| Tokaj járatlan úton |
Ez a címe annak a minek is marketing-akciónak, melyet pár kereskedő és vezető tokaji pincészet indít útnak a héten. A marketing-akció kifejezés kicsit kevés a vállalkozás jelzésére, mert sima piacbővítésnél többről van szó.
Egyfelől persze van ilyen irálya is a dolognak: az akcióban részt vevők (Zwack Izabella, a Bortársaság, Ipacs Géza, a Degenfeld, a Disznókő, a Dobogó, az Oremus és Szepsy) 41 csúcsétteremmel összefogva az év végéig külön tokaji borlapon kínálják termékeiket, jelentős kedvezménnyel és poharaztatva, ami nem kis dolog, nyilván szélesebb elérést és nagyobb pörgést generálandó.
Ezek az éttermek kábé a honi gasztró csúcsát képezik, melyek kilógnak a menzai gulyás kihűlt, vörös tengeréből, hol a dermedt zsírdarabok egyik jégtábláján ülve Benke Laci bácsi, a jelen honi gasztronómia enigmatikus alakja üldögél, paníroz és halászgat a zavarosban.
E pár tucat étterem, mint megannyi világítótorony küldi elhaló fényjeleit a honi panierista gasztronómia elmaradt rendszerváltásának balkáni éjszakájába, honnan csak a múlt sötét árnyainak csámcsogását és böfögését hallani, ahogy rávetik magukat a zsírban tapicskoló brassóira, elég, elééég, fogjanak meg, fogjanak meg (lásd Van Budán egy kiskocsma).
Ehhez pl. egy tokajit
Szerencsére az itteni menüt, azaz gasztrokóstolót Molnár B. Tamás úr állította össze, tudják, a Molnár-Bitterából a Molnár, vö. Marx-Engelx, Goethe-Schiller, Spejbl és Hurvinek, Kököjszi és Bobojsza. Molnár-Bittera a honi gasztronómia Szókrátészei valahogy képzavarilag, kik addig csipkedték emez böfögő Leviathánt, hogy mintha kezdene ébredezni.
A korszerű, árnyalatos, mély és tényleg a konyhaművészet szóval jelölhető gasztronómia prófétái ők, kiknek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar konyha majdani úniós csatlakozásában, mely de facto nem történt még meg ugyanis, ahogy a honi gasztronómia rendszerváltása sem. By the way még egy-két vidéki étteremet el tudnék képzelni a csodacsapatban kedvenc szemesi Kistücsköm mellett.
A résztvevők
Nü, még egy megjegyzés, hátha nem mindenki vágja, hogy Ipacs Géza mennyire fontos arca a honi borvilágnak. Az ifjú grafikus, hogy egyik szavamat a másikba öltsem a tőlem megszokott könnyed szellemességgel, a honi borcímke-ipar Molnár-Bitterája. A honi címkepiacon ma is sok-sok érdekességet láthatni, címert, arany sújtásokat, a kádárizmus vizuális kultúrájának és ízlésének színtiszta eszenciáját nyújtó etiketteket, megfejelve egy mélymagyar mitológikus címketípussal, melynek bonyodalmas szimbolikája végső kétségbeesésbe taszítja a borpolcok előtt képrejtvényfejtésre kényszerített szomjas honi, pláne külföldi ácsorgót.
Ipacs Géza szellemes modernizmust, költőiséget, humort, egyszóval friss képi világot hozott emez áporodott piacra, hol tehát a kádárizmus árnyai viaskodnak Attila hun-magyar király árpádsávos alsóneműt hordó griffmadaraival. Azonkívül Ipacsék Egerben létrehozták a legáramvonalasabb honi bormarketing izét, az Egri Borvidékért Alapítványt, ami dinamikus európai stílben húzza a borvidéket új horizonok felé.
Egy Ipacsi példa
De a Tokaj járatlan úton nemcsak marketing-projekt, hanem van egy izgi konceptje is, miszerint gasztronómiai szempontból értelmezzük újra (az új) tokajit, lépjünk ki a libamáj/kéksajt mókuskerekéből, és mátrix-szerűen rendeljük minden lehetséges ízkép mellé őket, azaz a száraz, late harvest és édes tokajikat párosítsuk-kombináljuk mindennel, amivel ízharmóniát alkotnak.
A Molnár úr vezetésével a részt vevő csúcséttermek séfjei által komponált ételkóstoló-minták néha ismeretlen és fenomenális ízélményeket adtak (ilyesmik, hogy disznósajt/salotta hagyma/petrezselyemolaj, grillezett vargánya-tatár és -carpaccio, sertés-császár narancsmártással, véres hurka gyümölcsökkel, ananászlében főtt káposztával vagy az istenbizonyítékszerű curry-krémleves mentahabbal, garnélával), a feladat az volt, hogy össze kellett kóstolgatni a különféle tokajikat a különféle ízekkel.
Nehéz kenyér ez, de kiderült, hogy sokkal több szabad vegyértéke van a tokajiknak, mint amit a megszokott ételpárosítások lekötnek, új világ nyílik ki az abroszon, evoé, halleluja.
dorrásom a http://borravalo.blog.fn.hu + Dr. Nemtudomka
