Mi lehet nehezebb annál, mint hogy egy borász vagy borászat igazán jól csinálja a marketingjét? Nagy valószínűséggel kicsit összetettebb, taktikusabb és odaadóbb munkát igényel az, ha valaki egy közösség számára szeretne hatékony munkát végezni. Na, és mindezt Magyarországon.
Mikor az Év Bormarketingjéről beszélgettünk, felmerült kérdésként, hogy vajon csak egy önálló borászatot díjazhatunk-e, vagy egy közösség tevékenysége is szóba jöhet? Egyértelmű volt mindenki részéről az állásfoglalás, hogy miért ne? Abban sem volt vita, hogy kinek ítéljük oda ezt a rendhagyó címet! Az, amit a soproni Bormarketing Műhely Kht. produkált az elmúlt években, egyedülálló és üdvözítő. Mi a siker titka? Erről faggattam Rigler Zsoltot, a szervezet vezetőjét.
– Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen munkát, egy mély helyi gyökerekkel rendelkező – „már a dédnagyapám is borászkodott itt” kategóriájú – ember vállal fel. Mikor megpróbáltalak törökbálinti irodánkba elkalauzolni, sokat nem kellett segíteni, hiszen mint kiderült, Budakeszin laktál. Hogy néz ki ez a vargabetű?
Négyéves korom óta laktam Budakeszin, majd az iskola miatt kerültem Sopronba, ahol az elején még Erdészeti és Faipari Egyetemként ismert Nyugat-Magyarországi Egyetemen végeztem. Végül ott ragadtam, majd már Sopronból Pestre járva a Corvinus Egyetem szőlész-borász szakán végeztem. 1997-ben már működött a Soproni Borút Egyesület, melynek munkájában én is részt vállaltam. 2000-ben rendeztük meg az első Magyarországi Bormarketing Konferenciát, ahol szervezőként ténykedtem; valahol innen indul az igazi történet. 2001 nyarán alakult meg a Bormarketing Műhely Kht., alapítói a Soproni Borvidék Hegyközsége és 4 magánszemély, köztük jómagam. Ennek vagyok az ügyvezetője, a tulajdonosi felállás jelenleg is változatlan.
– Hogy indult az elején? Nagy küzdelem volt a borászokkal?
Nem mondhatnám. Először kiadványokat készítettünk, például a Soproni Borút katalógusát újítottuk meg, vettük kezelésbe. Újságírókat utaztattunk be a borvidékre, megismertettük velük Sopront és környékét, felkaroltuk a Bormarketing Konferenciát, amit azóta is minden évben, december első csütörtök-péntekjén megrendezünk, és mára országos hírű, a szakma számára szinte kötelező jellegű rendezvénnyé vált. Szép lassan összeérett az egész egy komoly gépezetté, melynek célja egy: a soproni bor marketingje.
– Számomra úgy tűnik, hogy a soproni borász más, mint a többi. Sehol máshol nem látok ennyire összetartó borászokat. Hogy látod ennek a hátterét?
Sopronban nem kényszerpálya a bor. Régen, ha valakinek megélhetési problémája volt, vagy csak egyszerűen váltani akart, esetleg jobban szeretett volna érvényesülni, kézenfekvő volt átmenni Ausztriába dolgozni, vagy egyéb olyan szolgáltatást végző vállalkozásba fektetni a megtakarított pénzét, melyet jó áron el lehetett adni az osztrák bevásárlóturistának. Nincs kényszervállalkozó borász. Vagy csak a nagyon fanatikusok maradtak meg, vagy tudatosan hoztak létre új vállalkozást a borra. Ilyen például Weninger megjelenése a borvidéken, aki nagy lökést adott a többiek számára. Mindez eredményezi azt, hogy egy nagyon összetartó csapat jött össze Sopronban.
– Hogy néz ki a működési mechanizmus, milyen megkötöttségek vannak a borászok számára?
Van egy nagyon fontos tényező: mi ügyfélként kezeljük a borászokat, akiket minden körülmények között ki kell szolgálni. Jelenleg 16 tagunk van, ők tagdíjat fizetnek, ezért sok mindent kapnak. Előterjesztjük számukra az éves stratégiát, megvitatjuk a főbb pontokat, értékeljük év végén, meddig jutottunk. Nagyon sokat pályázunk, csak tagdíjból nem lehetne működtetni a rendszert. Egyébként ez nem egy életre szóló vérszövetség, ha valaki nem szeretne részt venni a közösség munkájában, bármikor ki lehet lépni, de ez nem jellemző.
– Muszáj ezt az idegen szót használnom, de a marketingben ez a titulus: te vagy a borvidék brandmenedzsere. Ha szebben fogalmazok: márkafelelőse. Értelmezzük, mit takar nálatok a márka!
