A borfesztivál margójára
Az elmúlt több mint másfél évtizedben – azt hiszem – fogalommá vált a budapesti bor- és pezsgőfesztivál. A borkultúra olyan közvetítőjévé válhatott, amely egy igen széles rétegnek tud szépet, jót és újat mutatni. Minden évben itt kóstolhatunk bele szinte elsőként a friss és ropogós újborokba.
A Nyakas pincészet standjánál volt szerencsém megkóstolni a 2007-es Irsai Olivért. Még nem pompázott teljes díszben, de már látszottak erényei: fantasztikus vegetális aromák és ízek köszöntötték az újborral ismerkedőt. Idén sem kell Maya Ernő munkájában csalódnunk.
Tovább kutatva különleges, új „barátok” után, futottam bele Hernyák Lászlónál a pincészet birtokborába. Ez egy cuvée, amely három fajta erényeit egyesíti és alkot belőlük maradandót. Ismerve Etyek adottságait, nem kell meglepődnünk, hogy a két fő fajta a chardonnay és a sauvignon blanc. Az viszont kuriózumszámba megy, hogy a birtokbor harmadik összetevője egy kékszőlőfajta, a pinot noir. Mint Hernyák László mondja, a Szeremlei pincészetben kóstolt fehér Pinot noir után gondolt arra, hogy ő is szeretné fehérborként viszontkóstolni ezt a burgundiai fajtát. A bor oxigéntől elzárva, úgynevezett reduktív módszerrel készült, ennek hála, kiugróan intenzív illatok és ízek örvendeztetik meg az embert. Vegetális paradicsom ez! Farkasalma, vágott fű, érett bogyók illata és zamata csiklandják az ínyencek orrát és ízlelőbimbóit. Aki egyszer megkóstolja, az biztos nem szabadul a kísértéstől, hogy legközelebb is „bűnbe essen”.
Idén Dél-Afrika – mint a fesztivál külföldi díszvendége – mutatta be fantasztikus nedűit. Afrika legdélibb államának bortörténelme egészen a 17. századik nyúlik vissza, ekkor telepítették ott holland kereskedők az első Európából származó szőlővesszőket. Az akkoriban nagyrészt még csak desszertbort előállító Dél-Afrika kedvelt beszállítója volt Napóleonnak és több királyi udvarnak is. Sok bajt és betegséget élt meg az ország szőlészete és borkultúrája, míg az utóbbi évtizedekben magára nem talált, újra sikert aratva a nemzetközi piacokon. Sokan azonosítják a dél-afrikai borászatot az újvilági termelőkkel (Kalifornia, Dél-Amerika, Ausztrália), ez azonban csak részben igaz, mert az éghajlat és a talaj inkább hasonlít az európaira, a klíma pedig kiváló prémiumkategóriájú borok elkészítéséhez is alkalmas.
Korábban úgy döntöttem, ez a fesztivál szóljon egy kicsit a chardonnay-ról. Több helyen is megkóstoltam a burgundiai fajtát: ízleltem friss, üde, reduktív típusokat, és legnagyobb örömömre találtam egy barrique érlelésű testes, kerek és igazán vajas chardonnay-t – éppen az egyik dél-afrikai standnál.
A gasztronómia szilárdabb terepein is bő kínálattal találkozhatott az, aki kilátogatott a budai Várba. Töki pompos, különleges sajtok, magyaros ételek. Ha valaki rászánta az időt, igazi élménypárokat kreálhatott: például kékpenészes sajt tokaji aszúval kísérve, vagy csalános sajt somlói juhfarkkal.
Az idei év vegyes érzéseket kelthet a termelőkben. A termés minősége a legtöbb helyen kiválónak mondható, viszont mennyiségben elmaradt a tervezettől. Természetesen már most várom a következő borfesztivált, hogy kiderüljön, valójában milyen borok is születtek az idei szüretből. Addig meg, jó kóstolást!
forrásom a metro.hu
