Elegáns, egyedi és az ünnephez igazán méltó ajándék lehet egy palack bor. Nem csak a férfiakat lephetjük meg vele, hiszen egy aranyszínű tokaji aszú hölgyismerőseinknek is örömet okozhat.
Egyszerre könnyű és nehéz feladat is az ajándéknak való bor kiválasztása. Könnyű, mert ma már több száz pince több ezer bora tárulkozik elénk a maga egyszerű, de nemes mivoltában, ugyanakkor ez okozza a nehézséget is: a sok közül melyiket válasszam?
Erre a kérdésre nincs jó válasz. Talán a legfontosabb szempont az, hogy személyes legyen, és aki kapja, érezze úgy, hogy nem az első kezünk ügyébe kerülő üveget vettük le a polcról, hanem neki választottunk. Az alábbiakban egy szubjektív választás eredményét tesszük közzé, amolyan iránytűként.
Ha valakinek bort ajándékozok karácsonyra – sokan lesznek ilyenek -, akkor az utolsó dolog az árcédula lesz, amit majd megnézek a palackon. Néhány ezer forintért csodás italokat lehet kapni, s úgy gondolom, ha már megajándékozok valakit, akkor ennek „bele kell férnie”. Korábban borszaküzleteket, divatos szóval vinotékákat kerestem fel a beszerzés céljával, mert igazi választékot csak ott lehetett találni. Sőt volt olyan hely is, igaz nem sok, ahol értettek a borhoz és tanácsot is tudtak adni
Manapság az a tapasztalatom, hogy a nagyáruházak boros részlege gazdagabb kínálattal rendelkezik. Bár tanácsot biztosan nem kapok, de helyette ott a válogatás és a rátalálás élménye. Egy ajándékba szánt bor kiválasztására hagyjunk időt, nem szabad elkapkodni.
Barátaimnak, rokonaimnak biztosan magyar bort fogok választani.
Gyakran kóstolgatunk külföldi italokat is, de úgy vélem az ünnephez méltóbb egy igazi szép magyar nedű. Óriási már a választék, s eljutottunk végre ismét oda, hogy a hazai boroknak is olyan a kivitele, hogy bátran tehetjük a karácsonyfa alá. Mivel az üvegek szerintem önmagukban is szépek, olyan csomagolást fogok keresni, amely minél többet enged láttatni magából. Szebbnél szebb fadobozokat lehet kapni, minden bizonnyal arra voksolok. De csak az ital kiválasztása után, hiszen sokféle palackba zárják már a bort, könnyű pórul járni.
Egyik választásom a
Tokaji Aszú lesz. Egy aszút bátran ajándékozhatunk hölgyeknek, még ha nem is kimondottan a borisszák közül valók. Az aszú biztosan megszeretteti magát, különösen karácsony idején, amikor kiváló kísérője lehet a desszerteknek, de megállja helyét aperitifként is. Érett aranysárga színű, hosszú fahordós ászkolás jeleit mutató bor.
Illatában dohány keveredik hársmézzel, ízében kávé, csokoládé, pörkölt mogyoró jegyei fedezhetőek fel. Maga a csoda, s rögtön érthetővé válik, miért hívják a tokajit a borok királyának, a királyok borának.
Egy
másik ismerősömet idén egy méltatlanul elfeledett igazi magyar borral, egy palack sillerrel lepem majd meg. Valaha Magyarország bortermelésének nagy részét a siller adta, sajnos, az elmúlt negyven évben érthetetlen okokból mégis eltűnt a köztudatból. Helyette megérkeztek hozzánk a rosék, amelyek mindössze abban különböznek a sillertől, hogy a kipréselt szőlőlé egy-két nappal kevesebbet ázik a héjon, így picit világosabb lesz a színük.
Akinek a sillert választottam, remek töltött káposztákat készít az ünnep idején, annak pedig nincs jobb kísérője ennél a bornál.
A legjobb barátomnak választottam - szintén Villányból - azt a vörösbort, amelyik az én kedvencem. Ízlésünk borban szinte megegyezik, így tudom, hogy boldog lesz a fadoboz felnyitása után. A dobozban némi rafián egy Chateau Teleki Alex Cuvée lapul majd 1998-ből. Hogy mi jellemző erre a borra?
Visszafogott illat, forrásvizes háttér előtt savanykás gyümölcsök. Szép folyású, fekete árnyalatú bor, amely némi elmélyedés után kezd kibontakozni, őszinte, baráti beszélgetések mellé maga a tökély. Az utóízben feltűnik az alkohol és a tannin kesernyéssége, igazi férfias ital. Az Alex Cuvée egyébként a cégalapító Teleki Zsigmond fiának, Sándornak a nevét őrzi. Egy bordeaux-i és egy burgundi fajta kivételes egymásra találása, melyből teljesen új zamatpaletta jött létre. A Merlot és a Pinot Noir házasításából igazán tüzes vörösbor született.
Fehérbort is biztosan ajándékozok idén, méghozzá apósomnak. Az ő kedvence a rizling és a királyleányka, utóbbiból lepem meg egy különleges darabbal. Választásomnak több praktikus oka is van. Az első, hogy nekem nagyon ízlett, így bátran ajándékozom. A második, hogy apósom fogyókúrázik, ezért
csak könnyű, fehér húsokat eszik, ezeket pedig vitathatatlanul jól kíséri a királyleányka. A kiszemelt áldozat Etyekről, „Budapest szőlőskertjéből” származik. Ez
az ősi magyar szõlõfajtából készült bor a vadvirág, az ibolya és a sárgadinnye illatával csábítja kóstolóját. A fehér húsok mellett desszertekhez is ajánlható.
forrásom a nana.hu
-sts-
