| A KÉZI METSZÉS ÉS A METSZŐOLLÓK ERGONÓMIÁJA | ||
| ||
|
Metszőollók beszerzéséhez, helyes használatához, és ápolásához szeretnénk tanácsot adni gyümölcstermesztőknek, szőlészeknek és faiskolásoknak. Rögtön az elején be kell vallanunk, hogy az első a legnehezebb, mert igazán jó ollót még mindig ritkán lehet nálunk kapni. Fontos tudnivaló viszont, hogy kertész szerszámokból a fejlettebb kertészetű országokban sem a nagyvárosi áruházak kínálják az igazi minőséget, hanem a gyümölcs- és szőlőtermelő falvak, városkák gazdaboltjai. A jó metszőolló sajnos nem olcsó, a néhány száz forintos csak virágszedésre való, a legdrágább mindentudók tízezer forint körüliek. Ezek viszont egy életre szólnak, mert nagyon strapabírók és minden alkatrészük cserélhető. A kiválasztás szempontjai A követelmények alapvatően hármasak, mert az ollónak jónak kell lennie a metszett növény, azaz a munka minősége nézőpontjából; a metsző ember, vagyis a kezünket és a karunkat érő megterhelés, az ergonómia szempontjából; végül pedig hardverként, azaz műszaki vasáruként, önmagában is be kell válnia. Elődeink még éles görbe késekkel, kacorral metszettek, a növényeken ejtett sebek simák, roncsolásmentesek voltak, és még ezeket a metszlapokat is bekenték fasebkátránnyal. Apáink és nagyapáink szemével nézve a mai gépi fűrészekkel metszett üzemi gyümölcsösök a sok meghagyott és roncsolt csonkkal borzalmas látványt nyújtanak, nem beszélve az ezeken a sebeken behatoló kórokozó mikroorganizmusok és kártevő rovarok tömegéről, és az emiatt is csekély élettartamú gyümölcsösökről. Ma a kertekben a veszélyes kacorral végzett aprólékos munka és a durva metszőgép sem tűnik járható útnak. A jól beállított és helyesen használt metszőollótól legalább a középutat elvárhatjuk; a gyors és balesetmentes munkát, a viszonylag sima és roncsolásmentes metszlapokkal. Az ergonómia tudományos módszertan a dolgozó ember és a munka kölcsönös összehangolására az ésszerű munkavégzés érdekében. Az ergonómia humán és gazdasági céljait az ember, a munkaeszköz és a munkatárgy feladatra irányuló optimális együttműködésének kialakításával éri el. Figyelembe veszi az emberi teljesítőképességet és a szükségleteket. Tárgyát képezi az eljárások, munkamódszerek, munkahelyek, gépek, szerszámok és segédeszközök fejlesztése és javítása, valamint a munka tárgyának olyan kialakítása, hogy az a munkafolyamat és az ember szempontjából is ideális legyen. Az ergonómia napjainkra leginkább a két legdivatosabb peremvidékén fejlődik. Az űrtudományok közé is bekerült, hiszen egy űreszköznek tényleg tökéletesnek kell lennie a kezelhetőség szempontjából. A hétköznapi munkahelyeken pedig inkább munkapszichológiaként értelmezik. Mindeközben kissé elsikkad a mindennapok ergonómiája; holott e betűk olvashatósága, e cikk tördelése, a szöveg elhelyezése is ergonómia, vagy legalábbis az kellene legyen, nem csak esztétikum vagy lapszerkesztői fogás. A gyümölcsfákat metsző ember igen erős fizikai igénybevételnek van kitéve. Sokszor kedvezőtlen munkafeltételek