Pinot Noir kóstoló a Fekete-hegyen
Baráti borkóstolóra, szakmai véleménycserére, beszélgetésre hívta a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet a legjelentősebb magyarországi Pinot termelőket és a hazai médiában mértékadó borszakírókat.
A vendéglátók az utóbbi évek borait és a borkészítését 'tanulva', a pinot noirt érzik a legsokoldalúbb, legizgalmasabb fajták egyikének, amely nagyszerű lehetőséget nyújt a tapasztalat-és véleménycserére.
A találkozón nem a versenyeztetés volt a cél, hanem a közös tapasztalás, az eltérő nézetek szakmai ütköztetése, a közös gondolkodás kialakítása. 
A meghívást sokan elfogadták - Bakonyi Antal (Csányi Pincészet), Bock József , Gere Attila és lánya Andrea, Gere Tamás , lánya Viktória, fia Zsolt, Jekl Béla , Wunderlich Alajos Villányból, Lőrincz György (St Andrea Pincészet) és Grohman Tamás ( Gál Tibor pincészete) Egerből, Bott Frigyes (Felvidék), Andreas Ebner (Mozsgó) - és legtöbbre tartott pinot noirjukból hoztak magukkal mintákat.
A borszakírók - Alkonyi László (Borbarát), Bányai Gábor (Borigo), Farkas Zoltán (Bor és Piac), Gazda Albert (Művelt Alkoholista), Kovács András István (Tonella), Ujhelyi Zoltán ( Magyar Rádió ) - és a további meghívottak először a pincészetet járták végig Ipacs Szabó István főborász vezetésével, majd Debreczeni Mónika birtokigazgató vezette fel az izgalmasnak ígérkező vakkóstolást.
A Vylyan Pinot Noir története az 1992 telepítésekor kezdődött, de igazán csak az 1998-as évjárattal vállalhatók. Az 1995,-'96,-'97-es borok szép vörösborok voltak ugyan, de nem �igazi� pinot noir-ok. Azután, 1998-ban Jean Pierre Confuron, majd Marie Laroze burgundiai borászok kapcsolódtak be a közös munkába. A pincészet a legnagyobb eredményt talán e fajtával (Pinot Noir 2004) érte el, de az elmúlt tíz év igazán arra volt elegendő, hogy lássák, milyen kihívással állnak szemben, milyen lehetőségek rejlenek ebben a fajtában.
A pinot kihívást jelent szőlésznek - borásznak - borfogyasztónak egyaránt. Nem tűri a középszert, sem a termőtájban, sem a szőlészkedésben-borászkodásban, sem az érlelésben. A ház asszonya szerint a pinot az általuk ismert legfinomabb, legtörékenyebb és egyben legnehezebb fajta a maga vörösbogyós gyümölcsös, fűszeres, dohányos, kakaós világával, törékeny tanninjaival, egyedülálló simaságával, hosszúságával.
A szőlősgazdáknak mindig is nagy dilemma, hogy mely fajtára helyezzék a hangsúlyt, mennyire lehet/szabad a divatot követni és mennyire kell a hagyományokat?
A borszeretők a világon mindenütt felkapják a fejüket, ha megjelenik egy új, kiváló pinot noir termelő pincészet, régió vagy ország. A kérdés: milyen szerep vár hazánkban e fajtára? Lehetséges-e, hogy a pinot noir mellett a Bordeaux-i fajták (cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc) is remekül megférnek ugyanazon a termőhelyen? Lehet-e őket egymással házasítani? Melyik a 'nagy' pinot noir-nál az igazán üdvözítő módszer? A delikát, fineszes, szinte virágosan légies stílus-e az út, vagy a kemény szerkezetű, hosszabb ideig extrahált, strukturált pinot? Magyarország termőtájai alkalmasak-e arra, hogy hosszútávon bekerüljenek ebbe az elit klubba? Mely borvidékek? Eger, Sopron, Villány - mindegyik vagy egyik sem?
A szép pinot noir-ok előfordulási helyeit könnyű megjegyezni (Burgundia, Elzász, Champagne, Németország- Baden és Rheingau, Észak-Olaszország, Svájc, USA-Oregon, Új-Zéland) szemben a cabernet sauvignonnal, amely szinte a világ minden borvidékén előfordul.
