Hatályba lép hétfőn és áprilistól már kötelezően alkalmazandó az Európai Bizottság azon rendelete, amely az élelmiszerek akrilamidtartalmának csökkentésével kapcsolatos intézkedéseket ír elő.
A lap hétfői száma emlékeztet arra, hogy az akrilamid potenciálisan növeli a rák kialakulásának kockázatát. Olyan készítmények hőkezelése során jön létre, amelyek szénhidrátokat és fehérjéket egyszerre tartalmaznak. Főzött ételekben nem fordul elő.
Elsősorban a friss burgonyából készült hasábburgonya, egyéb darabolt (olajban sütött) termékek és szeletelt burgonyaszirom; a snackételek, sós kekszek, a burgonyapépből készült termékek, a kenyér; a reggeli gabonapelyhek (a zabkása kivételével), illetve a finom pékáruk (aprósütemény, édes keksz, kétszersült, gabonaszelet) gyártóinak kell különösen figyelniük.
Ugyancsak tartalmazhat akrilamidot a kávé, illetve bizonyos gabonaalapú bébiételek.
forrásom a https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2017/12/11/eletbe-lep-az-elelmiszerek-rakkelto-anyaganak-csokkenteserol-szolo-rendelet
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Akrilamid élelmiszerekben
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos véleményt adott ki az élelmiszerekben előforduló akrilamidról.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) élelmiszer szennyezőanyagokkal foglalkozó szakbizottsága (CONTAM Panel) – nyilvános konzultációt követően – 2015-ben tudományos véleményt adott ki az élelmiszerekben előforduló akrilamidról. Ebben megerősítette a korábbi értékeléseket, melyek szerint - állatkísérletek alapján - az élelmiszerekben jelenlévő akrilamid lehetségesen megnöveli a rák kialakulásának kockázatát a fogyasztók minden korcsoportjában.
Az akrilamid szénhidráttartalmú élelmiszerekben keletkezik azok magas hőmérsékleten (120 °C felett) történő hevítésekor (sütés, pörkölés, grillezés), alacsony nedvességtartalomnál.
A különböző sült burgonya termékek, kávék, kekszek, kenyerek az akrilamid fő étrendi beviteli forrásai. Az expozíciónak leginkább kitett fogyasztói csoport a gyermekek (alacsony testtömegük miatt).
Kérdések és válaszok az élelmiszerekben előforduló akrilamidról
(Készült az EFSA tájékoztatója alapján)
Mi az akrilamid?
Az akrilamid kis molekulasúlyú, vízben jól oldódó szerves vegyület. Használják többek között ipari kemikáliaként a poliakrilamid gyártásban.
2002-ben Svédországban figyeltek fel arra, hogy szénhidráttartalmú élelmiszerek magas hőmérsékleten (120-150 °C felett) történő hevítésekor (pl. sütéskor, grillezéskor vagy zsírban történő sütéskor) természetes módon keletkezik akrilamid.
Az élelmiszeripari feldolgozás és az otthoni ételkészítés során egyaránt végbemenő, az élelmiszer „barnulását”, számos íz összetevő kialakulását is eredményező ún. Maillard-reakció során redukáló cukrok és aminosavak (főként aszparagin) reakciójával képződik akrilamid.
Milyen élelmiszerek tartalmaznak akrilamidot?
A felnőttek étrendjében a különböző sült burgonya termékek (hasábburgonyák, krokettek, stb.), kávé, kekszek, kenyerek az akrilamid fő beviteli forrásai. A legtöbb gyermek számára a sült burgonya termékek jelentik az akrilamid bevitel jelentős részét. A csecsemők számára bizonyos bébiételek az akrilamid legfontosabb forrásai. Néhány más élelmiszer pl. a burgonyaszirom, burgonya snack aránylag sok akrilamidot tartalmaz, azonban – a szokásos/változatos étrend esetén - szerepük a teljes bevitelben korlátozottabb.
Az élelmiszerekben jelenlévő akrilamid jelent(het)-e a fogyasztók számára kockázatot a rák kialakulását tekintve?
A jelenleg rendelkezésre álló humán tanulmányok a rák kialakulására vonatkozó kockázat növekedésére korlátozott és nem egyértelmű, egymásnak ellentmondó bizonyítékokat szolgáltatnak. Állatkísérletekben azonban a táplálékkal bevitt akrilamid nagymértékben megemelte a génmutációk és tumorok kialakulásának valószínűségét különféle szervekben. Ezen állatkísérletes vizsgálatok eredményei alapján az EFSA szakértői egyetértenek a korábbi értékelésekkel, melyek szerint az élelmiszerekben jelenlévő akrilamid lehetségesen növeli a rák kialakulásának kockázatát. Ez minden fogyasztói korcsoportra vonatkozik, testtömegük alapján azonban a gyermekek az expozíciónak legjobban kitett csoport.