között, hóban, fagyban, fárasztó testtartásban jelentős figyelmet igénylő munkát végez. A metszőolló tartásakor az ágakhoz való nyúláskor az illesztéskor és az olló visszahúzásakor változatos és nem túl erős statikus és dinamikus megterhelés éri a metsző kezet. Maga az ág vágása viszont nagyon erős és egyoldalú dinamikus megterhelést jelent. Az olló helyes kialakítása mindkét terhelést jelentősen csökkenti, a munka megkönnyítésével az ember egészségét védi, és a munka teljesítményét is fokozza. A vágáskor fellépő egyoldalú dinamikus megterhelés nagysága elsősorban természetesen a vágott ágak és vesszők méretétől és minőségétől függ. A gyümölcsfajok között viszonylag puhának számít az almafa, a csonthéjasok keményebbek. Nem mindegy, hogy a rügy közelében vagy az ízköznél vágunk; télen keményebbek a vesszők, mint a tavaszi nedvkeringés megindulása után. A nyári zöldmetszésnél pedig néha olyan lágyak a hajtások, hogy olló nélkül is lehetne csipkedni őket. A metszett vesszők zöme 10 mm átmérőjű, és rendszeres évi ápolásnál ritka a 15 mm-nél vastagabb metszendő gally. A metszett növények szempontjából az a jó olló, amelyikkel tisztán, roncsolásmentesen, minél kisebb sebeket ejtve tudunk vágni. Ehhez hegyes, keskeny pengék kellenek, amelyekkel szűk ágvillákban, elágazásokban is ügyesen tudunk dolgozni. A pengék vágás közben egymás mellett csússzanak el vagy mindkét irányból vágjanak. Ha teljesen el akarunk távolítani egy vesszőt, akkor azt csonkmentesen tehessük, azáltal, hogy a támasztópenge is vékony és teljesen ráfektethető a megmaradó ágrészre. Mindezeknek az ellentéte a rossz olló, amelynek a pengéi nagyok és kerekek, nem férnek be az ágak közé. Nem túl szerencsések az úgynevezett rávágós ollók, amelyeknél a támasztó penge helyett csak egy ütköző fém van, és ez a megmaradó vesszőrészeket megnyomja. Végül nem jók a lapos felfekvést akadályozó vastag támasztópengék sem, amelyek vastagsága éppen a károsan megmaradó ágcsonk hosszát adja meg. Az emberi kéz szempontjából az a jó metszőolló, amelyiknél viszonylag kevesebb erő kell a vesszők elvágásához, és ez az erő a tenyerünk minél nagyobb felületén oszlik meg. A vágási erőt az mérsékli, ha az ollónak nagy a terpesze és ezáltal kedvező az áttételi viszonya; a metszett ág a pengék közé fogva minél közelebb kerül az olló forgási tengelyéhez, szakmai kifejezéssel élve, minél jobb az olló metszési geometriája. Mindezt kissé még bonyolítja, hogy az áttételt nem a rugó által kinyitott, elengedett ollón kell mérni vagy megbecsülni, hiszen így a legtöbb olló pengéi hatalmasra nyílnak. Az olló nyelei a próbánál csak annyira lehetnek nyitva, hogy még teljesen a kezünk fogásában maradjanak, mind az öt ujjunkkal, még a legkisebbel is biztos támaszt találjunk a szerszámnyélen (1. ábra). Az ellenkezőjét egyszerűbb érzékeltetni; az olló hegyével nehezebb vágni, mert ott a kisebb áttétel miatt több erő kell. Ez egy papírvágó ollónál is így van, csak ott nem kell 250 N (newton) erőt kifejteni, mint egy átlagosan 1,5 cm vastag almafa vessző esetében.
