A két szomorú tanítvány és a megtört kenyér forrásom a http://dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2009-04-06&r=2381&c=732624
Kálvária-dombtól a pincesorokig
EMMAUSZ A település apraját-nagyját megmozgató szokást Bólyban, a Kellerdorfban évszázadok óta hagyományosan megünneplik a vendégszeretet feltámadásának jegyében
Mészáros Attila
Nagy a távolság a Jeruzsálem felől Emmauszba vezető poros út, illetve a bólyi Kálvária-domb és az öt pincesor között. Közös nevező azonban több is van. Ezekről szólunk alább. A kenyérről és a tavaszról.
A bólyi katolikus németség számára annyira mélyen gyökerező hagyomány az Emmausz-járás, hogy még a helyi borversenyt is ehhez időzítve, minden évben a március 15. előtti utolsó pénteken rendezik meg. Így volt idén is, 204 mintát tettek a gazdák a bírálók elé. „Aranyeső volt”, mondja Hárs József, a város polgármestere, maga is szőlősgazda. Vagyis készen állnak erről az oldalról is a bólyiak, mind az öt pincesor – Marianberg, Hohl, Seita, Alsó-tukár és Felső-tukár – összesen 384 présházában. Mármint a talán a tavasz megérkezte felett érzett öröm okán akár ujjongónak is mondható, ám alapvetően családi-baráti ünnepre.
Különösebb magyarázat a Biblia és a bor ilyen hirtelen összefüggésbe hozásához – természetesen a kenyérre is gondolva – talán nem kell. Azt azonban magyarázzuk meg, hogy a Kellerdorf lényegében a bólyi pincefalu, s azt is, hogy bár nevezetessége lett a településnek ez a húsvéthoz kötődő német – a bólyi bevándorló elődök Fulda környékéről jó kétszáz évvel ezelőtt érkeztek – népszokás elevenen tartása, ám ez bensőségességén nem csorbított. Amikor kísérletet tett a város vezetése, hogy idegenforgalmi szempontból a szőlősgazdáknak is hasznot hozóan fesztiváljelleget adjanak az Emmausz-járásnak, ez csendes ellenállásba ütközött a pincetulajdonosok részéről. Így maradtak az „eredeti arculatnál”, vagyis a Kálvária dombon nagypénteken délután szabadtéri szentmisével kezdődő, majd húsvéthétfőn a délelőtti locsolással, az ugyancsak a Kálvária dombon tartott misével folytatódó hagyománynál, melynek végén természetesen ott vannak a borosgazdák a pincéikben, barátok-rokonok-szomszédok-vendégek előtt szélesre tárt ajtókkal és szívekkel: törjél a kenyeremből, igyál a boromból! Bólynak most 3880 lakosa van, Emmausz-járás napján háromezren is nyüzsögnek a présházakban. Bizonyos esetekben kockázatos ilyenkor végigsétálni a szőlők közötti úton. Akadt már rá példa, hogy a meghívott vendég DT-s rendszámú fekete Mercedese csak autómentővel jutott haza...
– Az Emmausz-járás nem tipikusan egyházi ünnep, hiszen tavaszköszöntő is – ad magyarázatot a polgármester arra, miért is hangos a pincesor már kora este a felcsendülő nótáktól és a gombos harmonikáktól. S bár a fentebb említett fesztiváljelleget az oldalvonalon kívülre szorították a hagyományaikat őrző bólyiak, azért különféle színesítő-szórakoztató rendezvények minden pincesoron lesznek. Idén tánccsoport, sváb zenekar, bordalokat éneklő kamarakórus szerepel a műsoron. Az előadókkal kapcsolatban megjegyzem: közöttük egy helybeli sincsen, ezen a napon ők el vannak foglalva pincéikben, hiszen – ahogy Hárs József fogalmazza – már egy hete az Emmausz-járásra fényesítették a boraikat.
