Légli Ottó, Gál Tibor, két borász, három chardonnay
Azt mondják, a chardonnaynak nincs igazán egyedi karaktere, inkább afféle tabula rasa, amelyre kedve szerint írhat a terroir (vagy a borász). Azaz eszményi alany a dűlőfaggatáshoz, vagy akár a nature or nurture vita borászati lefolytatásához. Saját praxisomban a chardonnay legalább annyira szól a kádárokról és a mikrooxidációról, mint az áldott anyaföldről és a fölé rendelt időjárásról. De most nem ez a lényeg: életem legragyogóbb chardonnayját kóstoltam Légli Ottónak köszönhetően, aki nem mellesleg a rieslinggel, a sauvignon blanc-nal és a Landorddal klasszikus mesterhármasnál tart nálam.
forrásom a http://alkoholista.blog.hu/
