Nyilas Atilla
Jánosáldás
– bökvers –
Hátamon hoztam őket zsákban:
mi közöm még a Jánosokhoz?
Pedig megmondta a feleségem:
bárkit, csak Jánossal ne kezdj!
De jámboran tiszteltem bennük
az idegent, nálam tiszta lapjukat,
s udvariasan előretessékeltem
őket, megfogadván, áldomásra.
Hátamon hoztam őket zsákban,
tűvel böködtek, de cifrábbak is
kitelnek tőlük; kenyerem, mit velük
önként feleztem volna, föleszik,
házamban, hol szívesen látott
vendégek voltak, uraskodnak,
kérdik, haragszom-e, s közben
szíjat hasítanak a hátamból.
Üzenem: nem haragszom, de
nem felejtek; az én házam az
én váram; férjenek meg saját
jussukban, vagy kiverem őket.
forrásom a KORTÁRS folyóirat
