A szőlő gépesített terméshozam szabályozása

A kézi beavatkozásra változékony tőkeforma, fajta és környezeti feltételek mellett kerül sor. Nem csoda, hogy a
munkafolyamat gépesítése eredménytelen maradt. Ráadásul a szőlőt vesszőtermelésre kényszeríti. A képzésére fordított szerves anyag pedig venyigeként „vész el”. A feladat megoldása a biológiai alapok tisztázásával indult. 1968-ban kísérleteket kezdtünk a metszés nélkül nevelt szőlő fürtképzésének és önszabályozásának megismerésére. A metszett szőlővel való összehasonlítása pedig lehetővé tette a tőke „ideális” termőfelület igényének megállapítását, az átállítási együttható értékének kiszámítását. Munkánk kapcsán 1972-ben új tőkeművelésmód született. (Babó magyar szabadalom 171.857).

Tőke kialakítása és terméshozam-szabályozás ágaskordonon (Elvi vázlat)

A magas művelésű tőke kordonkarjáról leívelődő vesszőket (hajtásokat) a föld felett gép rövidítette meg. Az új eljárást (Dr. Kozma Pál professzor javaslatára) ágaskordon tőkeformának neveztem el. (Babó, T./1975/ Doktori értekezés). Az új szőlőtermesztési eljárásra Magyarországon szabadalmi oltalmat kértem és kaptam. (Babó, T. /1977/), amit később számos szőlőtermesztő országra kiterjesztettük. (Németország /DE-OS 3144651/, Ausztria
/351 ’312/, USA/No 4.333.266/ stb.). Bemutató-ültetvények születtek a Hosszúhegyi ÁG-ban, a Bajai ÁG-ban és számos nagyüzemben (Kunszállás, Nagykőrös stb.).

A találmány értékesítése során számos szőlőtermesztő országot felkerestünk. Kiállításokon a tőkéket téli, videón pedig nyári állapotban, valamint előadásokon bemutatókat tartottunk (Stuttgart, Inervitis /1980, 1995/, Ausztrália CSIRO /1980/ stb.). Az új eljárást elsőként Ausztráliában vezették be. A módszer gyorsan továbbterjedt a (déli) szőlőtermesztő országokba. (USA, Dél-Afrika stb).

Napjainkban „ausztrál”, illetve „minimál pruning” néven ismerik. Ültetvényeik mintegy fele az új tőkeformára átállt.
(Sommer, K.J. /1995/). Bevezetése világszerte növelte a túltermelési válságot. (A szabadalmi jogok érvényesítését a hazai szakmai és pénzügyi támogatás hiánya lehetetlenítette el.) A módszer hazai bevezetését a „rövid” tenyészidő meggátolta. A terméshozam-szabályozás elmaradásával az ültetvények önszabályozott állapotba kerültek. A 30 tonnát meghaladó terméshozamot a fürthozam visszaszorításával csökkentettük. A cukorfokot a virágzatok kézi ritkításával javítottuk. Később a feladatot az MTA aspiránsaként a Hosszúhegyi ÁG-ban (1976-1980 évek) vegyszeres kezelés váltotta fel. A hormonhatású készítményekről bebizonyosodott, hogy alkalmatlanok. (A kutatási eredmény „Kandidátusi” védését a szakma ellenállása 1984-ben és 1994- ben is meghiúsította.) A soproni kísérleti ültetvényemet 1998- ban kora tavaszi fagykár sújtotta. Az ágaskordon tőkéken a kordonkar vonala felett fakadó világos rügyek (és a bennük lévő fürtkezdemények) elfagytak. A helyükön fakadó mellékrügyekből azonban meddő hajtásokhoz jutottunk. „Rövid” hajtásaik megjelenésével a lombfal önárnyékolása lecsökkent. A „természeti csapás” tehát kiutat mutatott a hajtásszám megtartása mellett a fürtszám csökkentésére. A következő évtől az ágrendszer felső sávján megduzzadó rügyeket már tudatosan dörzsöltük le. A duzzadó rügyek ledörzsölése a fürtszám csökkentésére gépesíthető megoldást kínált. (Babó, T.: P.C.T. szabadalomi bejelentés 9948042, Magyar, Ausztrál, USA szabadalom /1999/). Az ágas-bogas ültetvény létesítését, a kukoricához hasonló mérvű gépesítés is indokolja. Csupán telepítése, valamint a tőkeforma kialakítása támaszt kézi munkaerőigényt (kevésbé képzett munkaerővel). Fontos a megfelelő (rezisztens) fajta kiválasztása, környezetet kímélő növényvédelemmel. Kaliforniában 1998-ban három szőlőfajtán üzemi ágaskordon bemutatóültetvény kialakítására vállalkoztunk. 2001. évben kordonkarokat és rajtuk hosszan beérő vesszőket neveltünk. 2002. évben indult a termőgallyak nevelése.

