Szőlőléből és vízből készül fele-fele arányban. Néhány friss mentalevelet is tehetünk hozzá ízesítésül. Csak 2/3 részéig töltsük tele az üveget e keverékkel, tegyük bele a kefirgombát, zárjuk le szorosan és fermentáljuk 24-48 óráig szobahőmérsékleten. Szűrjük le. Tele lesz pezsgő buborékkal, de még jobban hasonlít az igazi pezsgőre, ha a szőlő 1/4 mennyiségéig éretlen szőlőt préselünk ki lének, vagy ha nincs, belefacsarunk fél literbe egy citrom levét.
Piros szőlő esetén a kefirgombák színe is besötétül.
>>>Kakázusi kefirgomba
(más néven: tejalapú kefirgomba,
kefir grains, Tibetan mushroom, milkkefir, yogurt plant, yogurt mushroom, yogurt fungus, snow lotus [angol]
kephir [arab],
kin-oko, tane-oko [japán],
Tibetanischer Pilz, Milchkefir [német],
kewra, talai [India],
mudu kekiya [Srí-Lanka-i],
maconi [grúz]
matsoun, matzoon, mazoum, matsoni [örmény],
vö: kaelder, kaeldermaelk, filbunke [Skandinávia])
A kefirmagok megnövekedve karfiolra hasonlítanak.
A kaukázusi kefirgomba-tenyészet tejsavbaktériumok (pálcikák a képen) és élesztőgombák (sárga-kerek a képen) szimbiotikus együttélése.
A kefir a Kaukázusban ősidők óta ismert, főleg juh- vagy kecsketejből savanyított, sűrűn folyó, habzó, nem túl savanyú szagú és ízű, tejsavas és gyenge szeszes erjedésű termék. (Nálunk ma inkább tehéntejből készítik.) Előállításához beszáradt alvadékrögöket, ún. kefirmagokat használnak, ezeket a felforralt (pasztőrözött) tejbe keverik. A szobahomérsékleten tartott, kevergetett tejben a kefirmag mikroorganizmusai gyorsan elszaporodnak. Ezek közül a különféle tejsavbaktériumok a tejcukrot tejsavvá alakítják, az egyes élesztőfajok pedig a tejsavbaktériumok által invertált tejcukrot nagyobb mennyiségű szén-dioxidra és kisebb mennyiségű alkoholra bontják. A keleti népek így készült jellegzetes itala kellemesen savanykás, a szénsavtól üdítő, tejfölhöz hasonló állományú termék.
Néha adnak hozzá hórózsát (Rhododendron caucasicum; alpine tea, snow rose), amely antioxidáns gyógynövény.
