Szent Arnold napja - Sörünnep
Budapest, Budavári Palota, 2007. június 24. vasárnap
Nem kell zavarba esni, ha jobban szereted, mint a vizet, hiszen a történelem ezt a szenvedélyt is segít legalizálni: az aranyló ital évezredek óta a világ millióinak szomjúságát csillapítja. Hatezer éves sumér agyagtáblák tartalmazzák a világ első írott receptjeit - és miről is szólnának, ha nem a sörről! Legyünk hát ebben a műfajban is igényesek! Ahhoz, hogy felismerhessük a zamatokat, érdemes megismernünk a fortélyokat; gondolok itt a főzés során használt élesztőre és a hőmérsékletre, mert ez is, akár a borászat, precízen megalkotott mesterség. Fajtáktól függően a komlósság (illatos, gyógyfüves, keserű), a malátásság (édes, száraz, fűszeres, pörkölt) és a gyümölcsösség (árnyalt, határozott, citromos, almás, banánszerű) hangsúlyai váltakoznak.
Egy kis történelem: Szent Arnold a legenda szerint segített az európai pestisjárvány leküzdésében azzal, hogy víz- helyett sörivásra buzdította az embereket. Az egykori szerzetes jól tudta, hogy a főzött sörben már nincs jelen az akkor vízzel terjedő kór. Ilyen és hasonló tények tudói mérhetik össze tudásukat, hogy kivívják A sörkultúra bajnoka elismerést a Magyar Sörgyártók Szövetsége által első alkalommal megrendezett ünnepen. Ezúttal vegyük komolyabban a sörözést, ügyeljünk a habra, a buborékra, sőt a pohárra, és legfőképpen a hullámzó hegyoldalra a palotából hazafelé...