Rácz János: A Szőlő és Bor
A cím írásmódja szembeszökően helytelen; ejtsünk néhány szót az alábbiakban
arról, hogy vajon sz őlő- és borneveink mára széles körben elterjedt, de a köz-
nyelvben nem elfogadott nagy kezd betűs írásmódja viszont helyes-e?
A szavak, nevek nagy kezd betűjének indokoltságáról már a régiségben is
vitatkoztak, visszatekintésünkben még a közelmúltról is elsősorban azt állapít-
hatjuk meg, hogy a kis- vagy nagy kezdőbetűk kérdésében erősen eltértek a véle-
mények. A különösebb értelmi vagy érzelmi mozzanatokkal telített szó nagy kez-
dőbetűs kiemelése elsősorban a barokk korszakban és a XIX. század elején volt
divatos. (Később is kísértett a magasztosítás szándékával megszemélyesített fogal-
maknak, égitestek, épületek, politikai események neveinek, magas hivatalt viselők
címeinek hatáskeltő, nagybetűs kiemelése; pl. Nagy Októberi Szocialista Forra-
dalom, Titkos Tanácsos stb.). A XIX. századi akadémiai szabályzatok kezdőbetűk-
ről szóló fejezetének anyagát elsősorban a tulajdonneveknek és származékaiknak
az írására vonatkozó szabályok adják. De az egymás után következ kiadások egyre
több olyan esetet is szabályoznak, amelyekben a tulajdonnevek írásától függetlenül
alkalmazunk kis vagy nagy kezdőbetűt, „öreg betűt”. A Magyar Nyelvőr (1898:
307) hasábjain arról panaszkodtak, hogy „úgy elszaporodtak a nagy kezd betűk,
hogy már-már a német helyesíráshoz hasonlatos az íráskép.” Ugyanerr ől ebben
a folyóiratban 1918-ban (115) azt írják, hogy „idegen minták utánzásaképp bur-
jánzott el a nagy kezdőbetűk használata”. Nyelvünkben a nagy kezdőbetűs szót
nem kell idézőjellel kiemelni, mint például a németben, „mert a magyarban a nagy
kezd betű megkülönböztet.”
Ami újabban a szőlő- és borfajták helyesírását illeti, igencsak tarka a kép!
Különösen a szőlészek, borászok, ampelográfusok körében vannak sokan, akik
a szőlőfajták és a borok neveit nagy kezd betűvel látják szívesen. Arra hivat-
koznak, hogy ezek tulajdonnevek, sőt, hogy ezek kisbetűs írásmódja a nem-
zetközi kereskedelemben minket hátrányos helyzetbe hoz. Ám, ha belenézünk
a szakkönyvekbe, szakfolyóiratokba, nem látunk egységet ebben a tekintetben.
A Kertészet és Szőlészet című, Budapesten kiadott folyóirat számaiban például
olvasható 1957-ben a Furmint, Hárslevelű nagybetűvel, ugyanakkor a szamo-
rodni kisbetűvel. Ugyanígy a következ évben például: Kékfrankos, szamorodni,
Olaszrizling. Ennek a folyóiratnak egyik cikkében (1957/7: 18) szóvá is teszik
ezt a jelenséget, és kérik az érdekelt szakemberek hozzászólását, illetve várják
a Magyar Tudományos Akadémia döntését: „megérdemlik-e a szőlőfajták, hogy
nagybetűvel írják a nevüket?” Egy számmal később (8: 22) ketten is hozzászóltak.