Mi történik a szervezetben az akrilamiddal?
Az elfogyasztott ételekkel és italokkal bevitt akrilamid felszívódik a gyomor- és bélrendszerből, eljut a szervekbe és a szervezetben zajló anyagcsere folyamatok során átalakul. Az egyik fő anyagcseretermék a glicidamid. Feltehetően ez a vegyület okozza a kísérleti állatokban észlelt génmutációkat és tumorokat.
Van más egészségi kockázat is a rák mellett?
Az EFSA szakemberei mérlegelték az akrilamid lehetséges káros hatásait az idegrendszerre, a születés előtti és utáni fejlődésre, a szaporodásra (hím reprodukcióra). Ezen hatások tekintetében a jelenlegi étrendi bevitel alapján az akrilamidot nem tartották aggályosnak.
A fogyasztók mit tehetnek az élelmiszerekben előforduló akrilamid okozta kockázat csökkentéséért?
Mivel az akrilamidot lehetetlen teljesen eltávolítani az étrendből, nagy jelentősége van a bevitel csökkentésének, az otthoni főzési szokások módosításával, és a változatos étrenddel. Az összetevők kiválasztása és az alkalmazott sütési/főzési hőmérséklet befolyásolja a különböző élelmiszerek akrilamid tartalmát. Az akrilamid szintek közvetlen kapcsolatban vannak az élelmiszerek „barnaságával”, ezért azt ajánlják a fogyasztóknak, hogy az otthoni ételkészítés során ne süssék túl (ne „égessék”), hanem csak enyhén barnára süssék azokat. Törekedni kell a főzési gyakorlatok váltogatására és egyensúlyt kell keresni a forralás, gőzölés, sütés, pörkölés között, mely segíthet a fogyasztói expozíció csökkentésében. Az élelmiszerek okozta humán-egészségi kockázatot a kiegyensúlyozott étrend általában csökkenti. Az élelmiszerek széles választékának - pl. hús, hal, zöldségfélék, gyümölcsök és a keményítőben gazdag élelmiszerek (melyek akrilamidot tartalmazhatnak) - fogyasztásával a kiegyensúlyozott étrend segítheti a fogyasztókat akrilamid bevitelük csökkentésében.
Mit tesz/tehet az élelmiszeripar?
Egy európai élelmiszeripari szervezet (FoodDrinkEurope, FDE) – a hatóságok támogatásával - olyan önkéntes méréseket, intézkedéseket fejlesztett ki (az úgynevezett „akrilamid toolbox” megközelítést), amelyek útmutatóul szolgálnak az előállítók és feldolgozók számára az akrilamid szintek csökkentésére az egyes termékek gyártása során. A FDE az Európai Bizottsággal együttműködve rövid útmutatókat készített az édes és sós kekszek, az extrudált kenyerek, kétszersültek, kenyérfélék, gabonapelyhek, reggeli cereáliák, sült burgonyatermékek, burgonyaszirom, hasábburgonya valamint bébiételek akrilamid tartalmának csökkentéséhez. A naprakész kiadványok a DG SANTE honlapján számos nyelvi változatban – köztük magyarul is - elérhetők. Az akrilamid kapcsán az élelmiszeriparban érintett feleknek a számukra legmegfelelőbb módszert kell választaniuk az adott szennyezőanyag végtermékben való jelenlétének csökkentésére, figyelembe véve az adott kockázati tényezőt és egyéb szennyezőanyagok lehetséges kockázatát, a végtermék minőségét és érzékszervi tulajdonságait, valamint a módszer ellenőrzésének megvalósíthatóságát és eredményességét is.
Nemzetközi és nemzeti szervezetek akrilamiddal kapcsolatos tevékenysége (2002-től napjainkig)
Az Élelmiszer-tudományi Bizottság (SCF), az élelmiszer-biztonságot érintő tudományos kérdésekben korábban illetékes európai szerv, 2002-ben tudományos véleményt adott ki, melyben ismertetette az új svéd tudományos eredményt az élelmiszerekben előforduló akrilamiddal kapcsolatban. Kísérleti állatokban az akrilamid genotoxikusnak és rákkeltőnek bizonyult, ezért az SCF ajánlása alapján az ALARA (As Low As is Reasonably Achievable) elvnek megfelelően az ésszerűen elérhető lehetséges legalacsonyabb szintre kell csökkenteni a bevitelt. Lényege, hogy az élelmiszeripar szereplői a számukra legmegfelelőbb módszert válasszák az akrilamid véktermékben való jelenlétének csökkentésére.
2005-ben a FAO és a WHO közös szakértői testülete (JECFA) értékelést adott ki az akrilamidról. Ajánlásuk szerint intézkedéseket kell tenni az étrendi bevitel csökkentése érdekében. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2005-ben megjelent állásfoglalásában a JECFA véleményét megerősítette.
