Szalma vagy szőlő?
Ki védi meg a tokajit a szocialistáktól? Medgyessy Péter is beszáll az erőmű-buliba
Zsuppán András, itthon@hetivalasz.hu
egkezdődött október 15-én a szerencsi szalmatüzelésű hőerőmű építése, mely a borászok, környezetvédők és lokálpatrióták szerint veszélyezteti a világörökségi rangú hegyaljai kultúrtájat. Amint arról a Heti Válasz is beszámolt, a tokaji borvidéket három erőmű-építési terv is fenyegeti, melyek közül kettő Hujber Ottóhoz, az MSZP vállalkozói tagozatának volt elnökéhez köthető. Hujber az orosz államadósság lebontása során szerezte vagyonát a 90-es évek közepén, neve gyakran szerepelt az olajgate-botrány körüli vitákban. A Zempléni-hegység szívét ipari tájjá változtató, bős-nagymarosi léptékű szivattyús energiatározó építési engedélyét egyelőre megtagadták a hatóságok, ám a világörökség kapujában épülő szerencsi hőerőmű minden szükséges engedélyt megkapott.
HÚSZEZER KAMION
A szerencsi erőmű látszólag környezetbarát beruházás: szalma elégetésével tiszta, "zöld" energiát termel. A tiltakozók sem vonják kétségbe, hogy az ehhez hasonló biomassza alapú erőművekre nagy szükség van, ha Magyarország valóban növelni akarja a megújuló energiaforrások arányát az áramtermelésében. Csakhogy a Hegyalján minimális mennyiségű szalma keletkezik, mivel a térségre nem jellemző a nagyüzemi gabonatermelés.
A fűtőanyagot ezért az Alföldről kell Szerencsre szállítani, jórészt közúton. Jelentős mennyiségű szalma érkezik majd a Nyírség felől, amelyet a csak a Tokaj központján átvezető 38-as úton lehet Szerencsre eljuttatni. Tokaj belvárosa évek óta fuldoklik a már ma is jelentős teherforgalom miatt, és a Tiszahíd is túlterhelt. A forgalom különösen azóta ugrott meg, hogy Románia és Bulgária belépett az Európai Unióba. Amennyiben a szerencsi erőmű Szlovákiából is vásárol szalmát, azt csak a Hegyalján áthaladó 37-es úton lehet Szerencsre szállítani. A tiltakozók ezért érthetetlennek tartják, hogy miért nem az Alföldön épül fel az erőmű, mondjuk a nehéz gazdasági helyzetben lévő Békés megyében, ahol sokkal nagyobb szükség lenne ilyen beruházásokra. A borászok számításai szerint az erőmű miatt évente húszezerrel több kamion fog keresztülmenni a védett kultúrtájon.
KORMOS ASZÚ
A forgalom jelentős környezetszennyezést okoz, és a kibocsátott káros anyagok miatt veszélybe kerülhet a tokaji bor minősége. Az aszú készítéséhez a borászok szerint különleges mikroklíma szükséges. Nem lehet tudni, hogy ennek a mikroklímának a törékeny egyensúlyára a károsanyag-kibocsátás milyen hatással lesz. "Energiát termelni szinte mindenütt lehet, tokaji aszút készíteni csak itt, a Hegyalján tudunk" - mondják. A közvetett károk legalább ilyen jelentősek: az idegenforgalom és a borturizmus fejlesztéséhez csendes, tiszta, békés környezetre volna szükség. Az erőmű a tájképet is rombolja, mivel hatalmas, 35 méter magas kéménye meghatározó látványelemként fog megjelenni a világörökségi területen. Bár a beruházó vállalta, hogy mesterséges dombokkal veszi körül az ipari létesítményt, és a kazánházakat 6,5 méteres mélységbe süllyeszti, a Mád és Tállya feletti szőlőhegyekről az óriáskémény ennek ellenére látható lesz.
ROSSZ SÁFÁROK
Mészáros László borász, a Tokaj Reneszánsz Egyesület elnöke szerint az erőmű építési engedélyét jogszerűtlenül adták ki. A szocialista vezetésű Szerencs képviselő-testülete olyan helyi építési szabályzatot fogadott el, ami lehetővé teszi az erőmű felépítését a város határában fekvő ipari park területén. Ám nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az országos településrendezési tervben az adott terület más besorolást kapott. A törvény értelmében a telek vegyes felhasználású (erdő- és mezőgazdasági) terület, mely az országos ökológiai hálózat része, ezért nem lehet beépíteni. A helyi szabályozás elvileg nem lehet ellentétes az országos területrendezési tervvel. Mészáros László ezért törvényességi óvást kért az építési engedély ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főügyészségtől.
