Aszútészta-Biomassza 0:1
Minden hője, bája
Szerencs döntött: borászat helyett ipar
"Napsütéses délvidék minden hője, bája. Szerelmünk is benne ég Tokaj láng borában" - írta Körner a Tokajiról. A helyi borászok szerint ez a világhír kerülhet veszélybe egy hőerőmű kedvéért. Politikai felhangot egy érdekelt szocialista vállalkozó ad a beruházásnak. Mutyi vagy ellenzéki túlreagálás.Mutyiszag Nye ponyemaju A hivatalos, írásbeli válaszokra való türelmes várakozás hetei arra voltak jók, hogy rekonstruáljunk egy másik történetet, amely adalékul szolgálhat az orosz államadósság lebontásában főszereplő Hujber Ottó közigazgatási, jogi és morális megítélését illetően. A történet még jóval az államadósság-lebontásra kidolgozott 1994-es orosz-magyar államközi szerződés megszületése előtt kezdődött. 1991-ben egy Daigle Management Inc. (az Intertraverz Rt. egyik, alapító-tulajdonosa) nevű, Hujber Ottó által képviselt, zürichiként bemutatott, zürichi bankszámlát felmutató cég 400 ezer tonna acélgyártási alapanyag szállítására szerződött a moszkvai székhelyű Szojuzpromexport céggel. A szerződés értéke 3,56 millió dollár volt. Ebből a Daigle mindössze 835 ezer dollárt fizetett ki az eladónak. Miután a Szojuzpromexport éveken át hiába követelte a teljes vételár kifizetését, a Magyar Kereskedelmi Kamara Választott Bíróságához fordult jogorvoslatért. 1994 januárjában a bíróság megállapította a Daigle tartozását, a zürichi céget kötelezte, hogy 30 napon belül fizesse meg az eladónak a 2,7 millió dolláros tartozását, valamint annak 1991-tõl számított, évi 6 százalékos kamatát. A tárgyalás során az orosz félnek a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy megtudta, a zürichi cég valójában egy Panamavárosban bejegyzett off-shore cég, melynek jegyzett tőkéje van ugyan, vagyona azonban nincsen, tehát soha nem is lett volna képes jótállni az általa kötött szerződés teljesítéséért. A feljelentő szerint Hujber szándékosan megtévesztette az eladót. Az egyeztető tárgyalás során Hujber Ottó azt is elismerte, hogy a panamai cég már megszűnt, de sietve hozzáfűzte, hogy annak tartozásáért se saját, se Intertraverz nevû magyarországi cége vagyonával nem hajlandó jótállni. A Szojuzpromexport vezetõi jelezték, hogy amennyiben Hujber Ottó nem fizeti ki a tényleges szállító krivoj-rogi Szuhaja Balka cég számláját, valamint nem téríti meg maradéktalanul a Szojuzpromexport számlákkal igazolt költségeit, rosszhiszemű, csalárd szerződéskötés, valamint tévedésben tartás miatt feljelentést tesznek ellene. Hujber Ottó nem fizetett. Az ügyészségi feljelentés nyomán indult eljárást a BRFK Vizsgálati Főosztálya - Vidra Imre rendőr alezredes, gazdaságvédelmi osztályvezető szíves közlése szerint - 1998. június 19-én született határozatával megszüntette, bizonyítékok hiányában. Tarnói Gizella: Védett férfiak Élet és Irodalom 2001/6. Forrás: www.es.hu Mikroklíma  Szerencs, bár ezt kevesen tudják, a tokaj-hegyaljai borvidék, és ezúton az UNESCO védettségű világörökségnek számító kultúrtáj része. A töppedt aszúszemeket adó tőkék tudni illik nem a tokaji flaszteron teremnek. A borvidék Tokajtól elér Észak-Nyugatra Abaújszántóig, Észak-Keletre Sátoraljaújhelyig, sőt azon is túl. Így jogosult Szlovákia a tokaji megnevezés használatára. Tokaj, mint a