Az akrilamid karcinogenitásáról 2008-ban az EFSA tudományos kollokviumot tartott.
A feldolgozott élelmiszerek akrilamid tartalmát Európában rendszeresen vizsgálták és vizsgálják. A vegyület előfordulási szintjeinek felmérése 2007 óta bizottsági ajánlások (2007/331/EK, 2010/307/EU, 10.1.2011., 2013/647/EU) alapján folyik.
Az elmúlt években az akrilamid monitoring adatokat az ajánlásokban foglaltak szerint Magyarországról a NÉBIH rendre megküldte az EFSA adatbázisába.
A monitoring eredményekről EFSA értékelések készültek és jelentek meg 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben és 2015-ben.
Az említett EFSA értékelések alapján a Bizottság ún. indikatív akrilamid értékeket határozott meg az egyes élelmiszerekre, élelmiszer csoportokra. A Bizottság - az élelmiszerek akrilamid szintjének vizsgálatáról szóló - 2013/647/EU ajánlása szerint azokban az esetekben, amikor az akrilamid szintek meghaladják ezeket az indikatív értékeket, a tagországoknak további vizsgálatokat kell végezni az alkalmazott gyártási és feldolgozási módszerek vonatkozásában. A vizsgálatoknak magukban kell foglalniuk az élelmiszeripari vállalkozók veszélyelemzésen és a kritikus ellenőrzési pontokon alapuló rendszerét (HACCP). Azt kell megállapítani, hogy az élelmiszeripari vállalkozók milyen mértékben alkalmazzák az akrilamid szintek minimalizálását célzó, jelenleg ismert opciókat (pl. a FDE akrilamid eszköztárban (toolbox) foglalt lehetőségeket).
2013. április végén az EFSA a hatósági mintavételezéseken kívüli adatgyűjtési felhívást tett közzé, amelyben humán expozícióbecsléshez kért akrilamid előfordulási adatokat élelmiszerben az élelmiszeripari vállalkozásoktól és más érintettektől.
Az általános akrilamid expozíció csökkentéséhez csökkenteni kell az akrilamid szintet azokban az élelmiszer-csoportokban, melyek leginkább növelik az expozíciót, így pl. a sült krumpliban (ideértve a hasábburgonyát), kenyérben, pörkölt kávéban, kekszekben.
Az ipar képviselői (FoodDrinkEurope, FDE) – a hatóságok támogatásával - olyan önkéntes méréseket, intézkedéseket fejlesztettek ki (az úgynevezett „akrilamid toolbox”megközelítést), amelyek útmutatóul szolgálnak az előállítók és feldolgozók számára azon lépések meghatározásában, amelyek az akrilamid szint csökkenését eredményezik az egyes termékek gyártása során. Az élelmiszer gyártóknak az akrilamid tartalom csökkentésére azt a módszert kell választaniuk, amelyik a leginkább alkalmazható egy adott terméktípusra, figyelembe véve a feldolgozási folyamatot és a termékek minőségi követelményeit. Ez a módszer termék csoportonként eltérő lehet. Annak érdekében, hogy a gyártók könnyebben megtalálják a rájuk vonatkozó részeket, az FDE az útmutatóból rövid kivonatokat készített a különböző szektorok számára, amelyek magyar nyelven is hozzáférhetőek az alábbi linkeken:
· édes és sós kekszek, valamint az extrudált kenyerek és kétszersültek
· gabonapelyhek/reggeli cereáliák akrilamid tartalmának csökkentéséhez
· sült burgonyatermékek, burgonyaszirom
· sült burgonyatermékek és a hasábburgonya
· élelmiszerek csecsemők és kisgyermekek számára (angol nyelven)
A Codex Alimentarius Bizottság az élelmiszerek akrilamid tartalmának csökkentésére vonatkozóan gyakorlati útmutatót (CAC/RCP 67-2009) adott ki.
Több európai országban folytak kutatási programok, melyek során vizsgálták pl. a fajtaválasztás, a termesztési körülmények és a tárolás hatását a késztermékek akrilamid tartalmára.
Az akrilamid kérdéskör megoldását nehezíti, hogy az akrilamid képződést befolyásoló tényezők változtatása hatással van a különböző feldolgozott termékek minőségére, érzékszervi tulajdonságaira (szín, íz) és más hőhatásra keletkező élelmiszer szennyezőanyagok pl. furán képződésére is.
2014-ben az EFSA képes tájékoztatót adott ki „Akrilamid az élelmiszerekben” címmel a fogyasztók szélesebb körben való tájékoztatása céljából. Ebben információk találhatóak arról, hogy az akrilamid mely élelmiszerekben és milyen úton keletkezik, valamint javaslatokat ad az akrilamid tartalom csökkentésére élelmiszereinkben.