1. ábra Tartós metszési munkánál mind az öt ujjnak fogásban kell maradnia az olló nyelein A méretnek kisebb a jelentősége, mint gondolnánk, 18-tól 21 centiméterig tartják ideálisnak az olló teljes hosszát, ami eleve csekély különbség. Mindössze arra kell vigyáznunk a választásnál, hogy a nyelek a tenyerünkön, illetve az ujjainkon kívül végződjenek, különben a rövid nyél csúnyán feltörheti a kezünket. Óvakodjunk a nyél végi bütyköktől, a nyél recézettségétől vagy bordázottságától, a kezünket a pengére való rácsúszástól megóvó kiemelkedésektől. Ezek mind csak pótmegoldások, a jól tenyérbe illeszkedő, sima, kemény műanyag felületeket ezek nem tudják helyettesíteni, csak akadályozzák a munkát, reszelik a bőrünket. Illeszkedés. Döntő szempont a metszőolló nyelek felületének a kialakítása, amelyet az illeszkedési fokkal jellemezhetünk. Az illeszkedési fok az érintett és a teljes fogantyúfelület aránya. Nagyságát sajnos csak optimális kompromisszumként határozhatjuk meg a metszőollók esetében, mert az illeszkedés kettős szabálya esetünkben ellentmond egymásnak: 1. Az átvitt erő nagyságának növekedésével együtt növelni kell az illeszkedési fokot, ezáltal az erős felületi nyomás elkerülhető. 2. Minél nagyobb az illeszkedési fok, annál kisebb a kéztartás mozgási szabadsága. A metszés esetében az átvitt erő szempontjából tehát magas illeszkedési fok kívánatos, de a kéztartás szabadságára is szükség van, hiszen enélkül mindig csak egyforma vastagságú ágakat metszhetnénk (2. ábra).
2. ábra A szerszámnyelek illeszkedési fokozatai Az érintett fogantyúfelületet a következő módon határoztuk meg: Az ollókat félig nyitott, éppen átfogható állapotban rögzítettük, nyeleiket festékkel vontuk be. Az ollókat egyetlen, előre begyakorolt fogással a kezünkbe vettük, így tenyerünk érintkező felülete megfestődött. Előre elkészítettük a kézméretünknek megfelelő kontakthengert, amelynek felületét kockás papírral borítottuk be. A festékes kéz lenyomatát a henger erős megszorításával vittük rá, és az érintett felület méretét meghatároztuk. A 3. ábra egy hagyományos és egy forgónyelű ollóról készült festéklenyomatot mutatja be. A lenyomatokat a velünk szembe fordított jobb tenyerünkbe képzelhetjük. Az érintett felület vetíthető a teljes nyélfelületre, ami az illeszkedési fok mérőszáma, és vetíthető a teljes tenyérfelületre is. Itt azonban csak az ollók összehasonlítására törekedtünk.
3. ábra Hagyományos és forgónyelű olló tenyérbe ileszkedő felületei Ugyan ezekre az ollókra vonatkozóan elvégeztük az erőszükséglet összehasonlítását is, hogy a kezünkre nehezedő nyomást meghatározhassuk. A forgónyelű olló metszési erőszükséglete a jobb geometriája miatt csak fele volt a hagyományosénak, de a kétszer nagyobb érintett nyélfelülete következtében a kezünkre nehezedő nyomás csak negyede a hagyományos nyélkiképzésűének. A tenyerünk felületén akkor oszlik el kedvezőbben a vágási erő, ha az olló nyelei nagy felületen fekszenek fel az ujjainkon és a tenyér párnázottabb részein. Ehhez viszonylag vaskosabb, sima felületű, a tenyerünkbe csavarodóan és a markoló ujjaink ívét követően hajlított, aszimmetrikus nyelek kellenek. Ebből sajnos az is következik, hogy az igazán jó ollók csak az egyik, vagy a jobb vagy a bal kezünkbe illenek, de szerencsére az élenjáró