Az első számú és legfontosabb márkaelemünk a Kékfrankos. Mindent e köré építünk. A cél az, ha valaki meghallja, hogy Kékfrankos, ne egy szőlőfajta jusson eszébe, hanem azonnal kösse azt Sopronhoz. Ezt jó időben felismertük, és szépen alakul. Második helyen természetesen a 2000 éves szőlő- és városkultúra áll. Már a kelták is készítettek itt bort, komoly hagyományi vannak, és ehhez vissza is nyúlunk. Sikeresen ötvözzük a borvidék történelmét Sopron város hihetetlen gazdag históriájával. Harmadik helyen említem a német ajkú lakosságot, akiknek a borkészítéssel kapcsolatos hagyományait azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Negyedik helyen a legrégebbi múltra visszatekintő tényező áll, a Fertő-táj, illetve az a tény, hogy a Fertő tavat a körülötte elterülő tájvédelmi körzettel a világörökség részévé nyilvánították. A borvidék közel 1800 hektár , ebből 300 a kőszegi körzet, a fennmaradó terület nagy része a tóra néz, azaz szintén a világörökség része.
– Szinte küszködtök az adottságokkal! Viszont az még nem elég, hogy a lehetőségek megvannak, azokat ki is kell aknázni. Milyen konkrét elemei vannak a munkátoknak, milyen eszközöket használtok?
Felfogásunk szerint a bor a kultúra része. Minden olyan rendezvényen ott vagyunk, ami a kultúrával kapcsolatos. Elsőként a Kékfrankos nyarat említem, mely egy nagyon izgalmas rendezvénysorozat, és májustól egészen a szeptemberi szüretig rengeteg programot kínál . Középpontjában a Fertő-táj Világörökségben termelt soproni bor és Sopron mint a Kékfrankos fővárosa áll. Ennek keretében minden héten megrendezésre kerül a „ Poncichter Est” , a „ Borvidék a Világörökségben" és a „ Városi Séta a bor jegyében" programok, e mellett állandóan nyitva tart jellegzetes soproni borkimérő helyünk, a „ Buschenschank". Ott vagyunk a VOLT Fesztiválon, a Kelta Fesztiválon, zenei esteket támogatunk. A sportban is jelen vagyunk, Magyarországon egyedülálló módon mint borvidék támogatjuk a soproni női-kosárlabdacsapatot és a férfi-labdarúgócsapatot. Természetesen megvannak a hagyományos kiadványok is, mint például a Soproni Borút füzete, plakátok, szórólapok, vagy a borvidékről készült, nagyon szép kiállású könyv. Van közösségi weboldalunk is www.soproniborvidek.hu címmel, és nagyon fontosak a kiállítások, borfesztiválok, ahol közösségi standdal jelenünk meg. Ezen kívül kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi és a hazai borversenyeken való szervezett részvételnek.
– Miben látod a siker lényegét, miért tud működni nálatok, és máshol nem?
Van egy szakmai része, amit jól kell csinálni. Konzekvens márkaépítés, nem ugrálunk ide-oda, mi a Soproni Kékfrankos márkát építjük. De erről órákat tudnék mesélni! Emellett fontosnak tartom, hogy az ember szívügyének tekintse a közösség ügyét, ne csak a borét! Mi is és a borászok is elhivatottsággal tesszük a dolgunkat, bízunk abban, hogy ez az egyetlen út. Ez egyfajta gazdasági dac- és érdekszövetség, itt mindenki megtalálja a számítását. Sokszor kompromisszumokat kell kötni a közösség érdekében, de megéri. Azt hiszem, sokat adott hozzá a sikerhez, hogy a Bormarketing Műhely Kht. csapata kívülállóként léptett ebbe az egészbe, másként láttuk dolgokat, objektív meglátásaink voltak, nem érzelmi döntések születtek. És talán még egy nagyon apró momentum, miért is tartunk itt: jókor és jó időben voltunk ott. Lehet, ha később kezdjük 2 évvel, nem így működne.
– Zárásként szeretnék gratulálni neked ehhez a komoly teljesítményhez, mellyel a Soproni borvidéket ilyen előkelő pozícióba sikerült feltornászni! Remélem, más közösség számára is példaértékűvé válik a tevékenységetek, mivel összehangolt marketingmunka nélkül nehéz előrejutni a mai világban. Beszélgetésünk végére megtaláltam rád a legjobb meghatározást: Sopron idegenlégiós lokálpatriótája. További sok sikert kívánok a munkádhoz!
Kele István http://www.magyarborokevkonyve.hu/index.php?id=107 oldalon