2014. július 1.-én az EFSA/CONTAM Panel konzultációra bocsátott egy új, átfogó tudományos szakvélemény tervezetet, melyet az érintettek észrevételeivel együtt 2014. december 10.-én Brüsszelben megvitattak. A hozzászólások elsősorban az élelmiszerekben lévő akrilamid lehetséges egészségi kockázataira, valamint az étrendből eredő humán expozícióbecslésre koncentráltak.
A konzultációt követően 2015. június 4.-én megjelent az EFSA tudományos véleménye az akrilamid előfordulásáról élelmiszerekben. A legutóbbi felmérések szerint az akrilamid legnagyobb mennyiségben kávé-helyettesítőkben és kávékban, illetve sültburgonya termékekben volt mérhető. Az étrendi expozícióhoz leginkább a sültburgonya termékek járultak hozzá (kivéve a burgonya chips-eket és snack-eket). Az EFSA megerősítette a korábbi értékeléseket, melyek szerint - állatkísérletek alapján - az élelmiszerekben jelenlévő akrilamid lehetségesen megnöveli a rák kialakulásának kockázatát a fogyasztók minden korcsoportjában. Erről bővebb tájékoztatás elérhető az EFSA honlapján.
forrásom a http://portal.nebih.gov.hu/-/akrilamid-elelmiszerekben
-------------------------------------------------
Akrilamid
Az akrilamid természetidegen, ember által előállított vegyület, mely már az 1950-es évektől kezdve kereskedelmi forgalomban van. Az iparban műanyag, főként a poliakrilamid polimerek gyártására során és a festékgyártásban alkalmazzák, illetve ivóvíz szűrésére is használják. Alkalmazzák eldobható pelenkák, gyógyászati termékek, valamint mezőgazdasági termékek előállítására, így pl. kisebb mennyiségben akrilamidot használnak a cukorrépalé tisztítása során is. Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő, mutagén és irritatív vegyület, mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik.
Anyag(csoport) neve, CAS szám, kémiai jellege, miből állítják elő
Név: Akrilamid, 2-propénamid, vinilamid, akrilsav-amid, prop-2-énamid
Angol név: Acrylic amide, Acrylic acid amide, 2-Propenamide, Ethylenecarboxamide, Amresco Acryl-40, Acrylagel, Optimum
Képlet: C3H5NO
CAS szám: 79-06-1
Az akrilamid fehér színű, kristályos szerkezetű anyag, mely viszonylag alacsony hőmérsékleten (84°C-on) olvad [1]. Vízben (2040 g/l, 25°C-on), etanolban, éterben és kloroformban is jól oldódik [2, 3]. Az akrilamid nem termikusan ammóniára, termikusan pedig szén-monoxidra, szén-dioxidra és nitrogén-oxidokra bomlik.
R-mondatok [4]:
R45: Rákot okozhat.
R46: Öröklődő genetikai károsodást okozhat.
R20/21: Belélegezve és bőrrel érintkezve káros.
R25: Lenyelve mérgező.
R36/38: Irritálja a szemet és a bőrt.
R43: Bőrrel érintkezve túlérzékenységet okozhat.
R48/23/24/25: Mérgező: Súlyos egészségkárosodást okozhat hosszabb időn át belélegezve, bőrrel érintkezve és lenyelve.
R62: Lehetséges, hogy veszélyt jelent a termékenységre.
S-mondatok [2]:
S45: Baleset vagy rosszullét esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha lehetséges a címkét meg kell mutatni.
S53: Kerülni kell az expozíciót, Használata előtt szerezzen be külön használati utasítást.
Az akrilamid természetidegen, ember által előállított vegyület [5], mely már az 1950-es évektől kezdve kereskedelmi forgalomban van. Ebben az időben még akrilnitril, hidratált kénsav és szulfát sók segítségével állították elő, de ez az eljárás veszélyesnek bizonyult a keletkező melléktermékek miatt. 1971-től akrilnitril és réz segítségével gyártották, majd 1985-től mikroorganizmusok segítségével is sikerült szintetizálni. Laboratóriumi körülmények között a legnagyobb hatásfokkal aszparaginsav és cukor nagy hőmérsékleten történő reakciójakor keletkezik.
Legnagyobb mennyiségben az USA-ban, Európában és Japánban állítják elő [6]. A gyártás mellett az akrilamid spontán keletkezhet élelmiszerek 120°C fölötti hőmérsékletre történő hevítése (sütés, pörkölés) során is, az aszparagin és a redukáló cukrok reakciója, azaz az ún. Maillard-reakció révén. A folyamatot csupán 2002-ben írták le először a svédországi Stockholm Egyetem kutatói; azóta az akrilamidot számos magas hőmérsékleten készülő ételben megtalálták [7].
