Borban az egészség
Mindez onnan jutott eszembe, hogy a minap olvastam egy megdöbbentő kutatási eredményt a bor egészségvédő hatásairól. Persze a kutatási eredményeket nem szoktuk komolyan venni, azonban az egészséggel kapcsolatos kijelentéseket mégsem árt megszívlelni. Egy dán kutatóorvos nem kevesebbet állított, minthogy: "Azon a napon, amikor nem iszunk meg egy pohár bort, az egészségünket kockáztatjuk." Mondta ezt azért, mert egy átfogó tanulmány eredményeként megállapította, hogy a borivók esetében alacsonyabb a szívinfarktus veszélye és általában a korai halálozás, mint az absztinens vagy éppen söröző, rövidező társaiknál.
A kutatást természetesen nem a borlobby támogatta, hanem egy 20 éves megfigyelésen alapuló munka eredménye.
Egyébként nem újkeletű ez annyiban, hogy a szőlővel való foglalkozást és a bor hatásait már a Biblia is különleges helyen említi. Mózes például azt írja könyvében: "Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
A Biblia persze nem áll meg ennél a kijelentésnél, hiszen egészen komolyan foglalkozik a bor jótékony hatásaival. Ezek közül a legismertebbek a Timóteushoz intézett szavak, amelyek már az egészségvédő hatásról tanuskodnak: "Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből."
Persze azt, hogy a borban nem csupán igazság, hanem egészség is lakozik, már az ókori görögök is tudták. A bort az orvoslás művészetébe Hippokrates vezette be és használta nyugtatóként, altatóként, fejfájásra, hangulatjavításra, fájdalomcsillapításra, szívbajokra, szembetegségekre és bakteriális fertőzésekre egyaránt. Az ókori Rómában pedig előszeretettel használták a nehéz vörösborokat lázcsillapításra, gyomorpanaszok esetén, vérzéscsillapításra vagy éppen étvágytalanság ellen. A legérdekesebb felhasználási forma az volt, amikor megengedték a 19. század végén, hogy a helyi betegbiztosítók listájukra vegyék, mint terápiás szert.
A fenti évszázados példák is jól mutatják, hogy a bor több, mint alkohol. Nincs is ez hiába, hiszen a bor közel 80 százaléka víz, a maradék pedig egyéb kedvező anyagokból áll. Így van ez függetlenül a szőlőfajtától, az évjárattól, talajtól, klímajegyektől. Bizonyára azt sem vitatja senki, hogy a borban a legkülönfélébb esszenciái találhatóak az ásványi anyagoknak, nem is beszélve a B és C vitamincsoportokról. A bor fő forrása a káliumnak, magnéziumnak, vasnak, réznek, mangánnak.
Közismert a borban polifenol formájában megtalálható antioxidánsok kiemelt szerepe, hiszen ezek főként gyulladásgátló hatásukról ismertek és gátolják a szervezet építőanyagainak kémiai sérülését. Jó példa erre a franciák borfogyasztási szokása, hiszen ők éppoly "koleszteringazdagon" étkeznek, mint mi, náluk azonban a szív- és érrendszeri megbetegedések jóval kisebb arányban jelentkeznek, mivel rendszeresen fogyasztanak vörösbort.
A napi borivás tehát nélkülözhetetlen az egészség megőrzéséhez. Már csak a mérték a kérdés. Legyen ez napi egy pohár magyar bor. Igyanak és gyógyuljanak. Kedves egészségükre..
forrásom a http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=598