gyártók a balkezesekről sem feledkeznek meg. A vágási erő és a felfekvési felület együttese a legfontosabb ergonómiai tulajdonsága az ollóknak. A legjobb és a legrosszabb olló között az erőszükségletben és az illeszkedő ujj- és tenyérfelületben is lehet 100% különbség, ami a legjobb esetében mindössze negyede nyomást eredményez a tenyerünkön. A hagyományos ollók szárait és pengéit egyetlen acéldarabból (mély)kovácsolják, a modern ollók anyaga könnyűfém, és az acél pengék cserélhetők rajta, ha más méretűt szeretnénk vagy éppen eltörtük valamelyiket egy száraz csonk vagy a nagyon kemény rózsabokrok metszésekor. Az alumínium ötvözetek nem rozsdásodnak és könnyebbek is a kecsesebbnek tűnő acél ollóknál. Bőven van rajtuk hely a szinte nélkülözhetetlen, mindkét oldali gumi vagy műanyag ütközők rögzítésére, amelyek feladata a minden vágás utáni ütközés tompítása. A jobb ollókon a zár is a középpontban van, a hüvelykujjunk egyetlen mozdulatával kezelhető anélkül, hogy elengednénk az olló nyelét. A nyél végi kallantyúzárak becsípik a kezünket, a bőrszíj pedig egyre jobban kitágul. A kifejthető marokerő nagysága nagymértékben függ az olló két nyelének egymástól való távolságától. Az eltérő kézméretek miatt ennek optimuma férfiaknál 70, nőknél 60 mm körül van. Ennél keskenyebb és szélesebb fogástávolságok jelentősen csökkentik a kifejthető erő maximumát. A divatosan karcsú, hajlított nyelek gyakran olyan közel vannak egymáshoz, hogy ujjaink közéjük csípődhetnek. Csak olyan ollót vegyünk, amelyen a nyelek elég távol vannak egymástól, hogy ez elő ne fordulhasson. A markunkba szorított két nyélnek pedig elég vaskosnak kell lenni ahhoz, hogy ujjaink ne érjék teljesen körbe azokat, mert különben minden vágás utáni záródáskor ujjhegyeink és körmeink felütköznek a tenyérpárnáinkon. Vannak olyan ollók, amelyeknél a két penge nem egymás mellett csúszik el, hanem a vágóél a lágy fémből készült támasztópengének ütközik. Ezeken a típusokon csekély a lehetőség az ütközés tompítására, a merev vágáson a gyártók a pengéknek két tengelyen való csúsztatásával segítenek. A legjobbak, de sajnos a legdrágábbak is a forgó nyelű ollók, amelyeknél a használat némi megszokást is igényel, de cserébe nagyon kímélik az ujjainkat. Balkezeseknek elvileg egy tükörkép olló kellene, de ebből sajnos kisebb a választék a piacon. Görbe csőrű és egyenes pengék A vágóél és a támasztóél kölcsönös görbülete éri el, hogy ne egyetlen ponton történjen a vágás, ezáltal pedig mérséklődik az erőszükséglet. Ennek részben ellentmondó elven alakították ki néhány olló egyenes vágópengéjét, más típusoknak az erősen ívelt, kampós végű támasztóélet (4. ábra). Az utóbbinak az a szerepe, hogy a vessző kicsúszását akadályozza meg, ami különösen a kemény héjú szőlővessző és a jéggel borított ágak esetében előnyös. A metszési geometriát az először a csúcsnál záródó pengék, a vessző tengely felé szorításával még tovább javítják.