Egyikük teljesen elfogadhatónak tartja a fajták nevének nagy kezd betűjét, és
érveinek alátámasztására a zöldségtermesztés köréből hoz példákat. A másik levél-
író a közelmúltban elhunyt híres ampelográfus, Csepregi Pál, aki szintén a nagy kez-
d betűs írást tartja helyesnek a következ okokból: a kertészeti termesztés vala-
mennyi ágában a fajták így írottak, továbbá, hogy a szőlőfajták neveit a legtöbb
országban nagy kezd betűvel írják. Említi még a hagyományokat és a kisbetűs
tábor következetlenségét – például Kecskemét virága, de kecskeméti rizling, Ma-
thiász Jánosné muskotály, viszont csabagyöngye, izabella. Cikkének másolatát
megküldte a Magyar Nyelvőrnek, amely még 1958-ban (257) válaszolt is, hiszen
„A Nyelvőr postája” mások által is fölvetett problémát, az állat- és növénynevek
ingadozó helyesírási gyakorlatát igyekezett mielőbb rendbe tenni. A szerkesztőség
a Magyar Enciklopédia lexikográfiai csoportjával és egyik botanikus szerkeszt -
jének egyetértésével azon a véleményen volt, hogy „A nemzeti nyelvek megtart-
ják a maguk külön írásmódját; a magyar növény- és állattan terminológiájában
például még a genuszneveket is kis kezd betűvel szokás írni”. A védjegyszerű
névválasztás tulajdonnévi felfogását és írásmódját kár volna a köznyelvi helyes-
írásra is ráerőltetni, hiszen „ez a nagybetűs írásmód merőben ellenkezik a ma-
gyar köznyelvi helyesírással.” Elsősorban azért is, mert a tulajdonnevek gyakran
köznevesülnek, a Gül baba burgonyá-ból gülbaba lesz, ilyen többek között bur-
gonya szavunk is (< Burgundia, Borgogna) vagy a ringló (< reine-Claude) és ella
(< Ella burgonya). „Aki Ellá-t eszik, az – Csokonai szavával – embertársát ven-
dégeskedi be”.
Az MTA Helyesírási Bizottsága kiadványaként 1985-ben jelent
meg szabályzat a növénynevekre vonatkozóan, melyet Priszter Szaniszló is is-
mertet Növényneveink c. 1998-ban megjelent igen fontos munkájában. E szerint
a nemzetség feletti egységek (szupragenerikus taxonok) nevei és a nemzetségne-
vek (genusnevek) kis kezd őbetűvel írandók. Akárcsak a fajnevek (speciesnevek),
kivéve azokat az összetételeket, amelyeknek földrajzi- vagy személynévi tagja nem
köznevesült. A fajtanevek (cultivarok nevei) azonban nagy kezd betűsek (pl. Ceg-
léd szépe, Medoc noir, Olasz rizling, Király furmint). Felvetődik először is a kér-
dés, hogy az utóbbiak miért különírva, két szóban szerepelnek? Ezt azután semmi
sem indokolja! A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásában (tizenkettedik, szótári
anyagában b vített lenyomat, 2001) a szabályzat 107. b) pontja szerint: „A minő-
ségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint
az előtag és az utótag jelentésének összege; gyorsvonat, hidegvérű, melegágy”.
Ennek megfelelően találjuk az ilyen szőlőneveket: olaszrizling, szürkebarát. El-
gondolkodtató persze az is, hogy összetett fajtanévben (Olasz rizling) a rizling
(és Király furmint is) kisbetűs, de önállóan már nem? Amellett, hogy „A magyar
helyesírás szabályai” köteteiben egybeírva találjuk (olaszrizling), még sokkal
fontosabb, hogy kis kezd betűvel, ahogy szótározottak is (Helyesírási tanácsadó
szótár, 1983: medoc, kövidinka, kéknyelű, kadarka, otelló, otellóbor stb.; Nyelv-
művel kézikönyv, 1985: Otelló alatt: „A szőlőfajtát jelentő otelló szó természe-
tesen kisbetűs”; Helyesírási kéziszótár, 1988: rizlingszilváni, szemelt rizling,
saszla, somlói furmint stb.; A magyar helyesírás szótára, 1999: kéknyelű, Otelló
[személynév], de otelló [szőlőfajta], ezerjó, muskotályszőlő, tramini).
Lezárva a rövid áttekintést megjegyezzük még, hogy az Új helyesírási szabályzatban
a néhány szőlőfajta és bor kis kezd betűvel szerepel: burgundi vörös, rajnai rizling,
szürkebarát, ezerjó, tramini, kövidinka, sárfehér, sőt a külföldiek is: chianti,
portói bor, medok.
Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra is, hogy míg a szőlőnevek
valamennyi szótárunkban (CzF., Ballagi, Etsz., Magyar értelmez kéziszó-
tár, TESz., ÚMTsz., SzT. stb.) és korábbi lexikonainkban (Pallas, Révai, Új magyar
lexikon) kisbetűsek, addig a Magyar Nagylexikon (1993–) írásmódja már tarka
képet mutat! Így egyszerre szerepel a nagy kezd betűs Ezerjó, Furmint, Kadarka,
Leányka, Kékfrankos stb. mellett a kis kezd betűs cirfandli, sárga muskotály,
eperszőlő (Izabella alatt).
