„A világon sehol máshol ilyet nem lehet kóstolni” – interjú Isabelle Legeronnal
Isabelle Legeron: Magyarországnak nagyon erős bor öröksége van, csodálatos terroir-ja. Bármerre mész fantasztikus és sokszínű borvidéket találhatsz. Mióta itt forgattam 2008-ban a műsorom, a Journey into Wine epizódjait, rendszeresen visszatérek, igyekszem évente legalább egyszer vagy kétszer Magyarországra jönni, minél többet látni és kóstolni. Óriási potenciált látok Magyarországban.
hvg.hu: Van-e kedvenc borvidéke?
I.L.: Rengeteg felfedezni való van itt, nagyon izgalmas hely. Még sokat kell tanulnom Magyarországról. Nagyon szeretem a somlói borvidéket, kiváló borokkal találkoztam arrafelé, vagy éppen ahová mostanában a leggyakrabban megyek, az az egri vidék. Kaló Imrével van egy közös projektünk, nagyon jó barátok vagyunk, és tavaly úgy döntöttünk közösen készítünk bort is.
hvg.hu.: Miért fontos a Terra Hungarica?
I.L.: Jó, hogy Magyarországon is elkezdtek foglalkozni ezzel a témával, és kiállnak az autentikus borkészítés mellett. A fogyasztók nagyon megszokták, hogy egy bornak milyennek kell lennie. Kissé talán szűklátókörűek is lettek, és ha olyan borral találkoznak, amit nem ismernek, vagy nem hasonít arra, amit addig megtapasztaltak, akkor nem igazán tudnak vele mit kezdeni, elfordulnak tőle. A Terra Hungarica pedig kiáll amellett, hogy ez az autentikus, valódi módja a borkészítésnek.
hvg.hu.: Mi a véleménye a magyar természethű borokról?
I.L.: Nagyon gyerekcipőben jár még ez az egész. Nem sok embert ismerek, aki természethű borokat készít itt, de Magyarországban hatalmas potenciált látok, nagyon erős bázis ahhoz, hogy magas minőségű, természethű borok készülhessenek.
hvg.hu.: És a magyar borokról általában?
I.L.: Nem ismerem teljes mértékben a magyar piacot, de azt látom, hogy Magyarországot is nagyban befolyásolja a nemzetközi divat a borkészítésben, főként a testes, fás, nehéz vörösborairól ismert az ország. Ezek mellett nehéz kifejezni a természetességet. Magyarországnak csodálatos öröksége van, nagyon nagy lehetőségeket látok az itteni borvidékekben, kiváló borok készülhetnek.
Én, mint a természethű borok híve, úgy látom, hogy most már Magyarországon is kezdenek megjelenni a kisebb termelők, kisebb pincészetek, akik nem avatkoznak bele a természet dolgába, inkább kevesebb palackot töltenek le, szívvel lélekkel művelik, készítik a bort. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit választ, és ezzel nincs is semmi baj. Hiszem, hogy a divatirányzatok jönnek-mennek, de a természetesség mindig természetesség marad. Sok esetben sokkal jobb bort kapunk, ha tiszteljük a terroir-t, nem avatkozunk bele, és hagyjuk, hogy adjon nekünk valamit.
hvg.hu.: Mit kóstolt meg mostanában?
I.L.: Ahogy említettem, közösen készítettünk bort Kaló Imre barátommal. Leánykából készült, ezt kóstoltam legutóbb. A leányka igazi magyar bor, nagyon különleges, a világon sehol máshol ilyet nem lehet kóstolni.
hvg.hu.: Mit jelent egy átlagos fogyasztónak a természethű bor?
I.L.: Az emberek nagy százaléka azt gondolja, hogy a bor mindenképpen természetes ital, hiszen szőlőből készül. Azzal azonban csak igen kevesek vannak tisztában, hogy mennyi mindennel kezelik azt a levet, amit aztán borként bepalackoznak. Az üvegen nem kell mást feltüntetni, csak annyit, hogy szulfitokat tartalmaz, a többiről nem szól a fáma. Azok az emberek, akiket érdekelnek az egészséges, kis termelőktől származó, autentikus hazai termékek, biztosan nyitottak lesznek ezekre a borokra is. Szerintem lesz ennek piaca itt Magyarországon is, csak még nagyon gyerekcipőben jár az egész. Hosszú folyamat, mire az emberek rájönnek ennek az ügynek a fontosságára, és átlátják a helyzetet. Nagyon fontos az ezzel kapcsolatos oktatás és az átlátható, transzparens borkészítés, szerintem ezzel kezdődik minden.
hvg.hu.: Mást is szeret a természetben, szabadidejében szívesen gombászik, mesélne erről egy kicsit?
