Egy pohár 2006-os Chardonnayval kezdődött az a nyáreste Budapesten, a Majd Leonárd Étteremben, amelyet a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet szervezett.
Érkeztek is szép számmal a vendégek, az irodalom, vagy a bor, bár meglehet, hogy az irodalom és egyben a bor barátai.
Az est főszereplője Parti Nagy Lajos, Kossuth-díjas költő, író neve olyan -márkanév-, személyisége olyan vonzerő, amelyre sokan és sok helyen mozdulnak rá. Örömforrást, szellemi élményt keresve a hétköznapok túlfeszítettséget hátra hagyva. Könyvei a sikerlisták élvonalában szerepelnek, irónikus, szarkasztikus, mélységes igazságokat rejtegető írásai felüdüléssel, feloldódással ajándékozzák meg az olvasókat. Akkor is, ha édes kettesben maradnak egy-egy kötetével, és akkor is, ha ő maga olvas fel belőlük részleteket.
A vendégeket ezen az estén is elvarázsolta.
A pódiumon karosszék, kerek kávéházi asztalka, rajta olvasólámpa. A teremben hangulatvilágítás. A belső ablakpárkányokon apró gyertyák világítják meg a Vylyan borokat. A hallgatóság soraiban ismerős arcok, Závada Pál író, Kerékgyártó István filozófus-író, Parti Nagy Lajos barátai.
Debreczeni Mónika, a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet birtokigazgatója köszönti az írót és a megjelenteket. Csak pár szót szól a pincészet új kezdeményezéséről, az irodalmi estekről, amelynek mottója:
Bor és irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes!
Az író komótosan elhelyezkedik a karosszékban, olvasószemüveget illeszt az orrnyergére, pár korty vizet iszik és kinyitja az asztalkára kikészített könyvek egyikét. Cseppnyi lámpalázat sem lehet felfedezni rajta. Inkább örömöt azért, hogy ő lehet az első vendége a Vylyan irodalmi esteknek. Nem titkolja: olyan írásokat választott ki felolvasásra, amelyek a kulináriumhoz, a borhoz, a szőlőhöz kötődnek. Igen, ez igaz. Valóban szó esik az írásokban a több bödömnyi libamáj elfogyasztásáról, a szőlőtőkékről, a borról, na de nem akárhogyan, hanem úgy Parti Nagy Lajos módra: sírva vigadva mindazokon a megélt és átélt élethelyzeteken, emberi gyarlóságokon, amelyekről mások és máskor komoly hangvételű tudósítások, riportok jelentek meg a sajtóban. Nem történetekben, hanem képekben, mondatokban gondolkodik, mint a költők. Mert hát az is.
De itt és most a prózáé a főszerep. Két kötetéből, a Fagyott kutya lába és a Hullámzó Balaton című kötetből szemezget, amúgy prózaiasan és önfeledten.
Parti Nagy Lajos kitünő előadó: láttatja is azt, amit ő már meglátott és papírra vetett. Előadásában az írások kulcsfigurái hús-vér emberekké válnak, mondandójukat szinte a "saját hangjukon" halljuk, pedig az író nem tesz mást, csak olvassa a mondatfüzéreket.
Csupán akkor "lepleződik le", amikor feláll a székéből: az inge teljesen átnedvesedett. A hallgatóságnak is melege van, de neki kicsivel jobban.
A szünetben jólesik mindenkinek pár falat sós, vagy édes étek és mellé egy-egy korty a Vylyan borokból. Lehet válogatni, ízlelni a Kadarka 2006, a Pinot 2005 , a Montenuovo 2005, a Merlot 2005 ízvilágát. És lehet róluk beszélni Ipacs Szabó istvánnal, a Vylyan főborászával és egymással.
A szünet után olyan a hely hangulata, mint hajdan a párizsi irodalmi szalonoké lehetett. Barátságos, emberi.
Az író olvas, a hallgatóság pedig jól érzi magát.
Este tíz óráig fogy a szó és a bor. Záróakkordként a Vylyan Pincészet 2006-os, még hordóban érlelődő, de már csodákat felmutató Syrah-a.
És Parti Nagy Lajos kérdez: a borokról, a szőlőtelepítésről, a Vylyan történetéről. Minden és mindenki érdekli. Aki figyelt, az a kölcsönös felkedezések részese lehetett.
Bor és irodalom. Igen, lehet nélkülük élni, de nem érdemes.
forrásom a bormarketing.hu => László Ágnes
