érvényes. Érkezés a rendezvény kezdete előtt min. 15 perccel.
Magyar Borok Háza
A pezsgő "feltalálása"
Forrás: www.geographic.hu
A hagyományok szerint - és talán a valóságban is - 1693. augusztus negyedikén, vagyis 310 évvel ezelőtt találták fel a pezsgőt. A feltaláló nem volt más, mint egy francia bencés rendi szerzetes, Dom Perignon (1639-1715). A felfedezésnek állítólag magyar vonatkozásai is voltak.A pezsgő felfedezése természetesen nehezen köthető dátumhoz. A helyszín pedig még vitatottabb, hiszen az angolok által szállított habzóborok tulajdonképpen szintén a pezsgő elődjének számítanak.
A pezsgő "igazi" feltalálója azonban egy francia szerzetes, Dom Perignon, aki 28 éves korától a Hautvillers apátságban tevékenykedett, a híres szőlőtermő vidéken, Champagne-ban. (A pezsgő a legtöbb nyelven ma is őrzi Champagne nevét.) Az első pezsgőt egy arra alkalmas bor újrafermentálásával, vagyis utóerjesztésével készítette el a bencés barát. Ezt a műveletet tavasszal hajtotta végre, de az újrafermentálás még nem volt elegendő: erős, jól lezárt üvegben erjedni hagyta a folyadékot, s így kapta a máig nevezetes nedűt. A rossz nyelvek szerint persze egyszerűen csak arról volt szó, hogy a pincéjében felejtett borospalackban utóerjedt a bora, amely az erjedési szénsavat megtartva "pezsgővé változott".
A magyar "kapcsolat"
De miből készült az első pezsgő? Természetesen borból, a bor típusáról pedig eddig nem ejtettünk szót. Egy magyar szerző, Győrffy Árpád szerint viszont hazai vonatkozásai is vannak a champagne-i pezsgőkészítésnek, minthogy azt a szőlőt, amelyből készült, Magyarországról behozott vesszőkből nemesítették Champagne vidékén.
Hogy "magyar" volt-e tényleg a pezsgő eredete, azt nem tudhatjuk teljes bizonyossággal (más források szerint ugyanis éppen Franciaországból volt szokás szőlővesszőket behozni Magyarországra), az azonban bizonyos, hogy Dom Perignon 47 esztendőn át végezte az apátságban a pincemesteri feladatokat, egészen haláláig, 1715-ig.
Dom Perignon valódi borszakértő volt, talán azért is, mert vaksága miatt kiváló szaglásával és ízlelésével tökéletesen meg tudta különböztetni a borokat egymástól. Nemcsak a pezsgőkészítésben volt úttörő, hanem a borok összeadását, keverését is mesterfokon űzte, ismerve azok tulajdonságait, egymást kiegészítő karakterét.
Amihez Dom Perignonnak nem sok köze volt...
Dom Perignon nevét ma az egyik legdrágább pezsgő viseli, bár ez a mostani ital nem igazán köthető a szerzetes tevékenységéhez. Dom Perignon saját korában ugyanis a még nem teljesen erjedt borokat kora tavasszal palackozták, majd a palackokat parafa dugóval szorosan bezárták. A maradék cukor erjedése után felnyitották az üveget, és a leülepedett élesztőről, az úgynevezett seprőről egy másik palackba öntötték a bort. Ez azonban bizonytalan műveletnek számított, hiszen az áttöltés miatt sok szénsavat veszített, sőt zavarossá is válhatott az ital.
A mai Dom Perignonhoz hasonló pezsgőt champagne-i szőlőművesek állították elő a XIX. század elején, csupán elfelejtették levédetni terméküket. A Moët et Chandon cég ezért ma teljesen jogszerűen címkézi Dom Perignon nevű, méregdrága nedűjét.
forrásom a www.torzsasztal.hu
