Whisky: az angolszász pálinka
A whisky gabonából (búzából, rozsból, zabból vagy kukoricából) készült gabonapálinka, amely tartalmazza mindazokat az ízbeli, aromabeli és egyéb sajátosságokat, amelyeket általában a whisky-nek tulajdonítunk. Az aranysárga vagy barnás ital fajtája szerint markánsabb vagy semlegesebb ízű lehet, alkoholtartalma 40-45 százalék körül mozog.
 |
| A lepárlás titkát Szent Patrik hozta el |
A whisky szó egy ősi gaelic kifejezésből ered. Ezt a kifejezést a 18. században használták először, eredete pedig a latin "aqua vitae"-re vezethető vissza. Mivel már számos más angolszász országban is állítanak elő whisky-t, ezért az írásmódban is különbséget tesznek az italok között.
Az Angliában, Skóciában és Kanadában készülő italokat whisky-nek, az írországi és az egyesült államokbeli termékeket pedig whiskey-nek kell írni.
Már a kelták is ismerték
A whisky-t szerzetesek fedezték fel Írországban a 6. században. A legenda szerint Szent Patrik hozta el a lepárlás titkát az íreknek 461-ben. Az első írásos emlék 1170-ből, II. Henrik írországi hódításai idejéből származik.
1494 augusztusában IV. Jakab skót király megbízást adott egy szerzetesnek, hogy malátázott árpából készítsen életvizet, azaz aqua vitae-t (pálinkát). Ezt a latin nevet gael (kelta) nyelvre fordították le, "uisge beatha", illetve "usquebaugh" kifejezéssel illették, melynek jelentése "az élet vize", ez kopott később whisky-vé.
John Cor barát volt az első, aki királyi parancsra szeszt párolhatott, bár a készítményt elsősorban orvosi célokra használták. Nagyszerű gyógyszernek tartották hasgörcsök, agyvérzés vagy himlő kezelésére. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a whisky-t már a kelták is ismerték, és mágikus erőt tulajdonítottak az italnak.
1608-ban nyílt meg az első szeszfőzde Bushmills-ban, majd nem sokkal később megjelent az első híres márka, a Jameson whisky. 1817-ben már csaknem 2000 szeszfőzdét tartottak nyilván Skóciában. A 19. században akkora hírnévre tesz szert az ír és a skót whisky, hogy már fizetőeszközként is elfogadták.
A lepárlási technológia a 17. és a 18. században lett igazán divatos és sikeres, bár 1820-ig egyfajta háziiparként működött. A folyamatos desztillálás Robert Stein munkásságával köszöntött be, ő találta fel az oszlopos üst alapváltozatát 1826-ban.
 |
| Töltésre váró whisky-s hordók |
Főleg a vidéki háztartásokban készültek a házi sörök és whisky-k, utóbbi inkább a skótfelföldi régiókban. Az aranysárga ital értelme és légyege tulajdonképpen az volt, hogy megkönnyítse a gazdálkodók életét. A whisky segített elviselni az északi területek hideg időjárását és a szociális különbségekből adódó feszültségeket. Ekkor még csak a feleslegben maradt gabonát használták erre a célra.
Amerikába az első telepesek vitték be a whiskey-t, akik megalapították az első lepárlókat. 1776-77-ben megjelent az első kukorica alapú bourbon whiskey, amely nevét Kentucky állam Bourbon megyéjéről kapta.
1769-ben Kanadában is megépült az első desztilláló, és a 19. században már itt is elterjedt a whiskeylepárlás. Az első híres amerikai márka a Tennessee whiskey, amely 1825-ben jelent meg, de 1866-ban megnyílt az első Jack Daniel's gyár is. 1936-ban az amerikai whiskey-t már szabványosították, 1964-ben a bourbon név is védetté vált.
Földalatti mozgalom
A skót parlament először 1644- ben vetett ki adót az alkoholtermékekre, és adószedőket küldött szerte az országba, hogy beszedjék az állam részét. A skót hazafias ellenállás része lett, hogy az adófizetést megtagadták az angol királyságtól.
Így aztán több mint száz éven keresztül a whiskykészítés “földalatti mozgalommá” vált, titkos whiskylepárlókban, gyakran távoli szigeteken készítették, az adószedők elől elrejtőzve.
1777-ben több mint 400 hivatalosan nem létező lepárló volt Skóciában, sok közülük ma is működik.
1823-ban végül egy törvény is lehetővé tette a whiskylepárlók működését.
forrásom a Deluxe Magazin