kereskedők központja adott nevet és világhírnevet az itt termelt bornak. A borvidék Dél-Keleti szélén fekvő település ezt a kitüntető szerepet a Tisza, mint szállítási útvonal közelségének, és nem központi fekvésének köszönheti. A Tokaj Reneszánsz borászegyesület már jelezte fenntartásait, az UNESCO vizsgálatba kezdett. A világörökséget felügyelő nemzetközi szervezetnek Magyarország által benyújtott kezelési terv így fogalmaz: “A tájképet nem szabad elcsúfítani műszaki létesítményekkel.” Mád és Tállya felől egy 35 méter magas kémény teszi maradandó élménnyé majd a kilátást, ami kedvezőtlenül hathat a borturizmusra. A borászok attól is tartanak, hogy az erőmű megváltoztatja azt a mikroklímát, ami a szőlőszemek aszúsodásának kedvez. Természetesen ezt az állítást nem tudják bizonyítani. Azt igazoló, vagy cáfoló tanulmány nem született. Naivan azt gondolnánk, hogy ilyen súlyú döntéseket meg kell előzzön egy független hatástanulmány - aminek költsége a beruházót terheli - de a hazai tapasztalatok szerint azokat inkább a kapcsolati tőke kiépítése előzi meg (költsége a beruházót terheli).A klozetterőmű A szivattyús energiatározók tulajdonképpen nem termelnek energiát, csak raktározzák azt. Pontosabban ahhoz, hogy energiát tudjanak termelni, előbb energiát kell beléjük ölni. Input-output. A két tározója közötti szintkülönbséget kihasználó erőműveknél az olcsón termelt éjszakai áram segítségével felszivattyúzzák a vizet a felső tározóba és a magasabb energiaigényű napszakokban leengedik, mint egy WC-tartályt. A lezúduló víz turbinákat hajt meg, így érnek el vele energia-megtakarítást. Az időjárástól függő termelésű szélerőművek esetén az ilyen fajta kiegészítés hozzájárul a gazdaságos üzemeltetéshez. A Magyar Energiahivatal épp az energiatárolás megoldatlanságára hivatkozva korlátozza a szélturbinák termelte áram átvételét. A Hideg- és Aranyos-völgybe tervezett klozett-tartályok létesítését Hujber érdekeltségébe tartozó cégek kezdeményezték. Tették ezt annak ellenére, hogy a biomassza és szalmaerőművek termelte áramot a Mavir Zrt.-nek limit nélkül kötelessége átvenni, magyarul nincs rájuk szükség. A szivattyús erőművek megépítése jelentős tájrombolással jár, a környezetvédelmi hatóság egyszer már elutasította ugyanezen tározók engedélyezését.  Piócák és hiénák Nyilván hozzájárult a vita elmérgesedéséhez a felek közötti kommunikáció hiánya, később élessége. Hujber a borászokat tömörítő szervezetet “gittegyletnek”, a zöldeket “megélhetési bűnözőnek” és “piócának” hívta. A borászok, így Mészáros László a Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet vezetője, a Tokaj Reneszánsz Egyesület elnöke azt fájlalja, hogy a helyiek feje felett döntöttek. Ami annak fényében, hogy engedélyező önkormányzat a helyiek választotta testület erős túlzásnak tűnik, más kérdés, ha az nem képviseli kellően a lakosság érdekeit. Nyilatkozatai szerint a térségnek a tokaji bor hírnevére kellene alapoznia a térség fejlődését. Tény, hogy a borturizmusban rejlő lehetőségeket koránt sem aknázta ki teljesen Tokaj-Hegyalja. Éttermekből és szállodákból jelenleg is erős alulkínálat mutatkozik, pedig még nem sikerült visszaállítani a Tokaji régi hírnevét. Állítása szerint ezzel a beruházással pont ez a hírnév került veszélybe, pedig kitörési