Mire használják, miért és hol található meg közvetlen környezetünkben
Az akrilamidot az iparban műanyag, főként a poliakrilamid polimerek és festékek gyártásában alkalmazzák, illetve ivóvíz szűrésére is használják. Alkalmazzák eldobható pelenkák, gyógyászati termékek, valamint mezőgazdasági termékek előállításához, így pl. kisebb mennyiségben akrilamidot használnak a cukorrépalé tisztítása során is. További felhasználási területei a ragasztóanyagok, kötőanyagok és nyomdafestékek gyártási folyamatai, de jelen van homoköntödékben, textilnyomtatásnál használatos pasztákban és vízvisszatartó eszközökben is valamint csávázószer is lehet [8]. Emellett használják fogtömésekben, fúrási folyadékok adalékanyagaként, gumik térhálósításánál, bőrkezelő és -tömörítő anyagokban, talajstabilizálókban, borotválkozó szerekben [9], a cellulóz- és papírfeldolgozás, élelmiszer-feldolgozás folyamatában, ivóvízkezelésben és a fényképészetben is [10].
Akrilamid keletkezik bizonyos élelmiszerek, például burgonya és liszt erős felmelegítésekor. Ezen élelmiszerek egy adott cukortípus mellett a fehérjék természetes alkotórészét, aszparaginsavat is tartalmaznak. Így az akrilamid kimutatható számos élelmiszeripari termékben, úgymint a kenyérben, kávéban, kekszekben, gabonapelyhekben, chipsekben stb. Egy az aminosavak és cukrok közti speciális vegyi reakció okozza a sült, sütött és pirított élelmiszerek, például a kenyér, a sültek, a kávé és a karamella jellegzetes aromáját [28].
Hogyan jut be szervezetünkbe
Az átlagember szervezetébe az akrilamid a levegővel, ivóvízzel és a különböző élelmiszerekkel, továbbá a bőrrel való érintkezés során juthat be, de jelentős forrása lehet még a dohányzás is [11]. Az ivóvízbe és az élelmiszerekbe kerülése részben az ipari kibocsátásoknak köszönhető (pl. a kibocsátott szennyvíz közvetítésével) [12], ám az élelmiszerekben való megjelenésének fő oka az akrilamid tartalmú csomagolásokból történő kioldódás, illetve a hőkezelés hatására képződő vegyi anyag jelenléte [6]. A következő táblázat, néhány élelmiszer akrilamid tartalmát mutatja be [12].
|
Termékcsoport neve |
Akrilamid szint (µg/kg) |
||
|---|---|---|---|
|
Átlag |
Minimum-maximum |
Vizsgált minták száma |
|
|
Burgonyachips (vékonyan szelt) |
1312 |
170-2287 |
38 |
|
Sültkrumpli (vastagon szelt) |
537 |
<50-3500 |
39 |
|
Bundázott ételek |
36 |
<30-42 |
2 |
|
Pékáruk |
112 |
<50-450 |
19 |
|
Kekszek, pirítós |
423 |
<30-3200 |
58 |
|
Reggeliző gabonapelyhek |
298 |
<30-1346 |
29 |
|
Kukorica chips |
218 |
34-416 |
7 |
|
Lágy kenyér |
50 |
<30-162 |
41 |
|
Hal és tenger gyümölcsei |
35 |
30-39 |
4 |
|
Szárnyas |
52 |
39-64 |
2 |
|
Csokoládépor |
75 |
<50-100 |
2 |
|
Kávépor |
200 |
170-230 |
3 |
|
Sör |
<30 |
<30 |
1 |
A vizsgált termékek közül a legmagasabb akrilamid értékek a vékonyan szelt burgonyából készült chipseknél mérhetőek [12].
Az átlagos lakossági kitettség mellett jelentős expozíció alakulhat ki az akrilamidot felhasználó üzemek dolgozóinak esetében - bőrön át, valamint belégzés útján juthat be az anyag a szervezetükbe. Az akrilamidot használó üzemek munkahelyi légterében 0,1-3,6 mg/m3 (átlagosan 0,6 mg/m3) akrilamid-koncentrációt mértek [6].
Az emberi szervezetből az akrilamid a vizelettel távozik, legnagyobb mértékben glutationhoz kötődve. 7 nap alatt közel 90%-os a kiürülés [29].
Milyen egészségkárosító hatásokkal rendelkezik, milyen adatok vannak erre
Az akrilamid környezeti elemekben mérhető koncentrációja 100%-ban emberi tevékenységhez köthető kibocsátásból származik. A környezetbe kerülése elképzelhető a szállítás, tárolás, felhasználás és ártalmatlanítás komplex láncolatán keresztül, elsősorban a poliakrilamidból képződő bomlástermékek révén [6].
