2 hetet vártam, de senki nem írta meg, hogy mit bontsak, ezért magam döntöttem... Két részletben osztom meg veletek az élményeket.
Szorgosan bontogattam, iszogattam. Most ennek az lett a hátulütője, hogy csak rendkívül röviden írogatom le, hogy mivel mi volt a helyzet - az emlékek már ködbe vesznek, és nem szokásom jegyzetelni kóstolás közben:
Figula Kékfrankos Rosé 2007: Hozza a megszokott formáját. Üde tisztaság, intenzív gyümölcsösség ízű, igazi, könnyen iható rosé. Enyhén savas, de annál zamatosabb utóízzel.
A címke 2006-os.
Vesztergombi Pinot Noir Rosé 2007: Itthon is egyre inkább divatos a Pinot Noir, bár vörösborban már van pár év "hagyománya" nálunk is (sőt, ha jól emléxem, Ipacs-Szabó Istvánék a 2004-essel nem is akármilyen díjat söpörtek be a Decanter -től). Mivel ennek a rosénak PN az alapja, ez egy egészen halvány színű. Illata - legendás "borbarátomat" idézve - pünkösdi rózsa, bár a szakértők szerint inkább déli gyümölcs... Sztem a pünkösdi rózsa közelebb áll a valósághoz. Alacsony savtartalmú, frissességét a szénsav adja igazán, szinte pezseg és még röfögtet kicsit :)
Konyári Loliense Fehér 2006: Elvileg egyharmad rész Chardonnay, kétharmad rész Sauvignon Blanc, plusz leheletnyi Olaszrizling házasításából készült. Imádtam... Kellőképpen száraz, kellőképpen zamatos fehér. Kissé fanyar, de gyümölcsös íz, élénk savak, és QUALITY! Elegáns, semmiképpen nem kell szégyenkezned, ha ezzel kínálod a vendégeidet. Illata a virágos rété egy kis szénával vegyítve, talán vmi déli gyümölcsre is emlékeztet, de, hogy pontosan mire? passz :(
Heimann Cervaes 2004: Nnnnnyammm! Bevallom szeretem az olyan vöröset, ami könnyed és mégis tartalmas. Ez pont az. Kellőképpen füstös, közepesen testes, nem túl durva tannin, finom ízek, melyben leginkább a meggyes fíling dominál. Legendás borbarátommal viszonylag gyorsan legurítottunk egy palackkal, elégedetten. Sauvignon-buziknak semmiképpen ne kínáld, hiányolni fogják a szájat összeapasztó tannint és a nagy testet, de egy nehéz kaja után könnyű és elegáns levezető lehet. Véleményem szerint kellemes ízével, közepes (vagy inkább könnyed) testével vacsora utáni férfias beszélgetéshez tökéletes.
Vesztergombi Turul Cuveé 2005:
Nnnnna, öcccsém! Ezt egy otthoni magányos estén egymagam végeztem ki. Komoly testű, mélyrubin színű CabFranc & Merlot házasítás. Érett, aszalós tanninnal, étcsokis, meggyes illattal. Enyhén füstös/dohányos íz szerintem. Komoly bor, melynek ízét a savak mögé bújtatott gyümölcsössége mellett, leginkább a határozott tanninok adják. Nagy borokat kedvelő vacsoravendégeket kínálhatod vele, komolyabb sültek, esetleg vadak húsából készült főfogás mellé.Szóval akkor folytatnám. Újabb 4 palackról írok, mert a 2 hét hallgatás alatt összesen 9 -et próbáltam, de hát az élet borral szebb, mint anélkül :)
Pannonhalmi Sauvignon Blanc 2006: Kóstoltam már korábban is és bejött, de akkor még nem állt szándékomban a tapasztalatokat lejegyezni és megosztani. Most elérkezett az idő. Kezdjük a külsővel, mert érdemes róla hosszabban is szót ejteni: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet palackjai a kedvenceim. Egyszerűen szépek, elgánsak, a címkék gyöngyörűek. Kevésbé hozzáértő borkedvelőknek ideális ajándék, mert olyan jól néz ki. Megjelenése véleményem szerint többet magasabb árat sugall, mint amennyibe valóban kerül.
