| Ambíció & potenciál=Szlovákia? |
Vitáme vás ná vinohradi! Van úgy 20 (?) ezer hektár szőlő Szlovákiában, a déli-délnyugati részeken meg Tokaj fölött, kontinentális klímával, a fajtaszerkezetnek erősen osztrákos stichje van. Sok a zöld veltelini, mely, csodálkozott rá dr Nemtudomka, kurvára zöld, világít, mint a somlói vulkánborok, és savas, mint a rossebb. A fehérek közt rajnai és olaszrizling, a kékek közt a kékfrankos (Frankovka) vezet a Szent Lőrinc (Vavrinecké, vagy Svatovavrinecké) előtt, de sokan telepítettek cabernet sauvignont is és ne feledjük, hogy amikor szüret van Magyarországon, minden tábla mellett ott találjuk a szlovák felvásárlókat.
Az volt az ember benyomása, hogy egy, az út elején álló borkultúrával van dolga, melyben van ambíció és potenciál. Szaporodnak a borversenyek, hódít a modern technológia és szemlélet, növekszik az új, árnyalt, a friss, reduktív fehérekre és a sűrű (bordóis-újvilágis) vörösökre kíváncsi fogyasztók tábora. Gyors változást érzékelni és egy bő évtizedes lemaradást a magyar borpiachoz képest. De ahogy a szlovák gazdaság megugrott és most éppenséggel jóval nagyobb dinamikát mutat, mint a magyar, úgy a szlovák borpiac is nagyot fog ugrani, ha szerényebb ökológiai adottságai és volumene okán nem is fogja elhagyni a jóval bonyolultabb magyar borpiacot.
Zöld veltelini szakmányba
Dr Nemtudomka bizottsága több tucat zöld veltelinit kóstolt, amitől a doctor előbb elzöldült, utóbb zöldet látott. Volt már ilyen élménye. Egyszer a nagyszerű osztrák bormarkting institúció, az ÖWM jóvoltából keresztbe-kasul bejárta Ausztria borvidékeit. A tanulságos úton minden uborkafánál megállt a borfirkászokat és egyéb kapa-kasza kerülőket szállító busz, és fiatal osztrák borászleányok és fiúk tartottak preziket, jobb-rosszabb angolsággal. Ezen az úton dr Nemtudomka mintegy ezer zöld veltelinit kóstolt, és ez nem valamely irodalmiaskodó túlzás, hanem tény, tény, tény.
Ekkorra datálható a doctor rossz viszonya a zöld veltelinivel. Mert uniformizált, savas, egysíkú, hibátlan minták százait csócsálhatta ottan az ember. Kellemes tud lenni a zöld veltelini, ahogy a juhfark is, mely szintén, vagy pláne kis tehetségű fajta, csak kicsit rejtélyes módon hihetetlen spontán marketinggel rendelkezik, vagy minek nevezzük eztet. Más megfeszül, hogy felépítsen egy brendet, a savgyűjtő és nem különösebben karakteres juhfrakk (franciául zsüfrákk) meg nem csinál semmit, mintegy magától tarol, veszik, mint a cukrot, sokkal több kel el belőle, mint amennyi juhfark ültetvény van, de van ez így, a vilmoskörte-ültetvények és a vilmoskörte pálinka-kihozatal közti különbséget ha zongorázni tudnám, én lennék a Hepzibah Menuhin, gondolta dr Nemtudomka.
Egy szó, mint száz: finom, savas, üde és zöld a veltelini és a juhfark, előbbi az osztrák bormarketing jóvoltából kezd világbrend lenni, utóbbi az egyik legsikeresebb magyar fajta, noha közepes és nem nagy vaszisztdaszok őkelmék, tanulság nincs, hangosan gondolkozunk. És ha már itt tartunk, mézkutató légi útjaink során Egerbe vetődve mérvadó borászoktól hallottuk a következőket: a kékfrankossal is vigyázni kell, Burgenlandban értékesítési nehézségek vannak vele, mert a világ nem találja elég érdekesnek, nem véletlen ám, hogy annyi syrah-t meg pinot ültetnek a burgenlandi gazdák. A portugiziről meg a kadarkáról ne is beszéljünk: a portugizi komolytalan, nem rúg labdába a nagy borok pályáján, a kadarka meg tíz év alatt egyszer-kétszer hoz csúcsbort, általában sokkal kevesebbet mutat, mint amennyit beszélnek róla, nem igazán érdekes fajta. Érdekes vélemények ezek az egri borvidékről, különösen figyelmébe ajánljuk őket a szekszárdi borászoknak.
Akikre figyedoda!
Visszakanyarodva Dunaszerdahelyre: a fehéreknél a magyar átlagnál egyértelműen legalább 1 g/l-rel magasabb átlagos savszintet érzékeltünk. Vannak már nagy fehér és vörös borok is, a Villa Víno Rača Chardonnay-je vagy a Vino Nitra cabernet-je és a Vino Masaryk borai figyelemre méltóak. A magyarok közül szépen szerepelt többek között Sümegi úr 2004-es rajnai jégbora, mely aranyat ért, ezüstöt Frittmannék 2006-os Kékfrankos rozéja, és két aranyat hoztak el a nagy alkimista Monyókék 99/5 és 99/6 pt-os aszújukkal.
forrásom dr Nemtudomka a www.borravalo.blog.fn.hu -ról
