Tokaj kontra Villány
Árvay János borászt kivéve, aki mindkét tájékon megvetette a lábát, talán semmi sem közös Tokaj-Hegyaljában és Villány-Siklósban. Még a lépték is más. Az alig 2,5 ezer hektáros villányi szőlőhegyet kerékpárral félóra bejárni, míg a Szerencstől Tokajon át Sátoraljaújhelyig „ezer dombból” álló, 6 ezer hektár szőlőt rejtő Tokaj-Hegyalja tengelye több mint 70 kilométer.
Villánynak kapóra jött, hogy – francia, mediterrán hatásra – világszerte divatos lett a vörösbor. A tokaji fehérbort, különösen az édes fehéret, viszont egyre nehezebb eladni. De a szabályok szerint még fehérbornak valóból is mindössze a furmintot, a hárslevelűt és a sárga muskotályt, no meg a kevésbé fontos zétát, kövérszőlőt és kabart termeszthetik a Hegyalján. Így azután míg Villányban a rövid pincesoron helyben elfogy a megtermelt bor nagy része, addig a másik területen túltermelés van. Sok pincében évek óta alig ürülnek a hordók, és nem csak azért, mert legalább 3–5 évig amúgy is érlelni kell az aszút.
Villány. A jól szervezett idegenforgalomnak köszönhetően helyben elfogy a megtermelt bor nagy része.
Villányban lendületet adott az üzletnek, hogy az osztrák és német kapcsolatokat ápoló sváb településen már a rendszerváltás előtt ugrásra készen lesték, mikor lehet végre vállalkozni. A nyolcvanas években a háború előtti családi borászhagyományok továbbvivői már piacot találtak a vásárokon, éttermekben, szállodákban. A filléres hasznot is beforgatva, apró lépésekkel, de folyamatosan fejlődő családi pincékből nőttek ki azok az immár Angliától Japánig ismert bormanufaktúrák, amelyek itthon, főleg vörösben, a szakma csúcsát jelentik.Ezzel szemben Tokaj-Hegyalján mintha elkényelmesedtek volna a szőlőtermelők. Mintha mindmáig magától értetődő lenne az állami gondoskodás, ha túl sok a szőlő, ha nem lehet eladni. Három magyar nagyvállalat – az állami Tokaj Kereskedőház Zrt, a Patricius Borház, valamint a Béres Zrt. – kivételével szinte csak külföldiek a nagybefektetők. Mindössze az utolsó hullámban érkeztek meg a nagyobb, magyar tulajdonú invesztorok (Palota Borház, Holdvölgy, Andrássy kúria).Ők éltek a privatizáció kínálta lehetőséggel, és fejlesztenek azóta is, bízva abban, hogy újraéleszthető a több évszázados hagyományú „királyok borának” hírneve. A politikának is nagyobb a súlya arrafelé, amit az is mutatott, hogy Orbán Viktor – felesége révén – tokaji birtokkal dicsekedhet. Politikai támadások is érték a volt miniszterelnököt a szőlőtelepítésre felvett támogatások miatt.
Míg a „kis” Villányt az összefogás, a közös hírnévépítés, az ország első borútja, és a minőséget szavatoló eredetvédelmi rendszere tette naggyá, Tokaj-Hegyaljáról úgy tartják, inkább a széthúzás az úr. Pedig itt alakult meg nálunk az első civil borászegyesület, a Tokaj Reneszánsz, amelynek tagjai magántőkéből költöttek és költenek milliókat a borok promóciójára.
Tokaj-Hegyalja. Jó pár pincészetben évek óta alig ürülnek a hordók, sok az eladó szőlő, pince, borászat.
Ám széthullottak még az állami támogatással létrehozott pinceszövetkezetek is. Nemcsak a közös népszerűsítésben, marketingben, de még az egységes eredetvédelem egyes elemeiben, a minőségépítésben sem tudtak megegyezni az érintettek. Nem csoda, hogy a minőség terén riasztóan tarka kép – a nejlonkannás, aromás furminttól az olcsó aszún át a világ 5 legjobb itala közé sorolt borkülönlegességig – fogadja Hegyalján a gyanútlan odalátogatót.Miközben Villányban kora tavasztól késő őszig a hétvégéken akár 40–50 ezer borturista is nyeli helyben a hegylevét, élvezi a jól szervezett idegenforgalom szolgáltatásait, addig a tokaji régióban lassacskán ébred Csipkerózsika-álmából a turizmus és az üzlet. Érthető, ha másfél évtized sokmilliárdos fejlesztése és vesztesége után fogy a türelme a nemzetközi befektető társaságoknak is. Sok az eladó szőlő, pince, borászat, miközben Villányban már aranyáron – hektáronként 20–25 millió forintért – sincs eladó parcella.
A különbség sejteti a jövőt. A villányi borászok optimisták, méltán bíznak abban, hogy a vörösbor nem divatcikk, hanem maga az egészség, pláne a „púder nélküli, villányi természetes”. A tarka tokaji bortenger viszont vihart sejtet, ha a helyiek továbbra sem tudnak összefogni az egyre távolodó szent cél, a királyoknak dukáló méregdrága borkülönlegességek érlelése érdekében.
forrásom a http://www.fn.hu/cegek/20080520/tokaj_kontra_villany/
