Okos ember pálinkára csak pálinkát iszik
forrásom a NOL • Népszabadság Online
"A legjobb pálinkák" címmel megjelent a Népszabadság legújabb "Top-kiadványa", amelyben ízelítőt adtunk a pálinkakészítés és -fogyasztás kultúrájáról. Kedvcsinálónak a kötet bevezető írását közöljük hangulatos képgalériával.A levés szelleme
Mert afféle tisztító ital ez, belső mosakodásunkra való rituálé, legtöbbször az elsőt nem is ízleljük, hirtelen hörpintéssel, tágra nyitott torokba megy le, mire nyelnénk, már nincs mit, csak az azonnali érzés van, hinnye!, kapar az árokban, szétfolyik a has belső mezején, és máris jobb egy kicsit minden, legalábbis működik, beindultunk, élünk. Ezt csak a pálinka tudja, semmilyen más szesz nem nyújt ilyet, egyik sem visz át ilyen gyorsan és puhán az álomból az ébredtségbe, az ágyból a munkába, a tervből a valóságba. Igásital ez, munkára kitalált versenyparipa, önmagunkat fogjuk be vele.
És írjuk már le végre, igen, csak a pálinka ilyen, és csak mi, pálinkások vagyunk ilyenek.
Hallott már valaki whiskys vagy konyakos jó reggelt kívánni magyar nyelvterületen?!
No meg: csak semmi negéd. A pálinka nem stresszoldó, nem elringató, és nem lágyító ital, ellenkezőleg. Éppen rákészít bennünket a kellő feszültségre, energizál, keményít, egy stampedliben indulat is feszül. Az igazi pálinka kemény és dacos, ki ha én nem?!, az első korty legalábbis. Selymes ital legfeljebb a második lehet belőle, de az már egy másik történet. Aki már jól bepálinkázott, tudja: a második után már nem érdemes nekiveselkedni annak, amit elterveztünk. Ha azért pálinkáztunk, hogy utána munka legyen, akkor hirtelen abba kell hagyni - ha mégsem, hát bízzuk magunkat a véletlenre.
Lassan, kellemesen fogunk berúgni, és okos ember pálinkára csak pálinkát iszik. Egyre lassabban kortyolva, ilyenkor már (és még) számít az íze.
Van neki ugyanis, ettől is jobb a vodkánál, viszkinél és konyaknál, például. A pálinka nem puszta szesz, hanem főtt lé, rokona a húslevesnek gazdagon, van ereje, egymás után kijövő íz-sora, teste és karca is, bizony. Benne van a leves szelleme, és nem szójáték: benne van a levés szelleme is. A létezésé.
Aki pálinkát iszik, az akar valamit. Elérni, megcsinálni, és nem megrészegülni, hanem józanul szembesülni azzal, aminek jönnie kell. Sőt, amihez mi magunk lépünk oda szembesülni. Sejtjük már, hogy ne lesz könnyű. Ha szórakozni kellene, alighanem mást innánk, de most nem. Most pálinka kell, valamiért vagy valami ellen, hogy megtisztulva menjünk a csatába. Elő-áldomás, egy korty nem-belenyugvás, cseppnyi forradalom.
De az is elég, ha egy borongós hajnalon a mellkasunkon belül kisüt a Nap: lenyeltük.
Füzes Oszkár