Egy valami mindegyiknél közös: a TERROIR, amely kifejezi a termőhely adottságait, különbségeit, így egyedi karakterrel ruházza fel a borokat. Fontos a dűlők fekvése, a mészkő alapú löszös-agyagos-márgás termőtalaj, az ültetvény sűrűsége, a tőke terhelése, a borkészítés módja. A pinot noirt először meg kell érteni, és ezt követően kifejezni!
Noha a fajta Magyarországon kb. 100 éves múltra tekint vissza, hisz kisburgundiként jelentős területen termesztették, igazán nagy nemzetközi elismertségre a múltban nem tett szert.
De milyen is a pinot noir? Nehéz általánosításokban beszélni a fajtáról, akár szőlő, akár bor formájában. Az biztos, hogy aromatikus, finom fajta, amelyhez nagyon gyengéden kell közelíteni. Szinte nincs egyetlen felismerhető íze vagy stílusa, hacsak nem az �édes érzet� és a viszonylag magas alkohol, amely Burgundiában részben a chaptalizációnak (mustjavítás) köszönhető. Fiatalon hasonlíthat frissen préselt eperhez (Côte de Beune), nap melegítette eperhez (Côte de Nuit), szilva dzsemhez (Kalifornia), vagy roppanós germensdorfi cseresznyéhez (Magyarországon).
A bor karaktere gyorsan változik, hamar elhagyja a gyümölcsös korszakot. Különleges bukéja bármi lehet a violától az animálisig, a rothadó zöldségtől a szarvasgombáig. A magas és az alacsony minőség között tátongó a szakadék. A hihetetlen széles minőségi szórás a vörös burgundiknál ugyanúgy magyarázható az eltérő klónokkal, mint az eltérő pincetechnikával.
A nehézségek ellenére miért kedvelt a borászok körében? Mert kihívás, mert soha nem lehet kiismerni szeszélyes lelkét, mert nagyon sokrétű, elegáns bort tud adni.
Nos e kérdések, gondolatok felvetése után következett a 'megmérettetés1. A vakkóstolás résztvevőinek nem pontozniuk kellett, hanem a bemutatott 17 bor közül a három legszimpatikusabbat kellett megjelölniük. Azt, hogy mire is adták le a 'voksukat' mindenkit nagy izgalommal töltött el. 
Íme a 'menüsor': Bock Pinot Noir 2004, Bock Pinot Noir 2005, Bott Frigyes Pinot Noir 2006, Csányi Pinot Noir 2002, Ebner Pinot Noir 2004, Gál Pinot Noir 2004 szűretlen, Gere Attila Pinot Noir 2004, Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir 2002, Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir 2002 újhordós, Gere Tamás Pinot Noir hordóminta 2005, Jekl Pinot Noir 2003, Napa Bouchaine Pinot Noir 2005, St Andrea Pinot Noir 2005, Tiffán Pinot Noir 2001, Vylyan Pinot Noir 1998 reserve, Vylyan Pinot Noir 2004, Wunderlich Pinot Noir 2004.
A végeredmény - a legtöbb jelölést elért borok sorrendje: Vylyan Pinot Noir 1998 reserve, Tiffán Pinot Noir 2001, Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir 2002 újhordós, Bock Pinot Noir 2004, Bock Pinot Noir 2005, Wunderlich Pinot Noir 2004.
Viszonylag nagy volt a szóródás a jelölésekben, ugyanakkor a résztvevők egyöntetűen azt állapították meg, hogy egytől egyig szép borokat kóstoltak.
A vita és eszmecsere mindazt visszatükrözte, amelyről Debreczeni Mónika a felvezetőjében szólt. A különböző vélemények, álláspontok ugyanúgy megfértek egymás mellett, mint az általuk készített különböző pinot noirok.
E téma körüli gondolatok kikristályosodásához persze egy alkalom nem elegendő - de valami elkezdődött. Felismerve az együtt gondolkodás fontosságát, a jövőbeni hasonló jellegű szakmai találkozókra mindenki igent mondott.
forrásom a bormarketing.hu