4. ábra A görbe csőrű ollók szőlő metszéséhez kiválóak A támasztóél az úgynevezett kétélű ollóknál (pl. Kunde 21 cm) szintén részt vesz a vágásban, a karcsú pengék pontosabban illeszthetők és kevésbé roncsolnak. Az őszibarack termesztők hagyományosan kedvelik ezt a típust. Egyenes pengéjű, rávágós ollók Ezeknek az ollóknak a pengéi egymásra vágnak, azaz a nagyon keskeny acél vágóél egy puhább fémből készült támasztópofán ütközik fel. Többnyire kettős tengelyük révén az egyenes pengéjük is húzva vág, az ollók metszési geometriája jó. Különleges előnyük, hogy csekély metszési tapasztalattal, a vesszőt hajlító másik kéz használata nélkül is könnyen használhatók, így jó hobbi ollók. Fő hátrányuk a kis pengenyílás, vastagabb ág nem fogható bele, valamint a működési elvükből következően a vágás utáni felütközés nem tompítható rugalmas ütközőkkel. Ennek ellenére melegen ajánljuk ezeket a típusokat félkezűeknek és bámészkodó kertészeknek, akik a másik kezüket joggal féltik metszés közben az elkalandozó pengéktől. Ha szorul az olló A támasztó penge felszíne erősen koptatja a vágópenge élét, a felszínén megtapadó növényi rostok és beszáradt levek pedig az olló megszorulását okozzák. A figyelmes gyártók mindkét hátrány kiküszöbölhetik a lécsatorna kialakításával. A tapasztalatok szerint elég, ha a támasztóél felszínének csak keskeny csíkja, mintegy ötöd rész felülettel marad a vágópenge síkjában, négyötöd része pedig lécsatornaként kissé mélyebb lesz. Kerüljük a köszörűst Köszörülni a metszőollót az erős felmelegedés miatt sem szabad. A pengéket, ha élüket elvesztették, hozzávaló kővel kell fenni, de mindig csak a külső oldalakról. Ha belülről is fennénk, akkor később az olló nem érne össze, gyűrné a rostokat. Ezért is fontos, hogy a pengék és a tengely szorosságát pontosan állítsuk be, az olló könnyen nyíljon, de azért a papírt is vágja. Ez csak hosszabb próbálgatással lehetséges, ha sikerült, akkor viszont azonnal rögzítsük ezt az állást. A napi munka után szétszedés nélkül is lehet fenni, a szezon végén érdemes elemeire szedni az ollót, így tisztítani, fenni és műszerolajjal finoman bekenni. Némelyik ollón, különleges szolgáltatásként a vágópenge tövén drótvágóként használható kis öböl van, amely azonban veszélyezteti a penge épségét, ha pontatlanul illesztjük a huzalhoz. Ha valóban eltévesztettük és kitört a penge egy darabja, akkor viszont csak a köszörűs tud segíteni, bár az olló már sohasem lesz az igazi. A jó metszőollónak még számos többé-kevésbé fontos jellemzője van. Megfigyeléseink és vizsgálataink az ollók mintegy harminc paraméterére vonatkoztak, az acélminőség megválasztásától a zárszerkezet kialakításáig. Nyél A nyél felülete legyen jó hőszigetelő, hiszen a metszési szezon főleg a hűvösebb évszakokra esik. A különböző tulajdonságú műanyagbevonatok használhatósága a felületi tapadásuktól és tartósságuktól függ. Ha a nyél kellően magas illeszkedési fokú, akkor a felületi barázdák, recék teljesen fölöslegesek, inkább károsak. Tehát a felületi minta csak a tervezési hibák (műanyagburkolat hiánya, vagy annak rossz anyaga), illetve a csekély illeszkedési fok ellensúlyozására szolgál. A legérdekesebb és egyben legjobb nyélkialakítás a svájci Felco 7, 10 és 12 típusú ollókon található. Ezek ujjak felőli nyele az acéltengelyén majdnem teljesen körbe forduló vastag műanyag forgónyél (5. ábra). Formai kialakításuk tökéletesen kézbe illő, és ez az egyetlen megoldás, amelynél a nyél nem csúszik az ujjak felületén, hanem a nyél fordul mindig a megfelelő irányba. Ezeknek a forgónyeleknek olyan magas az illeszkedési fokuk, hogy igen nagy erő is nyomtalanul kifejthető velük.
