Édes hármasbanszerző: Alkonyi László, eletstilus@hetivalasz.hu
földrajzi azonosság szinte követeli tőlünk, hogy felfedezzük a harmóniát, hogy az illat- és ízjegyekben a közös termőhely egyéniségére ismerjünk rá.
Hogy a nagy felismerésekhez mennyit tesz hozzá a valóság, és mennyi a képzelet szüleménye, azt nehéz volna kibogozni. A legjobban akkor járunk, ha ezt egyszerűen a termőhely mítoszának nevezzük, és elfogadjuk, hogy a gasztronómiában a tapasztalás és a képzelet együtt építi fel a valóságot. Nos, mivel az utóbbi években egyre többen foglalkoznak szeder termesztésével Tokaj-Hegyalján, és ma már a táj képéhez is egyre inkább hozzátartoznak a gyümölcsöt termő ültetvények, honnan is választhatnánk bort, mint leghíresebb borvidékünkről.
A szedertorta nem émelygősen édes, nehéz desszert, nyugodtan választhatunk hozzá pompás édes bort. Leginkább azok közül, amelyek magas struktúrájúak, eleven, de csiszolt savúak, csersavban szegények - ami kizárja az aszúkat a választhatók köréből -, vagyis nem bántóak, de kellőképpen vibrálnak a szeder mellett. A legjobb választásnak Homonna Attila Édes Hármasa tűnik - bármelyik évjáratból. Sem lelkünk, sem testünk nem fog elnehezedni a desszerttől, és a bortól sem. Végül is ez az igazi édes hármas: a bor, a desszert és mi magunk.