Környezeti terjedése révén megjelenhet a levegőben, a vízben és a talajban: az amerikai EPA szakvéleménye szerint akár évi 250 tonna akrilamid is kerülhet a környezetünkbe [8]. Kiváló vízoldékonysága és gyors terjedése révén elsősorban a felszín alatti vízkészletekben jelenhet meg, pl. akrilamidot felhasználó talajmunkálatok, az ún. grouting eljárások során [10]. Viszonylag könnyen bomló anyagnak tekinthető, így a környezetre gyakorolt káros hatása is mérsékelt [9]. Környezeti koncentrációját csupán ritkán mérik [13]: poliakrilamidot felhasználó gyárak elfolyó szennyvizében 1-50 µg/l koncentrációt detektáltak, kötőanyagként történő alkalmazása során pedig a felhasználási területet környező kutakban akár 400 mg/l koncentrációt is elért. Akrilamidot használó gyárak környezetében ugyanakkor sem a levegőben, sem a talajban nem tapasztaltak kimutatható értéket (0,1 µg/m3, ill. 0,02 mg/kg kimutatási határ mellett) [9].
Halakra mérsékelten veszélyes. Az EPA (1985) több halfajra közöl LC 50 értéket, köztük: Carassius auratus (aranyhal), Rasbora heteromorpha (harlekin hal), és a Poecilia reticulata (guppi). Áramló vízben LC 50 értékek: 460 mg/l, 250 mg/l, és 130 mg/l harlekin halakkal mérve 24 órás, 48 órás, és a 96-órás tesztek esetében. A statikus 24-órás és 96-órás LC 50 értékek az aranyhalnál 460 mg/l és 160 mg/l (EPA). A 7 napos LC 50 érték a guppiknál körülbelül 35 mg/l. A 24 órás LC 50 Daphnia magna (vízi bolha, az első stádiumú) a 230 mg/l [30].
Levegőben a becsült felezési ideje 6,6 óra, talajban ez az érték talajtípustól függően 21-36 óra. Vízben az akrilamid lebontására képes mikroorganizmusok mennyiségétől függően 2-12 nap alatt bomlik le. A vízi szervezetek körében elvégzett vizsgálatok alapján az akrilamid bioakkumulációs hajlama alacsony [8]. Aerob talajokban 14 nap alatt a 74−94 százaléka bomlik le, elmocsarasodott, anaerob talajban pedig csupán 64−89 százaléka bomlik le. A talaj típusától függően a becsült felezési idő tartománya 21−36 óra [31].
Milyen környezeti kockázatokat hordoz
Az akrilamid mérgező, valószínűleg rákkeltő, mutagén és irritatív vegyület, mely a szervezetbe kerülve könnyen felszívódik. A vérben való felezési ideje kb. 2 óra, a szövetekben ez akár 5 óra is lehet [10], ám 7 nap kell a közel 90%-os a kiürüléshez. Az egyéni adottságoktól, a szervezetbe kerülésének útvonalától és mennyiségétől függően produkálhat lokális hatásokat, mint például hólyagokkal és hámlással kísért bőr és nyálkahártya irritációt, vagy kiterjedhet a teljes szervezetre, melynek során központi és vegetatív idegrendszeri tüneteket eredményezhet [6]. Jellegzetes akut mérgezéses tünetei lehetnek a zavartság, hallucinációk, memóriazavarok, és szédülés, felnőttkori distressz, illetve viselkedési zavarok.
Krónikus, hónapokon, éveken át tartó kitettség esetén fáradtság, álmosság, vizelet és székletürítési nehézségek, fogyás, idegrendszeri elváltozások és túlzott mértékű izzadás tapasztalható [3, 14]. Főleg monomer formában okozhat idegrost károsodást (disztális axonopathiát), amely a végtagokon jelentkező érzészavarokban, gyengeségben és progresszív mozgáskoordináció hiányában (ataxia) nyilvánul meg [15].
Az IARC besorolása szerint emberen valószínűleg rákkeltő, 2A kategóriába sorolt vegyület [32]. Epidemiológiai vizsgálatok alapján statisztikailag igazolt összefüggést felfedeztek fel az akrilamidnak való munkahelyi kitettség és a hasnyálmirigyrák kialakulásának gyakorisága között; más rákfajták esetében az esetleges kapcsolat nem kellő mértékben alátámasztott [12].
Az akrilamidot az EU 2-es kategóriájú mutagén vegyületként sorolja be. Az akrilamid mutagenitására állatkísérletek során tapasztalt kromoszómarendellenességet kiváltó [12], illetve sejtosztódási zavarokat okozó hatásai utaltak [15]. Tesztállatokon végzett vizsgálatok alapján teratogén hatása nem igazolt.