5. ábra A forgó nyél nem az ujjakon csúszva, hanem elfordulva zárul Ütköző A hagyományos ollók, mint a kertész szakemberek által nagyrabecsült német Kunde gyártmányok teljes sorozata, minden vágás után fémesen záródnak össze. A régebbi ütközőszerkezetek a nyelek végén, vagy közepén balesetveszélyesek is voltak, de a bárhol elhelyezett fémütköző is káros. A nagy erőkifejtést igénylő és viszonylag gyors vágó mozdulat a fémrészeken hirtelen lefékeződik, és ezáltal az izmokat és az inakat is erősen megterheli. A több éve metsző emberek alkari fájdalmai erre vezethetők vissza. Éppen ezért a korszerű ollóból a rugalmas műanyag ütközők nem hiányozhatnak. Ezeket az olló középpontjához közel, a korábbi fémes ütközés helyén kell elhelyezni, legalább az egyik, de kedvezőbb esetben mindkét oldalon. Jó ütközőkkel fokozatos a lassulás, puha az ütközés és zajtalan a metszés. Rugó Az olló gyors nyílása a rugó erejétől is függ, a típusa, hogy spirál vagy tekercs, az közömbös. A rugó még az egyszerűbb ollókon is cserélhető, így kipróbálhatjuk, melyik keménység a legkellemesebb. Az erős rugók gyorsan nyítják az ollót és az biztosan áll a kézben, viszont egész idő alatt ez ellen az erő ellen is kell dolgoznunk. A puha rugó lassú, néha egyáltalán nem nyít, ilyenkor az olló kieshet a kezünkből, de cserébe kíméli az erőnket. Zár A zár szerepe, hogy az olló szárait összezárt állapotban biztonságosan rögzítse. Nyélvégi fémkallantyúk erre nem alkalmasak, legfeljebb a kéz és tenyér becsípését szolgálják. Az olcsó és egyszerű bőrszíjak szintén alkalmatlanok, mert rövid idő alatt kitágulnak, és ilyenkor akaratunk ellenére is nyitják, vagy zárják az ollót. A zár helye szintén az olló középső részén van, márcsak azért is, hogy az olló egy kézzel kezelhető, azaz egykezes legyen. Hasznos, ha a zárat úgy méretezik, hogy kesztyűben is könnyen mozgatható legyen. Tengely A tengely erős igénybevételnek van kitéve az ollókon, ezért többnyire a váznál keményebb, ellenállóbb anyagból készül. Ha a perselyezést elmulasztják, akkor ez a váz megkopásához vezet, holott a tengely és a persely lenne az ésszerű cseredarab. Nagyon fontos a tengely biztosítása, a túloldali anyával, mert ennek szorossága egyben a pengék szorosságát is állítja. Az anyát biztosító és rögzítő hatszögletű lapka általában nem ad elég lehetőséget a pontos beállításra. A 12 szögű lapkák vagy a húszegynéhány fogú anyák segítségével a szorosság tetszőleges mértékben beállítható. Szerelhetőség A szorosság beállításakor, az olló tisztogatásakor és a pengék élezésekor az ollót részben, vagy teljes egészében meg kell bontani (6. ábra). Kevésbé szerencsésnek tartjuk, ha ehhez csavarhúzó és fogó is szükséges. A legjobb megoldásnak az összes Felco típusú ollónál használt acéllapocska bizonyult, amely minden egyéb szerszámot feleslegessé tesz. A pengéket különösen a zöldmetszéskor, amikor sok finom rost szorulhat közéjük és a növényi nedvek is gazdagabban csordogálnak, érdemes gyakran tisztítani. Ha a támasztópenge nem az egész felületén surlódik, hanem főleg lécsatornából áll, akkor kevésbé valószínű a beszorulás.
6. ábra A szerelhetőség a tisztítás és az elkopott alkatrészek cserélhetősége miatt is fontos Ha mindezek mellett még szép is az olló, akkor állandóan gyönyörködhetünk a formatervezés remekében, bár metszés közben jobb, ha a kezünket és az ágakat nézzük, nehogy a következő szezonra egy ujjperccel kevesebb legyen az illeszkedő tenyérfelületünk. Szoftver, azaz hogyan vágjunk az ollóval A metszőolló két pengéje általában nem egyforma, az egyik élesebb, vékonyabb és nagyobb felületű, ez a vágóél, a másik tompább, vaskosabb és keskenyebb, ez a támasztóél. Mindig úgy vegyük kézbe az ollót, hogy a tenyerünkbe feküdjön a támasztóél nyele, és négy ujjunk ölelje a vágóél nyelét. Illesszük a vesszőkre úgy, hogy a vágóél nézzen a megmaradó rész, a támasztóél pedig a levágandó rész felé, mert így kisebb a roncsolás. A tenyérbe és az ujjakhoz való simulásnak (7. ábra) persze gyakran akadálya van, az olló kialakításánál nem mindig alkalmazzák az ergonómiai ismereteket.