Sőt, Otello rövid ó-val, direkttermők (ezt viszont külön
kell írni!) alatt egyenesen Othello alakban! Több variáció szinte nincs is! Ugyan-
ilyen következetlen a Révai új lexikona (1999–), mely még egy szócikken belül
is használ kis-, illetve nagy kezd betűt: ezerfürtű, ugyanott Hárslevelű és Piros
tramini.
Tény, hogy számos szőlőfajta és néhány borféleség biztosan megérdemelné
a nagy kezd betűt, sőt azt is, hogy nevét csupa nagybetűvel írjuk! Esetleg arany
tintával… Ugyanakkor azonban a Magyar Tudományos Akadémia ma hatályos
helyesírási szabályzata az ellenkezőjét sugallja.
A kétszázezres példányszámú Szabad Föld egyik olvasói levelére Grétsy László
válaszolt (Anyanyelvi őrjárat 360, 2002. július 26, majd Köszönt Fábián Pál 80.
születésnapjára. Bp., 2002:22–24);
Teljesíthetetlennek ítélte azt a kívánságot, hogy valamely borfajta minden
tagját nagy kezd betűvel írjuk. Arra hivatkozott, hogy „a mi helyesírási
rendszerünk szerint a fajtanevek – ide értve a borfajták általánosabb megnevezését
is – kisbetűsek: ezerjó, kéknyelű, furmint, leányka, szamorodni stb. De ha a szár-
mazási helyet is pontosan megjelölve neveznek meg valamely kitenyésztett szőlő-
fajtát a borszakemberek, akkor szerintem ezek már nem egyszerűen fajtanevek,
hanem márkanévnek számító elnevezések.” Ezeket már célszerű nagy kezd be-
tűvel írni akár felsorolásban is: Tokaji szamorodni, Egri bikavér, Dörgicsei rizling,
Soproni kékfrankos, Móri ezerjó stb. Ám a borfajta neve itt is kis kezd betűs!
Miután a szőlőnevek általában megegyeznek az illető fajtából készült bor
elnevezésével, a magyar bornevekről különösebb mondanivalónk nem lehet. (El -
fordulnak ugyan olyan bornevek is, melyek különböző szőlőfajtákból házasított
borokat jelölnek, és kivételesen új nevet kapnak – például a híres bikavér vagy
az elzászi Edelzwicker –, de a jó borokat szinte kivétel nélkül szőlőnevekkel illetik:
rizling, olaszrizling, ezerjó, furmint, hárslevelű, chardonnay, tramini, leányka,
zweigelt, dinka, zöldszilváni, muskotály, szürkebarát, cabernet, merlot, kadarka,
kékfrankos, otelló, bakator, kéknyelű, juhfark, sauvignon stb.). Noha helynévi
eredetűek is vannak ezek között (pl. szóvégi képzőcserével tramini < Traminer,
a szerbhorvát Szkadar városnévből való kadarka), sőt személynévi eredetűek is
(zweigelt < Fritz Zweigelt), sem szőlő-, sem bornévként nem tulajdonnevek.
A híressé vált magyar borok nevei meghonosodtak idegen nyelvekben is; vö. szlo-
vák bikaver, bikavér (MNy. 86: 187), ukrán háršlevelu (NytudÉrt. 92: 80), orosz
gars levelju, német Samorodner, szerbhorvát tokajac, olasz tokaj aszu (uo. 71)
stb. Sajnos előfordul az is, hogy a borok szőlőfajtára utaló elnevezése megalapo-
zatlan, ugyanis a kérdéses szőlőből abban a borban nincs elegend alapanyag (ez
a helyzet például a kéknyelűvel és a cirfandlival (???) ), vagy azért, mert nemzetközileg
védett elnevezéssel való visszaélést jelent (ez vonatkozik a medoc, a burgundi és
újabban az oportó név, valamint a mi tokaji bornevünk idegen használatára).
A fajtaelnevezéseket az asztali borokra való kiterjesztéssel csak lejáratják. A nap-
jainkban árult egyéb – szörnyű minőségű –, többnyire pancsolt boroknak éppoly
kevés közük van a szőlőhöz, mint fantázianeveiknek (pl. asztali fehér, durbincs
sógor, hegyvidéki vörös stb.). Előfordul, hogy a bornév helynévi eredetű, tájegység
nevével képzett, jelentéstapadással önállósult (pl. tokaji, budai, somlai). Ezek
arra a településre, tájegységre, vidékre utalnak, ahol azokat a szőlőfajtákat ter-
mesztik, amelyekből a jelölt borok készülnek.