A kitettség és az egészségügyi kockázat mértéke milyen tényleges veszélyforrást jelent a lakosság számára
Az akrilamid-bevitel az EU-ban étkezési szokásoktól függően 0,3-1,4 µg/testtömeg kg/nap. Mivel az akrilamid bevitel rákkockázatot jelenthet [33], a FAO és a WHO nem állapított meg általános biztonságos minimális bevitel szintet (NOAEL). Több nagy gyártó viszont a kockázatok miatt önkéntesen az akrilamid tartalom csökkentése mellett döntött a termékeiben [34].
Akut akrilamid mérgezésre átlagos lakossági kitettségnél nem kell számítani. Erre példát csupán extrém körülmények között találhatunk, úgymint hosszú idejű munkahelyi expozíció esetén megfelelő védőfelszerelés megléte nélkül [16], vagy nagy mennyiségű akrilamid véletlen/szándékos lenyelése során [10, 17]. Különös figyelmet érdemelnek azonban azok az ásott, vagy fúrt kutak, melyek környezetében akrilamid, vagy poliakrilamid felhasználás történik: ilyen körülmények között előfordulhat, hogy az akrilamid koncentráció már az akut mérgezéshez elegendő szintet ér el. Ezt bizonyítja egy öttagú család esete, akik egy akrilamiddal szennyezett, ásott kút vizét használták fürdésre, ivásra és főzésre. Esetükben az akrilamid idegrendszeri, viselkedési zavarokat váltott ki, felépülésük több hónapba telt [18].
Átlagos körülmények között inkább a krónikus, kis koncentrációban jelentkező akrilamid terhelés a jellemző, mely elsősorban az élelmiszerek és az ivóvíz útján, illetve a dohányzás révén alakul ki. A hosszú távú, kis koncentrációjú akrilamid kitettség egészségügyi hatásairól azonban jelenleg csupán korlátozott információval rendelkezünk.
Az EPA véleménye szerint az akrilamid esetében az ivóvízben megengedhető maximális szennyezőanyag szint, mely még nem okoz egészségkárosodást (Maximum Contaminant Level, MCL) nulla, azaz nincs olyan koncentráció érték, melynek fogyasztása esetén az egészségkockázat kizárható [19]. Hasonló következtetésre jutott a WHO is; álláspontjuk szerint az akrilamid azon kemikáliák közé tartozik, melyek esetében nem állapítható meg biztonságos küszöbérték, azaz az egészségügyi kockázat nagyon kis koncentrációk mellett sem szűnik meg, csupán csökken [20].
Hogyan kerülhetjük el
Annak ellenére, hogy az akrilamid valószínűleg azóta van jelen az ember táplálkozásában, amióta elkezdett főzni - bár az utóbbi évek megugró chips és sült krumpli fogyasztása bizonyára növelte az akrilamid bevitelt - a nemzetközi szakértői állásfoglalás szerint a felmerülő biztonsági aggályok miatt mégis célszerű lenne az élelmiszerek és az ivóvíz akrilamid-tartalmát csökkenteni. A problémát súlyosbítja, hogy jelenleg nincs elfogadható eljárás az akrilamid ivóvízben történő, rutinszerű detektálására, kiszűrése pedig speciális víztisztítási eljárásokat igényel [19]. A vízszolgáltatók esetében jelenleg a legfontosabb feladat az akrilamid víztisztítási eljárásokban történő felhasználásának korlátozása, mellyel csökkenthető az ivóvízbe kerülő mennyisége [19].
Az élelmiszerek tekintetében mind gyártói, mind fogyasztói oldalról történhetnek megfelelő lépések az akrilamid elkerülésére. Ismert, hogy az akrilamid szénhidrát tartalmú ételek sütésekor, 120 °C feletti hőmérsékletre hevítésekor keletkezik, de 170 °C fölött ugrásszerűen nő a koncentrációja. Az optimális sütési idő és hőmérséklet megválasztásával tehát csökkenthetjük a keletkező vegyi anyag mennyiségét. Javasolt, hogy ne süssünk többször ugyanabban az olajban és ne égessük oda az ételt. Főtt vagy párolt élelmiszerekben nem találtak mérhető mennyiségű akrilamidot, így ezek az elkészítési módszerek az akrilamid szempontjából biztonságosnak tekinthetőek. Mivel tudjuk, hogy mely élelmiszerek tartalmaznak az átlagosnál több akrilamidot, célszerű a változatos, egészséges étrend választásával ezek arányát csökkenteni a táplálkozásunkban.
Mivel különösen a chipsek és a sültburgonya tartalmaz jelentős mennyiségben akrilamidot, fontos, hogy figyeljünk ezen termékek optimális sütésére. Javasolható, hogy válasszunk olyan burgonyafajtákat, amelyek redukálócukor-tartalma a lehető legalacsonyabb. Figyeljünk rá, hogy a burgonyát 6 °C-nál magasabb hőmérsékleten tároljuk, ne vásároljunk olyan burgonyát, mely kint állt a szabad levegőn (fedetlenül) éjszaka, fagyos időben. Sütés előtt mossuk meg a burgonyaszeleteket meleg/forró vízben, hogy eltávolítsuk a felesleges cukrot.