7. ábra Az ujjaink az enyhén görbült felszínen találnak biztos fogást Például, ha az olló két nyele teljesen egyforma, akkor egyik helyre sem simulhat, viszont cserébe jobb- és balkezesek is egyforma eséllyel vagy inkább esélytelenséggel használhatják. Ez a tanács már átmenet az ollótól a metszés felé, de talán ide is tartozik. Metszeni két kézzel jobban lehet; az egyikben az olló legyen, a másikkal pedig a levágandó vesszőt vagy ágat finoman és érzéssel hajlítsuk a vágás irányába. igy könnyebb a munka, kisebb a törés valószínűsége és szebb lesz a metszlap. Soha ne erőltessük sem az ollót, sem a kezünket, a vastag ágakhoz fűrész kell. Ilyenkor viszont útban van az olló a kezünkben, ha zsebre vágjuk néhányszor, akkor lyukat fúrva hamarosan a cipőnkbe vagy lábunkba áll. Érdemes az ollókhoz egy kis pengevédő sapkát vagy még inkább övre vagy nyakba akasztható, csatolható tokot venni vagy varrni. A leggyakrabban látható barkács ötlet, hogy a hideg acél nyelekre műanyag csöveket húznak, ami persze melegebb, de gyakran tapadós is, és megnyúzza az ujjainkat. Bal és női kezek Még véletlenül sem akarok egyenlőséget tenni a kettő közé, vagy még kevésbé szeretném leértékelni ezeket az igényeket. Az viszont biztos, hogy mindkettő kisebbségi igény, amit a piacnak ki kell elégíteni. A Felco sorozatából a 9-es modell balkezeseknek való, a 10-es a forgó nyelű 7-es balkezes tükörkép változata. A Felco 6-ost kis illetve női kezekbe tervezték, a 12-es a kisméretű forgónyelű típus. Balkezes nők részére sajnos nincs ajánlatom; a kétszeresen kisebbséginek még várnia kell a társadalmi és a műszaki fejlődésre. A metszőgépek és a gépi ollók, ha lassan is, de egyre terjednek a gyümölcs- és szőlőtermesztésben, bár a metszés ma még zömében kézi munka. Nagyobb gyümölcsösökben világszerte kipróbálták a sebesen forgó fűrésztárcsákkal való koronaalakítást. A fák a stuccolást elviselték ugyan, de az elsűrűsödő sövényeket nehéz szüretelni és a gyümölcsök is apróbbak lettek. Magyar találmányként a fent megkurtított fák gyökereit is metszik, a talajban húzott éles késekkel, amitől a növekedés egyensúlyát remélik. Hosszú nyélen kézben tartható tárcsafűrészeket a kertészeknek is kínálnak. Számos helyen bevezették ugyan a hidraulikus, pneumatikus és elektromos metszőollókat, de ezek csak a metszési munka egy részét könnyítik meg, magát a vágást, míg az egyéb megterhelést nagymértékben fokozzák. A hidraulikus ollókat a tarktor nagynyomású olajszivattyúja működteti, a pneumatikust egy elég zajos és büdös kompresszor sűrített levegője. Mindkét rendszer esetében az olló több, mint egy kilogramm tömegű, amellyel bizony nem könnyű fejmagasságban vagy afölött dolgozni. Az elektromos olló könnyű és csendes, itt viszont az akkumulátort kell egész nap a derekunkon vagy a hátunkon viselni. A házikertekben hosszú távon is a kézi olló lesz a metszés eszköze, az üzemekben várhatóan a gépi mechanikus koronaalakítás, a pneumatikus ollók, fűrészek és a kézi ollók egymást kiegészítő szerepet kapnak. A gépi metszés az igazán veszélyes üzem, az ollókra biztosítószerkezetet kell szerelni, a másik kézre pedig a húsiparból vagy a középkori páncélos lovagokról ismert acélláncból készült kesztyű való. | ||
bor, pince, borászat, szőlő, pálinka, párlat, hírek .. e-mail: tester@fw.hu
2008.01.26. 15:41
Metszés és metszőollók
Címkék: szőlő metszés metszőolló
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://borhirek.blog.hu/api/trackback/id/tr93312496
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.