Mint fentebb láttuk, ezek között akadnak egészen kiválóak is, az idei versenyen nagyaranyat 15, aranyat 48 minta érdemelt ki. Itt magyarázzuk meg a pincesorok elnevezései közül – a német hangzásúkat gondolom nem kell – az Alsó-, illetve Felső-tukárt. Nem sokon múlott, hogy „sétálós kavalkád” – ezek is Hárs József szavai –, vagyis az Emmausz-járás részvevői nem tokaji gyökerű bort ihatnak. Mert eredetileg a bólyi német gazdák onnan hozattak és telepítettek vesszőket, ám a 19. század közepe táján ezt az uraság tájidegennek mondván, kitépette. A „tokaier” azonban maradt, s módosult az idők során tukárra.
Talán furcsának hangzik, de itt, Bólyban az Emmausz-járás a munka köszöntése is. A tavasz kiengedi az embereket a falak közül, el lehet kezdeni az Isten szabad ege alatt is dolgozni. És e nap vidámsága, oldottsága talán annak is szól, hogy a szorgalmuk eredményeként reményeik majd beteljesednek.
„Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevezetű helyiségbe... ...Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettek itt az úton?”
Elszomorodtak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” „Micsoda?” – kérdezte. „Názáreti Jézus esete – felelték – aki próféta, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték és keresztre feszítették... ...Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték... ...Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe... ...Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr... ...Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.” Biblia, Lukács 24, Szent István Társulat, Bp. 1973.
Bizonytalan azonosítás
A Szent István Társulat által 1973-ban kiadott Bibliához fűzött egyik jegyzet szerint az emmauszi történet részletesen csak Lukácsnál fordul elő. Emmausz kapcsán három helyre is lehet gondolni. A Szentírás adatainak leginkább Kubébe falu felel meg, ez valóban 60 stádiumnyi távolságra van Jeruzsálemtől. Mások Kolonieh (Ammaus) faluval tartják egynek, ez 30 stádiumra van a Szentvárostól. Vannak, akik szerint Amvasz-szal (Nikapolis) azonos, ez 160 stádiumnyira van Jeruzsálemtől. A 60 stádium nagyjából 12 kilométernek felel meg.
Júdás győztes hadai
Emmausz neve nem csak az Új-, hanem az Ótestamentumban is előfordul. Utóbbiban a Makkabeusok I. könyve említi, ennek negyedik fejezete szerint itt pusztította el a zsidók Júdás vezette serege az ellenük vonult Gorgiász táborát. A lukácsi evangéliumi történet természetesen számos képzőművészeti alkotásnak is témája, egyik legszebbnek a bourgognei-i templom üvegablakán láthatót tartják. Az Emmausz-járás nem csak a baranyai németség szokása, például a hozzánk közeli Tolna megyei Szálka kápolnájának neve: Mausz-kápolna.
Az ígéret beteljesül
Az Evangélium szerint Krisztus feltámadása után hétfőn találkozott két tanítványával az emmauszi úton. A kenyér megáldására és megtörésére, igazságos szétosztására emlékezik
a népi vallási szokások között a húsvéthétfői Emmausz-járás. Az őshazából hozott hagyományt főleg Baranya, Tolna és Veszprém megyék német közösségei gyakorolják. A Biblia egyik leggyakrabban idézett története kiemelt mozzanata a jóban való remény és e remény szétzúzódásának, majd a remény beteljesülésének és az ígéret beteljesedésének példázata.
Előadás és kiállítás
Hogy a katolikus németség őshazájában mikortól gyakorolta az Emmausz-járást, nem tudni. Hozzánk településük előtt azonban minden bizonnyal jóval korábban is. Nálunk az első adat erről 1772-ből származik. A múzeumok baranyai igazgatósága is figyel az Emmausz-járásra. Április 7–8–9-én Burján István muzeológus tart tárlatvezetéssel egybekötött előadást e népszokásról, illetve mutatja be a „Test és lélek gyógyszere – a bor” című időszaki kiállítását a Néprajzi Múzeumban (Pécs, Rákóczi út 15.), mindhárom napon 9, 10, 11, 12 és 13 órától.
bor, pince, borászat, szőlő, pálinka, párlat, hírek .. e-mail: tester@fw.hu
2009.04.06. 09:13
Húsvéti EMMAUSZ járás Bólyban
Címkék: húsvét bor bóly
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://borhirek.blog.hu/api/trackback/id/tr11048963
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.