pontot jelenthetne az elmaradott térségnek. A Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet A birtok elhelyezkedése Tokaj-Hegyalja, Magyarország északkeleti csücskében, Budapesttől mintegy 250 km-re található. Aki Budapest felől érkezik a vidékre, Miskolcot, majd Szerencset elhagyva, a borvidék dél-nyugati kapujában, Mád, Tarcal és Mezőzombor települések határában mindjárt a Disznókő birtokkal találkozik. Gyönyörű kép tárul a látogató szeme elé! Az Alföld és a Zemplén hegység déli nyúlványainak találkozásánál szelíd szőlős kertek, ősi teraszok húzódnak és a domb alján egy régi, sárga színű, klasszikus stílusú épület, a Sárga Borház látható. A régi borház mögötti szőlődomb tetején áll egy fehér filagória, a valamikori tulajdonosok szépkilátóhelye, s mellette egy jókora szikla, a Disznókő... A "Disznókő" A Sárga Borház mögötti domb, ahol az évszázados teraszokon még mindig karós támaszú szőlők díszlenek, a Disznókő dűlő szíve. A domb tetejére felérve egy fehér kis pavilonnal, a filagóriával találjuk szemben magunkat. Építtetője a Lónyay család a XVIII. században a birtok szépkilátóhelyének szánta. Mellette a híres kő, a Disznókő. Egy jól megtermett, hatalmas szikla, amely mintha az égből pottyant volna ide. A környék lakóinak elmondása szerint a szikla alakja valaha vaddisznó formára emlékeztetett. Erről a kőről kapta a nevét a dűlő, illetve a birtok. A birtok története A Disznókő szőlőbirtok a filagória mellett megbúvó kőszikláról kapta nevét, amely a környék lakóinak elmondása szerint egy vaddisznó formájára emlékeztetett. A birtok, amely az 1772. évi szőlőkataszteri besorolás szerint első osztályú területté nyilváníttatott, 150 hektáron terül el a Tokaji borvidék déli részén. A múltban a birtok a Rákóczi családé, majd a XVIII. századtól több, nagy nemesi család tulajdona volt, úgy mint: Lónyay, Szirmay, Patay, Andrássy, Almássy, Illésházy család, Vay báró, József főherceg, Harkányi báró és Waldbott báró. A XIX. század elején Lónyay Menyhért itt építette fel a Sárga Borházat, amely a birtok présháza volt. Ez a szép klasszicista stílusú, műemléki épület ma a borvidék egyik leghíresebb éttermének ad otthont. 1992 óta, a Disznókő birtokon újjáéledt a Tokaji borok egykori, fényes múltja. Az új tulajdonos, a francia AXA-Millésimes - aki olyan kiemelkedő château-k bitokosa, mint : a Bordeaux-i Château Pichon-Longueville, Château Cantenac-Brown, Château Suduiraut és Quinta do Noval Porto-ban, ösztönzésre Magyarország egyik legjelentősebb borászati beruházása valósult meg. 1995-ben Ekler Dezső, Ybl-díjas építész tervei alapján felépült az új, világszínvonalú szőlőfeldolgozó és présház, valamint egy több éves program keretében a szőlőterület nagy részét újratelepítettük és a présház mellet egy sziklába vájt tölgyfahordós érlelő pincét alakítottunk ki. A Disznókő szőlőbirtok épületegyüttese Magyarország és Közép-Európa egyik legnagyszerűbb és leglátványosabb borászati építménye. Az épületegyüttes legrégebbi részei a XVIII. század végén épültek. A Sárga Borház, a szőlődombon álló filagória, és távolabb, a szőlők fölött magasodó barokk stílusú őrtorony, mind a régmúltat idézik. Az épületegyüttes új elemei, a présház és a traktorgarázs Ekler Dezső, Ybl díjas építész tervei alapján készültek el 1995-ben. | |
