Hasonnevei: Rizligszilványi, Riesling-Sylvaner, Szilványi, Müller-Thurgau, Sylvaner, Rizvanac, Müller Thurgau blanc, Müller Thurgau bijeli.
A legtöbb országban nemesítőjéről elnevezve ismerik Müller Thurgau néven. Az EU-ba lépés után néhány átmeneti év elteltével nálunk is ez a név használható.
Származása: A svájci Thurgau kanton szülötte Dr. H. Müller a Geisenheim-i Kutató Állomáson állította elô 1882-ben. Származása bizonytalan. Több német kutató szerint ( HUGLIN, 1955) a Rajnai rizling öntermékenyüléséből jött létre. Németh 1967-es írása szerint a Bouvier közeli rokona.Az újabb genetikai kutatások szerint a Rajnai rizling mellett a fajta másik szülôjeként a Zöld szilváni helyett inkább a Chasselas-t tartják valószínûbbnek.
Elterjedtsége: Magyarország egyik legelterjedtebb minôségi fehérborszôlô-fajtája, az I. világháború után hozta be a Villányi Teleki Szőlőoltvány Termelő Cég hozta be. A német nyelvterületen Müller Turgau-ként ismert fajtahibrid a szôlôtermesztés északi határához közeli területek egyik közkedvelt fajtája Európa szerte. Ausztria egyik fő fajtája. 1956-tól államilag elismert fajta. Németországban talán a legnagyobb telepítésű szőlő - főleg Baden, Rheinhessen és Rheinpfalz régiókban, de többnyire asztali bort készítenek belőle. Németország után a világ második legnagyobb rizlingszilváni termelője Magyarország (mintegy 8000 hektár). Termesztik Ausztriában (kb. 5300 hektár), Szlovákiában (kb. 5300 hektár), Svájcban, Angliában, Franciaországban, Szlovéniában, Moldovában, Új-Zélandon és Olaszország északi hegyvidéki régióiban is. Híres Rizlingszilváni borokat a német Mosel régióban és az olasz Alto-Adigében termelnek, olyan ültetvényeken, amelyeknek hozamát ritkítással visszafogják és így a szőlőben több ízanyag halmozódik fel. Magas minőségű Rizlingszilvánit csak olyan helyen lehet készíteni, amely egyébként magas(abb) minőségű rizling bort adott volna.
A Rizlingszilváni fontos alkotója az olcsó német liebfraumilch tömegboroknak is. Jórészt az ilyen olcsó, alacsony minőségű, középédes borok hatalmas népszerűsége Németországban az 1970-es években magyarázza, miért terjedt el ennyire a Rizlingszilváni, annak ellenére, hogy a nemesítő szándéka a két keresztezett fajta előnyös tulajdonságainak egyesítésére kudarcot vallott. Sok esetben állítólag azért telepítették bortermelésre kevéssé alkalmas lapos területekre az ültetvényeit, mert több pénzt hozott a cukorrépánál.
Ezt a nagy népszerűséget jelentősen megnyirbálta, amikor 1979 kemény telén (január elsején sok helyen -20 C alá esett a hőmérséklet) a német Rizlingszilváni ültetvények jelentős része elpusztult, miközben az ellenállóbb rizling szőlők megmaradtak. Ma már a Rizlingszilávni kevésbé népszerű, gyakran lefelejtik a címkéről. A Blue Nun liebfraumilch bor már 30 százalékban rizlinget is tartalmaz és csak a többi része Rizlingszilváni.
Az Új-Zélandon Riesling-Sylvanernek nevezett borok magasabb sav- és íztartalmúak a német boroknál. ( Wikipédia)
Ampelográfiai jellemzői: Tőkéje erős növekedésű, nem túl sűrű vesszőzettel. Vesszői közepes vastagságúak, világosbarna színűek, sötétebb barna csíkozással, a nóduszok mélyebb színűek. Rügyei nagyméretűek, szélesek, gyapjasak.Levele közepes méretű, esetenként az idős levelek nagyok, ötszögletűek, mélyen tagoltak, 5 karéjúak. Vállöble zárt vagy záródó. Felső oldalöblei is zártak vagy záródóak, mélyek, háromszög alakúak, az alsók sekélyebbek, nyíltak. A levéllemez szövete vékony, puha, világoszöld színű, hullámos, kissé a fonák felé hajló. A felülete erősen hólyagos már-már ráncos, fonáka változatosan szőrözött (idősebbek serteszőrösek, egyébként gyapjasak), de csupaszok is lehetnek. A levél széle fűrészes-csipkés. A levél erek teljesen zöldek, a hajtás szártagja a levélnyél, valamint a kacs barnás-zöld színű. Vitorlája sárgászöld színű, a széle pirossal futtatott, pókhálósán gyapjas. Fürtje közepes méretű (fürt átlagtömege 140 g körüli), kissé vállas, hengeres, közepesen tömött, a fürtnyél erősen fásodó. Bogyói közép-nagyok, megnyúltak, sárgásfehér színűek, lédúsak, vékony héjúak.Átlagos években szeptember második dekádjában szüretelhetô. Bôtermô, könnyen túlterhelhetô.
Termesztési értéke: Rövid tenyészidejű fajta, korán fakad és korán szeptember első felében érik.
Erős növekedésű, de kevés számú hajtást nevel, ezért nincs sűrű lombja.
Nagy termőképességű fajta, sok fürtöt nevel, a minőségi fajták között a legbőtermőbb. Nem fagyveszélyes zónákban sok év átlagában 15 t/ha termésmennyiségre képes.
A termés cukortartalma könnyen eléri a 18 magyar mustfokot. A must savtartalma alacsony, 6-7 g/l körüli. Mindebből az következik, hogy érésénél elsősorban a savtartalmat, annak csökkenését kell figyelni. Általában azért nem szüretelik magas, akár 20 mustfok feletti érettségben, mert savtartalma erősen lecsökken. 17 mustfok körüli állapotban még elfogadható savtartalmú. A bogyók íze jellegzetesen fűszeres.
Viszonylagos fagytűrő képessége alacsony fokú, ezért elsősorban a hegy- és dombvidéki borvidékek fajtája. Szembetűnő a rothadásra való fogékonysága is, az egyik legjobban rothadó szőlőfajta. Utóbbi kedvezőtlen tulajdonsága miatt nagy felületet nem célszerű egy gazdálkodó egységben telepíteni belőle.
Rövid metszéssel is kielégítően bőven terem, ritkás lombja kedvező, mind a zöldmunka, mind pedig a szüret szempontjából.Hátrányos tulajdonságai még, hogy fagytûrôképessége csupán közepes és rothadékony.
Bora: Illatos, gyors fejlôdésû, esetenként lágy. Az illat- és zamatanyagok már alacsonyabb mustfoknál (15-16 mustfok) is kialakulnak. Fajtajelleges, kissé lágy, reduktív technológiával üde, kellemes, akár primőr bor is készíthető belőle.
Az említett tulajdonságai és különösen rothadásérzékenysége miatt a jövôben elsôsorban a kisüzemek, házi- és hobbikertek megbecsült fajtája lehet.
Telepíthetô klónjai: K.3 (Keszthely-Cserszegtomaj), C.650, D.100 (D=Karlsruhe-Durlah, Némethország).
forrásom a borlexikon.hu