I.L.: Ha van egy kis szabadidőm, azonnal nekivágok és megyek. Bárhol, ahol csak tudok. Főként Angliában, London környékén vagy a délnyugati részeken járok, de tavaly például Erdélyben voltam, csodálatos élmény volt. Imádom a természetet, kikapcsol, gyönyörködtet. Remekül megfigyelhető a természetben az évszakok váltakozása. Azt veszem észre, hogy sajnos a mai világban a városi embereket egyáltalán nem érdekli a szezonalitás. Például egész évben lehet paradicsomot kapni és kutyát nem érdekel, hogy az vajon honnan származik, és miként termesztették. Visszatérve a gombákhoz, imádok mindenfélét összegyűjtögetni, a múltkor például vagy 25 féle gombát gyűjtöttünk. Nagyon egyszerűen készítem el őket, egy pici olívaolaj, fűszerek és kész.
hvg.hu.: Ha már a főzésnél tartunk, mit szeret a legjobban készíteni otthon?
I.L.: Saját kenyeret sütök magamnak. Imádom, van benne valami nagyon megnyugtató. Különféle lisztekkel szoktam készíteni, klórmentes vízzel (a londoni csapvizet hagyni kell állni 1-2 napig és akkor már használható), magvakkal, élesztővel, összegyúrom a tésztát, hagyom kelni 24-48 órát, majd beteszem a sütőbe és megsütöm. Csodálatos.
hvg.hu.: Mit üzen a magyar borfogyasztóknak?
I.L.: Hogy legyenek nyitottabbak. Ne ítélkezzenek elsőre. Ha megkóstolnak egy bort, és az nem olyan, mint amit eddig megszoktak, akkor ne utasítsák el rögtön, hanem próbáljanak róla tanulni, megérteni a folyamatot, ahogyan az a bor készült. Itt kezdődik minden velünk, bennünk, emberekben! Ha az emberek nyitnak a természetesség felé, akkor a termelők is szívesen foglalkoznának ezzel, hiszen lenne közönségük, és tudnák, hogy lesz, aki megveszi ezeket a borokat.
Június 15.-én elhozzuk Bécsbe a RAW nevű rendezvényünket, ami Londonban a természethű borok egyik legjelentősebb bemutatója. Azt üzenem a magyar fogyasztóknak, hogy ha tehetik, jöjjenek el és legyenek nyitottak, toleránsak a borokkal.
| Névjegy - Isabelle Legeron |
|
Isabelle Legeron Délnyugat-Franciaországban született és nőtt fel egy sokadik generációs konyaktermelő család sarjaként. Nem túlzás azt állítani, hogy az ereiben is bor csordogál. Kalandvágyó személyiség, állandóan pörög, jön-megy a világban, kóstol, ízlel, felfedez. Imád beszélni arról, hogy mennyire szereti a bort, elkötelezett a természethű borok iránt. Rengeteget dolgozik, Michelin csillagos séfekkel készít bor-ételpárosításokat (egyebek mellett ő állította össze a két csillagos londoni Hibiscus étterem borlapját), borkóstolókat tart. Létrehozta a Wine Lab-et, egy boutiqe céget, ami a City-ben dolgozók számára szervez borkóstolókat, valamint saját műsort is vezet Journey into Wine címmel, amit a világ 117 országában 15 nyelven sugároznak. Nemrég saját márkát alapított: That Crazy French Woman - ezen a néven fut tovább műsora a Travel Channel adásában. 2009-ben Párizsban hatalmas elismerést kapott: elnyerte a Wine Woman of the Year címet. További díjai: Villa Maria Award for Viticulture, Madame Bollinger Award for Excellence in Tasting. Szintén a nevéhez fűződik a két évvel ezelőtt útjára indult londoni RAW Fair, amelyet a természethű borok legjelentősebb rendezvényei között tartanak számon. 2008-ban járt először Magyarországon, két epizódot is forgattak stábjával a Journey into Wine műsorhoz. Azóta rendszeresen visszatér hazánkba, annyira magával ragadta őt az itteni borvidékek hangulata, az emberek kedvessége és az a sok szépség, amit itt látott és ízlelt. Tavaly közös projectbe kezdett Kaló Imre borásszal, közösen készítettek leánykából egy igazi természethű bort, amit az idei Terra Hungarica mesterkurzus szerencsés résztvevői meg is kóstolhattak.
forrásom a http://hvg.hu/gasztronomia/20131126_Rengeteg_felfedezni_valo_van_itt__exkl |