Az ipar képviselői részéről szintén fontos az akrilamidszint csökkentését eredményező intézkedések foganatosítása, melyre már történtek kedvező lépések például az Európai Élelmiszer- és Italgyártók Szövetségének (CIAA) „akrilamid eszköztárával” [21] és az Európai Unió részéről az ún. HEATOX projekt (Hő hatására keletkező toxikus anyagok az élelmiszerekben) keretében [22]. A CIAA a magyar fogyasztók és gyártók számára is készített útmutatást [35].
Munkahelyi kitettség esetén javasolt az akrilamiddal dolgozók tájékoztatása az akrilamid kitettség kockázatairól, jellegzetes tüneteiről, illetve esetükben szükséges a megfelelő védőfelszerelések használata és a biztonsági előírások maradéktalan betartása [10].
Léteznek-e kevésbé káros alternatívák, és melyek azok
Élelmiszerbiztonsági szempontból több alternatíva is elképzelhető az élelmiszerek akrilamid tartalmának csökkentésére, mely már a haszonnövény termesztésénél kezdődő folyamat. Ennek egyik lehetséges útja az élelmiszer alapanyagául szolgáló növények aszparagintartalmának csökkentése. Ismert tény, hogy a szulfátban szegény talajon nőtt gabona, illetve a belőle készített liszt és kenyér több aszparagint tartalmaz, mint a megfelelő tápanyagellátottságú talajon termesztett növény, így 160 °C-os sütésnél akár 5-7-szer több akrilamid képződhet belőle [23]. A helyes tápanyagellátás mellett megfelelő fajtaválasztással szintén befolyásolható a növény aszparaginkoncentrációja, így csökkenthető az akrilamid- szint. Az alacsony aszparagintartalmú termékekből kevesebb akrilamid keletkezik, amit a termelésen túl a tárolással is lehet befolyásolni.
A vegyi anyag mennyisége az olyan élelmiszerekben, mint például a kétszersültek, kekszek és burgonyaszirmok, a gyártói oldalról befolyásolható az ételkészítési folyamatok szabályozása útján.
2002-ben a kanadai egészségügyi minisztérium arra utasította az ország valamennyi élelmiszergyártóját, hogy kerüljék az aszparagin és a glükóz kombinációját magas hőmérsékleten, és vizsgálják meg az alternatív gyártási folyamatok lehetőségét [36].
Az akrilamid kötőanyagként történő ipari felhasználása során alternatívát jelenthetnek a poliuretánok, szilikátok, formaldehidek, illetve bizonyos szituációkban a ragasztók, cementkötésű- és bentonit-injektálók. Az alternatív megoldások használata előtt ugyanakkor szintén javasolt a környezetegészségügyi kockázatok mérlegelése [24].
Vonatkozik-e rá valamilyen jogi szabályozás (betiltás, korlátozás), vagy van-e ilyen folyamatban
Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) az akrilamidot a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelet, valamint az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján különös aggodalomra okot adó anyagként osztályozta [25], így várható hogy bizonyos korlátozó intézkedésekről is dönt az unió.
Az Európai Bizottság 2007-es ajánlása (2007/331/EC) szerint a tagállamoknak rendszeresen mérni kell az élelmiszerek akrilamidszintjét [37].
Az ivóvíz akrilamid tartalmát Magyarországon a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet szabályozza, a vízben várható maradék monomerkoncentrációra nézve a vonatkozó határérték 0,10 μg/l. Számos országban a csapvíz minősége érdekében 0,05%-ban korlátozzák az ivóvízkezelésben használatos poliakrilamidban megengedett akrilamid monomer koncentrációját [6].
Az élelmiszerek esetében a 152/2009. (XI.12.) FVM rendelet 29. melléklete tartalmazza a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-2002/72 számú előírását az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról, mely kimondja, hogy a csomagolási műanyag egyedi kioldódási határértéke akrilamid esetében <0,01 mg/kg lehet, azaz csak a kimutathatósági határ alatti szint elfogadható.
A 40/2001. (XI.23.) EüM rendelet alapján akrilamid nem használható fel kozmetikai termékek gyártásához.
A NIOSH és a WHO ajánlásai szerint a munkahelyi levegőben megengedhető akrilamid szint 10 óra alatt 0,03 mg/m3 [26, 27], ám mivel rákkeltő vegyület, javasolt a kitettség lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Magyarországon a 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról alapján a megengedett maximális koncentráció akrilamid esetében munkahelyi légtérben szintén 0,03 mg/m3.
A környezeti elemekben mérhető akrilamid koncentrációt jogszabályi előírás nem szabályozza.
forrásom a
