Lucia és a szüret
És akkor péntek reggel arra kel az ember hogy zuhog az eső. De úgy rendesen, szivatósan. Kávét szorongatva reggel Luciát halgatni lekuporodtam a tévé elé. A legrosszabbra is felkészülve. Lucia azonban új erőt töltött belém, lesz itt nap még, lesz itt ragyogás már pénteken is, nemhogy szombaton. Én pedig nagyon akartam hinni neki, úgyhogy két potenciális szüretelő kétkedő sms-ére is magabiztosan is azt lőttem vissza hogy lesz szüret. Szombat reggel gyülekező.
Másnap reggel minden maga a gyönyör. Napsütés, szélcsend és szárazság. Ha nekem ezután bárki bármit a meteorológusokra, de főként Lúciára azt megkínálom a hegy leghúzósabb lőréjével, hogy míg él nem felejti el.
Pénteken tehát már igyekeztem mindent előkészíteni, hogy pöpec legyen a logisztika másnap. Daráló, prés, edények kimosva és letisztítva álltak hadirendben. Hat kiló marha lábszár plusz kis szív kockázva (plusz szalonna+hagyma), a szintén kipucolt bográccsal is rendben várták sorsukat a másnapi ebédre (és akkor még a hurka-kolbászos előre lesütött szőlőben elköltendő tízórairól nem is beszéltem).
Szerény létszámú csapat várta a hívó szót. 15 felnőtt és 13 gyermek. Dehát ez egy ilyen pinceavatóval egybekötött első szüret. Esemény. Munka másodsorban. Persze nem akartam elbagatelizálni. Nagyon gyúrtam már a Rizlingre, hisz egész évben ezért hajtottam magam hajnalban a hegyre, hogy meg legyen a gyümölcse.
De bemutatom először is a Kezdőszőlész hagyományos szőlőfeldolgozó arzenálját.
Daráló, azaz zúzógép. Ez hagyományos azaz nem bogyóz, nem választja el a szőlőszemeket a kocsánytól. Terveztem olyan zúzó-bogyózó szerkezet beszerzését is, de mivel csak fehér szőlőt dolgozok fel az idén, illetve ha veszek akkor már elektromosat (aminek jelenleg az ár-érték arányát nem tudtam volna kihasználni finoman szólva) így ezt ejtettem. A darálóhoz egy pincefelszámolás során jutottam egyébkét a préssel illetve néhány hordóval együtt igen jutányos áron.
A színmustot, azaz a darálás utáni levet azonnal lejuttattam a pincében pihenő hordókba. A daráló egy kádon feküdt amibe egy rozsdamentes acálháló hengert eresztettem bele. Ebbe a hengerbe egy búvárszivattyú került, és ahogy töltődött a kád, úgy töltődött a hengerben is a lé. Szivattyú pedig időközönként nyomta le az anyagot a hordóba (hiába lusta embereké a világ:).
És persze a prés, azaz máshol sajtoló. Én amilyen gyorsan csak lehet lepréseltem a kádban összegyűlt cefrét. A cél az volt, hogy darálás után egy órával hordóban legyen a préslé is. Csak egy nagyon gyors kímélő préselést kapott az anyag, hogy lehetőség szerint kevés csersav kerüljön a szárból és a magokból a lébe. A cefrét aztán az apám elvitte csigernek.
A szüretről egy kép illusztrációként.
A csapat igen hősiesen ledolgozta a napi munkaadagot két órában. Először két sorba állítottam őket, de képzejünk el két szőlősort harminc emberrel amint szőlőt szednek. Néha többnek tűnt a segítő mint a szüretelendő tőke:). De ez így van jól.
Az eredmény minőségileg egyébként igen bíztató. 19-es mustfok, pont ahogy belőttem két héttel ezelött. Titrálható savat is mértem, ami kb 9 mg/liter, ami egy harmónikus szép jövőbeni bor képzetét kelti fel elöttem. Mennyiségileg kicsit viszont karcsúbb lett mint vártam. Úgy kb 300 liter, úgyhogy az egyik beszerzett tögyhordóm száraz marad az idén. Sebaj, ígysem fogunk szomjanhalni. Cukorfok és a szőlő szép állapota miatt nem is kellett semmit a musthoz hozzányúlni. Azaz semmi cukor illetve még kén sem került bele. Várom, hogy maguk találják meg a helyes utat a hordóban.
A végén a program lazulós része. A pöri:
Illetve hogy mire lehet használni az újonnan elkészült pincedomb oldalát.
Minda kettő belefért a délutánba. Meg még sok minden ami egy szüretbe bel tud férni. Soha rosszabb kezdetet és köszönöm a csapatnak, akik hozzájárultak. Kezsdőszőlész meg kénytelen lesz mostantól áthelyezni a hangsúlyt a szőlőből a pincébe. Legalábbis tavaszig.
forrásom a http://kezdoszolesz.blogspot.com/2007/09/lcia-s-szret.html