2004. évben a terméshozamot traktorral szerelt hidraulikus úton állítható és meghajtható kefeszerkezet szabályozta. 2005. évben az ültetvények értékelhető állapotba kerülnek, a munka folytatása azonban elakadt, a szabadalom „koppintás” megelőzése érdekében. Sopronban 0,3 hektáros Leányka ültetvényben szintén „vékony, áttetsző”, függőleges lombfalat alakítottunk ki. A hajtásrendszer távolodását a termőgally tengelyétől, az ágrendszer oldalán megduzzadó rügyek ledörzsölésével gátoltuk (3. ábra). (Babó szabadalmi bejelentés 2010, 2012). A „vékony” lombfalnak köszönhetően a termés minőségét sikerült megnövelni, nagy termesztési biztonság mellett. A kora tavaszi fagyok ismeretében induló terméshozam- szabályozás módot ad a kártétel elkerülésére, a téli fagyoktól pedig a hagyományos metszett tőkéknél vékonyabb vesszei védik. Az önszabályozásra képes ágaskordon tőkeforma kialakítása és termesztés technológiája:

1. Az 1. év kora tavaszán az 5–6 éves (termő állapotban lévő) tőkék földig visszavágása.
2. Ősszel a vesszőhozam megmérése.
3. A vesszőhozam és az átállítási együttható ismeretében a termőfelület „igény” kiszámítása.
4. A termőfelület „igény” és a tőketörzs ismeretében a tőtáv „igény” megállapítása.
5. A 2. év kora tavaszán tőketörzs és kordonkar, valamint a kordonkaron földig leérő hajtások nevelése.
6. A 3. év kora tavaszán ritkító metszés. A vessző-felhasználási hányados értéke közel azonos az átállítási együtthatóéval.
7. Termőre fordítás évében a szálvesszők leívelése.
8. A leívelt szálvesszőkön a fürtszámcsökkentése kurtítással.
9. A 4. évtől a duzzadó rügyek ritkításával fürtszám szabályozás.
10. Az oldalelágazás távolodás gátlása a termőgally tengelyétől.
11. A duzzadó rügyek ritkításával hajtásszám szabályozás

Hajtásnövekedési érés és terméshozam szabályozás a duzzadó rügyek ledörzsölésével. Kalifornia, Monterey Pacific farm, 2003 év tavasz

A hajtásnövekedés és terméshozam szabályozó gépek további fejlesztéséhez a pénzügyi feltételeket kell megteremteni. Az 1998. évi szabadalomban a kordonkar közeli duzzadó rügyek (és a bennük lévő fürtkezdemények) ledörzsölése módot adott a hajtáshossz és a fürtszám egymástól elkülönített szabályozására, a csúcs-dominancia gátlására, a földközeli hajtáshossz növelésére, valamint a polaritás irányának látszólagosan
megfordítására és a fürtzóna földhöz közelítésére. Rügyritkításkor csupán a termőgally közeli világos rügyet tartottuk meg. A téli metszéshez hasonlóan a világos rügyekből termékeny hajtásokat kaptunk. A mellékrügyek kifakadásával többnyire meddő hajtásokhoz jutottunk. A tőke hajtásszám „igénye” teljesülésével minden hajtás hossza „rövidült”. A gép kefélő szerkezete menetközben függőleges síkban süllyeszthető, emelhető, az ágrendszer felső sávján a duzzadó rügyeket ledörzsöli. A kezelt sáv szélességével szabályozza a termőgallyakon, a mellék- és főrügyből fakadó hajtások arányát, ezzel az egy fürtre jutó levélfelület méretét.

dr. Babó Tivadar

forrásom a http://www.agroinform.com/kerteszet_szoleszet/az-agaskordon-tokemuveles-tortenete-20465