| A tokaji a borok Seherezádéja, a tokaji borvidék pedig a lehetőségek kincsesbarlangja, ahol nem Ali baba és a negyven rabló, hanem a természet rabolta össze és halmozta fel az értékeket. Tokajt fel kell fedezni, és meg kell érteni ahhoz, hogy egyediségét, rendkívüliségét kamatoztatni lehessen, mert a borvidék múltjánál sokkal érdekesebb a jelene. |
| | 
| |
| A nemesrothadást a botrytis cinerea okozza |
| Vegyük sorra, milyen tényezők konstellációjából jön létre a folyékony arany. Először is a táj. Ha egy borvidék szép, akkor minden esély megvan rá, hogy ezt az esztétikai élményt valamilyen formában palackozni is lehet. Ott, ahol a Hernád és a Bodrog folyó egymásba torkollik, a Tokaj-Zempléni hegyvidék vulkanikus alapú-eredetű, többnyire délkeleti-délnyugati lejtőin valamivel több mint 11 000 hektár alkalmas arra, hogy szőlő borítsa. Jelenleg ennek mindössze a felén, körülbelül 5500 hektáron élvezi a szőlő a jótékony napfényt.
Egyedülálló körülmények
Az Alföld felől általában meleg szellő fújdogál, ősszel pedig a folyók jótékony ködöt lehelnek a tőkékre. Ez a köd felelős a botrytis cinerea, a nemesrothadást okozó penészgomba kialakulásáért, amely a szőlőszemek nagy részét összeaszott, töpörödött aszúszemmé varázsolja.
Az aszúszem azonban már csak a történet vége. Az elejét a rendkívül változatos, ásványokban gazdag talajban kell keresnünk. Az egykori vulkáni tevékenységnek hála, riolit-, andezit- és tufarétegek alakultak ki, ezek törmeléke a barna- és vörösagyagos üledékkel együtt alkotja az ún. nyiroktalajt.
Amikor a különböző dűlőket járjuk, a megművelt felszínen nyomon követhetők a talaj változásai, sokszor alig pár méteren belül is változik az összetétel. A szőlőtőkék tövében gyakran őskori obszidiándarabokra, féldrágakövekre akadhatunk. Ezek a talajviszonyok teszik lehetővé, hogy gazdag extrakttartalmú, hosszan érlelhető, ásványi anyagokban dúskáló nektárt csepegtethessenek a tőkékről.
Tokaji paradoxon |
| | 
| |
| Folyékony arany Árvay János pincéjében |
| A világon mindenütt komoly törvényekkel védik az ehhez hasonló borvidékek rendkívüli érdemeit és érdekeit, és igyekeznek minél jobban kamatoztatni a befektetett energiákat. Ami azonban működik Bordeaux-ban, Burgundiában vagy a szintén édesboros Sauternes-ben, annak csupán a nyomait lehet felfedezni a tokaji borvidékkel kapcsolatban.
Ennek csak egy része, hogy a tokaji névhasználatért folytatott vitát természetesen Tokajnak kell megnyernie. Nagyjából az is tisztázott, hogy mettől meddig terjedhet a tokaji jelző. Jelenleg a sátoraljaújhelyi, abaújszántói Sátorhegy és a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben 28 település tudhatja magát a leghíresebb borvidék részének. A legfontosabb települések a Mád-Mezőzombor-Tarcal-Tokaj tengelyt alkotják. Hozzáértők szerint ezen a vonalon készülnek a legigényesebb borok.
Ezzel az igényes szóval el is érkeztünk a tokaji paradoxon kérdéséhez, amely minden bizonnyal a "nagy tokaji stílusvita" néven fog bevonulni a bortörténelembe. Miről is van szó? Arról, hogy Tokaj (a név alatt minden esetben az egész tokaji borvidéket értjük) drága presztízsborok készítésére predesztinált vidék.
A múlt rendszerben, nagy tömegben készített aszúk valójában pusztán karikatúrái voltak mindannak, amit a tokaji valójában jelent. Ennek megfelelően messze a minőségi borok legalját képviselték, és többségük a borpolcok legalján porosodva romlott meg.
A borkombinátos időszakban a tömegtermelés következtében minősíthetetlen alapanyagból igyekeztek valamiképpen iható bort készíteni. Ez mindössze annyit jelentett, hogy a tokaji aszútól semmi mást nem vártak, mint azt, hogy édes legyen. Volt tehát egy borostyánbarna, oxidált, ázott kenyérhéjra emlékeztető édes "lötty", amely mellett Tokaj egyik fele ma is kitart.
Ezek a borok nem megfelelő alapanyagból készülnek, ráadásul mindenféle utólagos beavatkozáson esnek át, amilyen például az avinálás, a must alkoholtartalmának mesterséges növelése. Nonszensz, hogy egy borvidéken, amely arról híres, hogy természetes édesbort ad, törvényileg engedélyezett módon lehessen édesíteni a bort. |
| | 
| |
| Megjelentek a külföldi befektetők |
| A rendszerváltás után, a '90-es évek hajnalán külföldi befektetők jelentek meg Tokaj-Hegyalján, akik mára "gatyába rázták" a borvidék egy részét. Sorra születtek az olyan birtokok, mint a Disznókő, a Hétszőlő, a Királyudvar, az Oremus, a Chateau Megyer, a Chateau Pajzos vagy a Chateau Dereszla.
Még a külföldi befektetőknél is fontosabb, hogy nagy formátumú személyiségeknek végre sikerült felmutatniuk Tokaj igazi arcát. Ezek közé tartozik - hogy csak néhány, ma már minden borrajongó számára ismerős nevet említsünk - Szepsy István, Árvay János, Bacsó András, Kovács István, Demeter Zoltán, Bott Judit, Bárdos Sarolta. Mert ebben a történetben is az ember a legfontosabb.
Ma már tudjuk, hogy a tokaji aszú minősége a szőlőben kezdődik, hogy ízvilága nem merülhet ki az oxidáltság következtében fellépő uniformizált, az egyediséget és egyéniséget háttérbe szorító ázott kenyér jelzőben. Az aszú képes közvetíteni készítőjének gondolatvilágát, egyedi stílusa van, tele van virággal, mézzel, gyümölccsel.
A piac mára nagyjából eldöntötte, hogy melyik a hiteles aszúkép. Az, amelyik a húsz-huszonöt, új szellemben gondolkodó és ügyködő presztízsborászat valamelyikében készült.
Deluxe Magazin |