A tiltakozók megkeresték az UNESCO Világörökségi Központját is, hogy lépjen fel a tokaji kultúrtáj védelmében. A borvidék 2002-ben kapott világörökségi címet. Az UNESCO semmilyen szankciót nem alkalmazhat Magyarországgal szemben, ha az nem kezeli megfelelő módon a saját értékeit, viszont évről évre kiadja a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáját, végső esetben pedig megvonhatja a titulust. Az utóbbira eddig egyetlen alkalommal került sor, 2007 nyarán, amikor az Ománi Szultánság olajtermelést indított be egy veszélyeztetett gazellafaj rezervátumában, mire a gazellák többsége kipusztult. Civilizált módon viselkedő országok esetében a veszélyeztetettség puszta tényének kimondása megfelelő visszatartó erőt szokott jelenteni.
Francesco Bandarin, az UNESCO Világörökségi Központjának elnöke október 23-án kelt levelében felkérte a magyar hatóságokat, hogy készítsenek részletes beszámolót a tokaji világörökségi terület helyzetéről, és adjanak tájékoztatást az erőmű tervéről. Állítólag hamarosan egy kiküldött UNESCO-szakértő is ellátogat Tokajba. (Az UNESCO jelenleg egy másik magyar üggyel is foglalkozik: november 5-én jön Budapestre Michel Polge urbanista, hogy a világörökségi védőzónába tartozó zsidónegyed lebontása ügyében tájékozódjék.)
ÍROTT MALASZT
A kultúrtáj megőrzését mindenki fontosnak tartja - legalábbis papíron. A világörökségi terület kezelési terve, melyet az UNESCO előírásainak megfelelően Magyarország elkészített, világosan fogalmaz: "A tájképet nem szabad elcsúfítani műszaki létesítményekkel. (...) Korlátozni kell a beépítést, különösen a zöldmezős beruházásokat és a területpazarlást." Az építéshatósági eljárásokban azonban egyetlen engedélyező szerv sem képviseli kötelező érvénnyel a világörökségi szempontokat.
Mészáros László szerint az erőműépítési tervek azt mutatják, hogy elhibázott fejlődési pályára állt a borvidék. "A szőlőtermelés és borászat már ma is több ezer embernek ad munkát. Ha sikerül a tokaji bor egykori rangját helyreállítani, akkor a kapcsolódó tevékenységek révén a helyi lakosság előtt új lehetőségek nyílnak meg. Megint szükség lesz olyan kisiparosokra, akik tudnak jó minőségű hordót készíteni, kőművesekre, akik helyreállítják a vidékre jellemző kőből rakott teraszokat, még több kitűnő étteremre, szállodára. Amikor a világörökség határait kijelölték, Szerencs város is ragaszkodott hozzá, hogy része legyen a védett területnek. Tény, hogy Szerencsen régóta jelen van a nagyipar, de ez nem ok arra, hogy az egész Hegyalján szabad teret kapjanak az ipari jellegű létesítmények."
MEDGYESSY BESZÁLL?
Október 27-én a helyi civilszervezetek tüntetést rendeztek az erőmű ellen. A tiltakozás azonban hiábavalónak tűnik, hiszen a földmunkák már megkezdődtek. A Környezetvédelmi Minisztérium egyelőre nem volt hajlandó a borászok mellé állni, az UNESCO pedig lassan mozduló szervezet, hónapokba telhet, mire egyáltalán foglalkozni kezd az üggyel. Amennyiben az erőmű megépül, az egyetlen lehetőség a károk enyhítésére a hegyaljai településeket elkerülő, régóta tervezett út megépítése lehet. Aggasztó jel, hogy a zempléni energiatermelési lehetőségek iránt nemcsak Hujber Ottó mutat érdeklődést, hanem Medgyessy Péter volt miniszterelnök is. Augusztus 27-én Medgyessy három másik üzletemberrel együtt megalapította a Zempléni Villamosenergia Termelő Zrt.-t, melynek 100 millió forint a jegyzett tőkéje, és Mádot jegyezték be székhelyeként. Medgyessy konkrét terveiről egyelőre semmit sem lehet tudni, de Mád közel esik mind Szerencshez, mind Abaújaranyoshoz, a tervezett szivatytyús energiatározó helyszínéhez.
