János teli pohara
A XVIII. század derekáig a karácsony háromnapos ünnep volt. A második ünnepnap, december 26-a, István napja után Szent János evangélista emlékét ünnepelték meg. János napján szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat, felköszöntőiket.
A pogány germánok körében a téli napforduló idején bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy a térítő keresztény Egyház sem tudta kiirtani, ezért igyekezett átformálni azt: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. Idővel a németeknél igen népszerűvé vált a téli napforduló időpontjához közeli Stephans-, de főként a Johannisminne, azaz a Szent István- és Szent János tiszteletére való emlékivás.
A megáldott bor
A János-napi borszentelés és borivás Magyarországon is meghonosodott. A XV. századi esztergomi Obsequialéban már megemlítik, hogy a bort, vagyis Szent János szerelmét a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is Szent János szerelmének megáldásáról esik szó. Az evangélista áldását régi nemesi, polgári társaságban is emlegették, de már szólásként: „Igyuk meg a Szent János áldását!”, „Na, még a Szent János áldását!” Ez a búcsúpohárra, a társaság szétoszlása előtt megivott utolsó pohár borra utal.
A szentelt bor hatásának népi hiedelméről ezt írta Schwartz Elemér: „Németországban, Ausztriában és nálunk is, főleg a németek lakta vidéken, majd pedig a közös egyházmegyei Rituale miatt a magyarok között is szokássá vált a Szent János-napi borszentelés, melyet úgy magyarázott az egyház, ahogyan azt szülőföldjén, Németországban tette, vagyis ha buzgó imával veszi magához a hívő a szentelt bort, akkor ez megóvja a testi és lelki bajoktól, a kárt okozó állatoktól s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördög kísértéseitől. E magyarázatból kifolyólag ördögi cselvetések ellen vették magukhoz, de főleg pedig betegeknek és útra készülőknek nyújtották, sőt nemritkán a harcba induló katonáknak is. Így lett a Szent János-napi áldás óvszer ördögi kísértések és betegségek ellen, s egyszersmind szent búcsúital utazások előtt.”