Lépjünk tovább, kezdjük Liptai Zsoltnak a pincészet borászának leírásával : "A szőlőt két dűlőből szedtük, ami két különböző érést eredményezett. A löszös Széldomb-dűlő túlérett, magas cukortartalmú termést adott, míg a Tavaszó agyagos talaja, mélyebb fekvése savgazdagabb, élénkebb gyümölcs betakarítását tette lehetővé. A feldolgozott szőlő cefréjét 48 órán keresztül hűtött tartályban héjon áztattuk, majd a préselt, ülepített mustot hordóban és acéltartályban erjesztettük. A különböző érés, a más-más talajtani adottságok az eltérő technológiával ötvözve rendhagyó bort eredményeztek. Illatában mély, érett egzotikus gyümölcsillatok vonulnak fel. A bor a fajtához képest nagytestű, lassú mozgású a pohárban. Primer ízképleteit fajtajelleges zöld növényi jegyek adják, aminek háttere a szépívű savgerinc. Ezen ív vezeti fel az érett gyümölcsök aromavilágát, mangótól ananászig, mandarinon át, melyek fűszerillatokkal keverednek. Többrétegű komplex bor, egy igazi Sauvignon blanc, túl a technológián..."
Megjegyzem: meglehetősen igaza van. Nehéz bármit hozzáfűzni, mert ez a bor abszolút ilyen. Talán annyival egészíteném ki, hogy nekem elképesztően tetszett a sárgás/szalmás színe. Tipikus SauvBlanc illat jellemzi, jó érzés volt beleütni az orromat. Ízre kifejezetten zamatos (részletek fentebb a hivatalos leírásban), fehér borhoz képest hosszú ízhatás, elegáns. Külsőre-belsőre meggyőzött ismét. Szeretem. Éppen egy fokhagymás/tejfölös pácoláson átesett csirkehúsos fogáshoz sikerült felbontani, nagggyon jó volt együtt, szóval szárnyasokkal érdemes inni.
Pannonhalmi Pinot Noir 2006: Maradjunk még egy kicsit az Apátsági Pincészet -nél. Ez volt az első vörös, amit tőlük próbáltam (merlot -juk is van), többek között a korábbi fehér-tapasztalataim miatt. A Pinot Noir -ról is lehet hosszú-hosszú sorokat írogatni, de elég az hozzá, hogy ez a szóban forgó pincészet zászlósbora (közel 3E egy palack a Bortársaságnál).
Amit érdemes tudni róla: sztem jól eltalált, igazi Pinot Noir. Nem kisharsányi ugyan, de nem is vártam el tőle hasonló komplexitást. Bár, assszongyák a hozzáértők, hogy ugye az északi vidékeken jobb a PN, mint délen, de, ha Pannonhalma és Kisharsány viszonyát nézem, azért a délebbi valahogy jobban bejött (na jó, azok 2004-es és 2005-ös évjáratúak voltak, majd ápdételem ezt a bejegyzést, ha kóstoltam Ipacsék 2006-osát is)... Visszatérve Pannonhalmára, ezzel a Vylyanos megjegyzéssel nem leértékelni óhajtom a Liptai-félét, mert szerettem ezt a bort. Kellemesen fűszeres, igazi fajtajelleges, Pinot Noir -hoz méltón harmónikus bor. Friss hatású, gyümölcsös. Illat-íz összhang, nem tudok rosszat mondani/írni róla. A legszebb benne a harmóniája. Azt hozza, amit kell.
Dúzsi Tamás Új Rosé 2006: Dúzsit nevezik rozékirálynak. Lehet, hogy talán azért, mert így álltam hozzá, nekem kicsit csalódás volt ez a bor. Lehet, hogy túl sokat vártam tőle?! Összehasonlíthatatlan a másik "szegzárdival", ami a Takler pincéből került a boros polcomra.. Félre ne értsen senki, mert nem volt rossz ez, inkább semmi kiugrót nem adott, amit egy rozékirályként emlegetett borász rozéjától elvártam volna. Friss, igazi rozé illat, friss, igazi primőr rozé íz... De ennyi. Se több, se kevesebb. Hagytam egy pohárra valót a palackban, bent a hűtőben, majd 2-3 nappal később elővettem. Az illat és a szénsav kissé elillant, az íz leült. Szóval, ha bontod, akkor idd is meg, ne hagyd állni. Stabil, szégyent nem vallassz vele, ha ínyenckedni akarsz, kínáld vendégeidet Takler félével. Azért majd egyszer megírom a Szegzárdi Óvöröst, hogy kompenzáljam ezt a bejegyzést...
Bock Portugieser Rosé 2007: nem vagyok rozébuzi, de ez a tétel, amiből a 2x5 palackot bontottam, szándékosan egy újbor-csomag volt. Ezért van a sok rozé a bejegyzésekben.
Visszatérve a Bock féle új rozéra: mint neve is elárulja, oportó alapú a buli. Ehhez képest sztem igazán intenzív az illata. Kellemesen gyümölcsös. Ízében viszont inkább savassága jut érvényre. Pezseg. Üde. Érdekes, de ennél még összességében tekintve a Dúzsi is jobb volt :)
forrásom www.bortudor.blog.hu