Sokszor a híres borvidékekről származó borféleségek gyűjtőnevei, azaz
különböző, azon a vidéken termesztett szőlőkből készült más-más jellegű
borfajtát jelölnek. És mégis összefoglalóan is használatosak: például vinum tokajense
általában a leghíresebb tokaji bort, az aszút értik alatta ; budai, mely hangulatot adó,
kedvderítő, „nevető bor”. Abban az időben, amikor Budán a szőlőművelés
felvirágzásának második nagy korszakában megszaporodtak a kiskocsmák,
borharapók, melyekben az óborhoz később már ropogós libasültet, rántott
csirkét is fölszolgáltak, közmondás is támadt róla:
ha Pesten virágos kedvű embert láttak az utcán, azt mondták róla: „megjárta a fejét
a budai törökvér”.
Az elvont nevek (ide tartoznak a híres emberek, családtagok, ismerősök
neve alapján létrehozott szőlőnevek, mint például a Kocsis Irma, Hegedűs Sán-
dor emléke, Mathiász Jánosné muskotály, Darányi Ignác, Munkátsy József musko-
tály, Szauter Gusztávné, Kossuth szőlő, Thallóczy Lajos stb.) érdemben semmit sem
mondanak a jelölt fajtáról. Sőt, gyakran azt sem tudni, hogy szőlőnév a kérdéses
elnevezés. Mint Kiss Jenő idézi, Pálinkás Gyula emelte föl ezek ellen a szavát
(Borászati Lapok, 1942: 105): „ilyen neveket ne adjunk a szőlőfajtáknak: Faragó
Zsiga bátyám dinka, mert akkor végül is odajutunk, hogy Kati néném piros pöttyös
napernyője muskotály szőlőfajtánk is lesz”. Ami azonban a nagybetűs írásmódot
illeti, az itt rendben van.
Az újabban nemesített szőlőfajták nevével szemben azért is tapasztalható
idegenkedés, mert ezeket lehetetlen bornevekre átvinni. Még az olyan sikerült
elnevezések esetében is, mint a mátrai muskotály vagy a cserszegi fűszeres. Bor-
névként a fajtanév-használat zavaró volna a kettős földrajzi név miatt. A rajnai
rizlingnél a kettős földrajzi elnevezés nem zavaró, mert egy régen ismert és vi-
lághírű szőlőfajtáról van szó. De egy bornév az előbbiekkel, mit például Egri
cserszegi fűszeres, Csopaki cserszegi fűszeres, esetleg Badacsonyi mátrai mus-
kotály már nem volna szerencsés. Természetesen itt is fölmerül a nagy kezd be-
tűs fajtanév helyesírási szabály szerinti írásmódjának nehézsége!
A kis és a nagy kezd betűk vitás kérdéseiben tulajdonképpen a köznév és
a tulajdonnév elhatárolásának problémájával állunk szemben. Határozottan megfo-
galmazódott már számtalanszor, hogy a közszavakat kisbetűvel írjuk. Folyóirataink
közleményeinek egyike-másika olykor tanácstalankodott, általában azonban sorra
rámutatott a fölösleges nagybetűs kezdés hibájára tudományos műszavakkal kap-
csolatban is (például a fentieken kívül még Nyr. 1899: 36, MNy. 1919: 166, uo.
1927: 155, uo. 1951: 93). A szőlő- és bornevekről alighanem úgy dönthetünk: ha
lesz igazán egységes és egyértelmű, minden vonatkozásukra kiterjed szabály-
zat, lesz helyesírás is.
Rácz János
A Szőlő és Bor
SUMMARY
Rácz, János
Grapes and Wine
The author argues against the spelling of the names of various types of grapes and wine
with a capital letter, a widespread but not accepted practice. He claims that “a number of types of
grapes and a few types of wine would surely deserve being spelt with a capital initial, or even in
block capitals throughout. Maybe using golden ink. However, the prevailing orthographical regu-
lations of the Hungarian Academy of Sciences suggest doing the opposite”.
forrásom a www.c3.hu/~nyelvor/period/1273/127303.pdf
bor, pince, borászat, szőlő, pálinka, párlat, hírek .. e-mail: tester@fw.hu
2007.10.31. 16:04
Tanulmány: Szőlő + Bor + Helyesírás
Címkék: bor helyesírás szőlő
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://borhirek.blog.hu/api/trackback/id/tr76214376
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-ka-pír- · http://www.boresvad.hu 2007.10.31. 20:07:25
Köszönöm! Ön most igen nagy terhet emelt le a vállamról.