A téma annyira tartalmas, szerteágazó, hogy igen nehéz lenne minden apróságra kiterjedően sorrendet, s egy szabályrendszert felállítani. Egy biztos: legjelentősebb italunkról már ősidőkre visszamenően vannak feljegyzések, miszerint nagy események kísérő és kultikus itala volt (Jézus az utolsó vacsorán borral kínálja a tanítványait), s a világ kezdete óta foglalkoztatta a gondolkodó ember fantáziáját. Ezért aztán úgy gondolom, természetesnek kell venni, hogy a bort kellő tisztelettel, odafigyeléssel, gyakran íratlan szabályok betartásával kell kínálni és fogyasztani egyaránt. Ugyanolyan illetlenség például a pincérnek a "Milyen bort tud nekem ajánlani" kérdésre azt felelnie, hogy "Van vörös- és fehérborunk", mert ebben az esetben mind a bor, mind az ember leértékeléséről van szó.
A legfontosabb szabályok a bor, étkezésben való részvételére vonatkoznak, ezért aztán leginkább a vendéglátókat terhelik az alapszabályok ismeretei.
Aperitifek: - száraz pezsgő, - száraz fehérborok
Egyfajta bor esetében nem illik kínálni: - testes, félédes fehérbort, - kiemelkedő évjáratú vörösbort, - intenzív illatú fehérbort
Harmónia: - étel és a bor viszonya egymáshoz, - borok viszonya egymáshoz, - étel és a bor savassága - étel és a bor édessége, - az étel színe és a bor színárnyalata
Sorrend: - fehérbor előzze meg a vöröset, - száraz bor előzze meg az édeset, - olcsóbb bor előzze meg a drágábbat, - a fiatalabb bor előzze meg az idősebbet
(Utóbbi esetben kivétel tehető, ha egy régi testes bor alulmarad egy fiatalabb, rendkívüli ízanyagokkal rendelkező fiatalabb borral szemben.)
A vörös húsoknál eltérő vastagságú textúra különböztethető meg aszerint, hogy milyen jellegű húsról van szó, és azt milyen módon készítjük el. Például egy marhahús sülve egészen más ízeket ad, mint ugyanaz főzve, így különböző borokat is igényelnek. A sültekhez inkább fiatalabb és csersavasabb bor illik, míg a főtt marha esetében inkább könnyebb, illatosabb, de tanninban szegényebb vörösbort válasszunk.
Nagyon fontos a megkülönböztetés a természetben élő, vad és a tenyésztett szárnyas hús, mind az édesvízi és tenderi halak esetében. Mindkét esetben a markánsabb jelleghez markánsabb fehérbort adjunk. Irányadó lehet a vendéglátó számára, ha például tájjellegű ételek kerülnek terítékre, akkor lehetőség szerint ajánlatos ugyanannak a borvidéknek a borait választani az étkezéshez.
Az édesebb borokkal, mint ahogyan az aszúkkal, nincs különösebben gond a választás tekintetében. Közismert, hogy libamáj mellé kitűnő kísérő, de desszertek, sütemények és erős rokfortsajt esetében is meleg szívvel ajánlható, fogyasztható. Szerencsére a borfogyasztás divatjellege még nálunk magyaroknál is változik, ezért gyakran előfordul, hogy az aszút önálló italként is fogyasztjuk egyes ünnepek, találkozások alkalmával. Vagyis, örömtelinek tekinthető az a tény, hogy az étkezéstől független, kulturált környezetben való borfogyasztás, esetleg borkóstolás egyre jobban elterjed.
A borok nemességét nemcsak a korábban említett történelmi szerepe tanúsítja, hanem az is, hogy milyen eszközöket biztosítanak azok tárolására, szállítására és felszolgálására. Esztétikai örömöt jelent egy ízléses palack, egy szép pohár, serleg, amely indítója lehet egy élménynek. Nem mindegy tehát, hogy milyen köntösben jelenik meg a bor. A palack formájának, színének, öltözetének (címke, dugó) összhangban kell lennie egymással és legfőképpen a bor minőségével.
A poharak alakja és nagysága is rendkívül változó, de a legszerencsésebb eset az, ha legalább 4 féle pohárral szolgálni tudunk. A poharak elhelyezése a következő: a tányér felett középtől jobb felé nagyság szerint csökkenő sorrendben állnak, legbelül, vagyis a poharak bal szélén a vizespohár, mellette jobb felé a pezsgőspohár, majd a vörös- és fehérboros poharak. A poharakat soha sem szabad telitölteni, legalább 2/3 rész a pohárban üres marad. Fogyasztásnál pedig mindig a pohár talpát, vagy szárát fogjuk, nem pedig a kelyhét.
A kiöntési sorrend a következő: előkóstoló után mindig a hölgyeknek (kor szerint) töltünk először, férfiak esetében pedig mindig a rangidőstől vagy a legidősebbtől indulunk. Otthoni vendéglátásnál mindig a házigazda tölt saját poharába egy keveset, majd ha azt jónak találja, akkor a fent említett sorrendben töltöget, és csak utoljára egészíti ki a saját poharát.
A borok fogyasztási hőmérséklete nagyon fontos tényező a borok élvezhetősége szempontjából. A túlságosan hideg bor teljesen érzékelhetetlenné válik, a túl meleg bor esetében pedig eltorzulnak a zamatok.
Az italok felszolgálási hőmérsékletei a következők:
- pezsgő: 7-8 C
- rozébor: 8-9 C
- asztali fehérbor: 9-10 C
- asztali vörösbor: 13-14 C
- minőségi vörösbor: 14-15 C
- testes, édes fehérbor: 8-9 C
- testes, nehéz vörösbor: 16-18 C
Forrásom a helloinfo.hu
