| Miből lesz a cserebogár? |
Két dolgot szögezzünk le az elején. Egy: Szlovénia jó hely. Kettő: nem vagyok borszakértő, úgyhogy nem fogok olyanokat írni, hogy a 2006-os Barbera csersavas és enyhén vadmálna íze van. (Nem is volt neki.) Inkább élménybeszámolóra számíthat a kedves olvasó, a Stegovec-pincészet ugyanis pontosan ez volt: igazi élmény.
Ott kezdődik az egész történet, hogy egy nagyon közeli barátom, Jasmina, szlovén. A barátja, Peter, pedig történetesen borász, egyike a legfiatalabbaknak Szlovéniában, akinek ennek ellenére már Franciaországban is ismerik a nevét. Családjában ő már az ötödik borászkodó generáció, nővére, Martina, 2000-ben Szlovénia borkirálynője volt. Ezt összegezve egyértelmű, hogy amikor az ember meglátogatja őket, jófajta szlovén borokat ihat.
Addig is, amíg az ember eljut a pincészetbe, eltátja néha a száját. Reagálva StevieKraft régi vágyára, mely szerint ő barokk főúr akar lenni Tatán, azt mondom, hogy én például Zidani Most környékén lennék az. Tulajdonképp Sveti Martin környéke is megtenné, ahol a Stegovec-pincészet is található.
A falu Brje fölött van a hegyen, 80 kilométerre Ljubljanától, 40-re Trieszttől. Konkrétan tizenketten laknak ott, csak kocsival lehet megközelíteni, néhány ház udvarának a vége már az erdőbe ér, úgyhogy amikor valaki éjszaka kalandvágyból nem a benti fürdőt használja, hanem a ház melletti, szabadtéri zuhanyt, előfordulhat, hogy találkozik néhány rókával vagy nyúllal - a szerencsésebbek szarvassal is. (Farkasok és medvék erre nincsenek.) A falu másik oldalán meg ott vannak a szőlőültetvények.
Sveti Martin a Vipava-völgyben van, a Primorska régióhoz tartozik. Szlovéniában összesen nagyjából 21 600 hektárnyi szőlőültetvény van, ez nagyjából annyi, mint a bordeaux-i borvidéken, de csak feleannyi bort termelnek. Három borvidék van, a Primorska az egyik, és az egyetlen, ahol nagyjából ugyanannyi vörösbort termelnek, mint fehéret, máshol inkább a fehér dominál. Stegovecék évente nagyjából 50 ezer liter bort termelnek, összesen tízfélét, Peter szerint egyébként ez egy kicsit sok. Azt azért említsük meg, hogy a szlovének sem szórakoznak, a bortermesztők szövetsége szigorúan szabályozza, hogy milyen szőlőt lehet termelni, meg persze a borkészítés folyamatát és a címkézést is – itt nehezen fordulhatna elő olyan baki, mint a "Cseszegi fűszeres".
Mivel ott is gatyarohasztó meleg volt, ezért a fehérborokkal kezdtük, méghozzá egy 2005-ös Zelennel. Ez a Vipava-völgy saját fajtája. Bora könnyű, nyárias és nagyon finom, az ember észre se veszi, és már meg is ivott belőle egy üveggel. Na persze, nem akkor, amikor az a terve, hogy végigkóstolgat több fajtát, hanem üldögélve, beszélgetve. Ahhoz ideális.
A következő egy asztali bor kategóriájú cuvée volt, annyiban különbözött a magyar asztali boroktól, hogy ez iható, sőt, egész jó volt, még ha annyira nem is, mint a Zelen. Erőssége a 13,1 százalékos alkoholtartalom volt. Aztán, ha már így belejöttünk, kipróbáltuk a 2006-os Zelent is, amiből pont előző nap palackoztak pár ezer litert. Ez szárazabb, mint a 2005-ös, és még elég fiatal, elvileg egy-két hónap múlva lesz az igazi.
Következett egy 2006-os rosé (70% Merlot, 30% Barbera), egyenesen a hordóból, mint ahogy a következők is sorban hordóminták voltak. A hatos kicsit testesebb, erősebb, ettől függetlenül jól itatja magát, a 2005-ös rosé frissebb, savasabb volt.
Ezután jöhettek a vörösök, kezdve a 2006-os merlot-val. Ez volt a leggyengébb, kicsit mintha savanykás lett volna, de még nagyon fiatal, pár hónap a hordóban, és jobb lesz, mondta a szakértő. Gyorsan kárpótoltuk is magunkat egy pohár 2006-os Barberával. Ez sokkal gyümölcsösebb, a színe lilás, elég erős, majdnem 15 százalékos, de ezt alig lehet érezni rajta.
A végére jött aztán a csattanó: a 2006-os Kralnica, a bor, amely – ha hírnévre tesz szert –nem kíméli majd a tokajit sem. A sötét sárgás desszertbor, az egyik legjobb volt, amit valaha is kóstoltam. Tavasszal palackozzák majd, nagyon várjuk. Korábban három másik borral is összefutottam már a pincészetből, bátran ajánlom a Beli Pinot-t (Pinot Blanc), a Tresso Belo-t és a Rebulát (Ribolla) is.
A Stegovec-borokkal egyébként gyakorlatilag egész Szlovéniában lehet találkozni, rengeteg étteremnek adnak el. Aki arra jár, próbálja ki, érdemes. Annyit nem árt tudni, hogy ha valaki Szlovéniában egy pohár bort kér, akkor egy decit kap. Ha valaki egyenesen Stegovecékhez menne egy kóstolóra, Ljubljanából Nova Gorica felé induljon az autópályán, Ajdovšcinánál térjen le, aztán balra, Brjéig.
forrásom a borravalo.blog.fn.hu (vagy mi) N. R. - Borravaló vendégmunkás
